Ha csak eggy hang röppen is el
Lantodnak ezüst idegéről,
Polyhymniának édes gyermeke,
Felocsódva kél-ki vad álmainak
Iszonyú kísérteti közzül
Búba süllyedt lelkem.
’S oda vágy,
Oda kél, oda száll, –
Valamint az ég’ sebes futója,
Az aranytollú galamb,
*Utána áth. sor: <A’ napnak vídám súgári köztt lebeg>
A’ berkek sűrű setétiből
A’ napnak vídám fenysúgáriba, –
*<Oda kél, oda száll>A’ napnak vídám fenysúgáriba, –
Oda vágy,
Hol a’ boldog öröm
Az Istenek’ asztalaiknál
Allandó lakást foga.
Búba süllyedt lelkem eggykor
Enyhülést lelt, lelt nyugalmat,
Mert
szánva részt veve.
*Az első e fölött áth. ékezet. E két sorban üresen hagyott helyek.
Ah, midőn köny lepte-el arczát,
Ah, midőn az édes ajkról
Balzam csöppent-le sebembe,
Tűntek kínjaim!