Castor s Pollux, dísze a magas egeknek,
Ha ti tüntök fel a zajgó tengereknek:
Elcsendesűlve van a víz háborgása
S többé nem félelmes a hajó’ futása.
S mint ti adtok nyugtot szélnek és örvénynek,
Szemere s Szögyény úgy ad azt Zemplénynek.
Csak ott van boldogság, a hol egyesség van,
Zemplény azt látja most két alispánjában.
Eszterházy! s e jót megyénk Tőled vette,
S tisztel is, szeret is buzgón érette.