Nátzió, melly engem beszél, te hát örökre akarod
Tűrni, hogy a’ tieidnek olly sokjaik engem elképzenek? nekem alakot adnak,
Mellyet eggykor én tőled nem vettem? hogy szárnyalásomnak
Bölcs merészségét tőlem elrabolják? el ön-magamat magamtól?
Engedékeny Tűrő, úgy hát szenderegj immár! Én reád,
Úgy a’ hogyan eggykor valál, méltó nem vagyok, vagy nem szenvedem
Továbbá, ’s elhagyom halni az új álhangzatot,
Hasonlót az utánzengéshez, ’s maradok, a’ki valék.
Mivel legképzékenyebbje vagyok minden nyelveknek, úgy álmodja
Mindenik kontár Merő, hogy engem bízvást alakolhat,
A’ hogy őneki tetszik? Vápává terpesztik-ki számat, sőt tetemeim
A’ hóhérló csigákon ficzamítatnak-ki.
Még elváltoztatások is merettetnek. Igy csúfítá-el a’ Mese
Vénuszt hallá, Apollt hollóvá, tigrisnévé Thétiszt,
Déliusznak húgát macskává, sárkánnyá az Epidauruszit,
’S gulya’ vezérévé téged, Jupiter.
A’ ki engem elbrittol, gyűlölöm őt! gallicizmol, gyűlölöm őt!
Még kedvenczeket sem szeretem, midőn engem Quíriszává
Csinálnak, és nem, midőn
*<midőn> és nem, midőn
elachájoznak. Eggy fenn példát
Hagya nekem Hellénisz: Maga által képzette magát!
Hellénisz testvérem’ dala Szírenek’ dala;
De ő nem akar elcsábítani. Én volnék vétkes, ha én
Sklávnéként követném őt! Úgy engem nem koszorúzna a’ borostyán,
Daphne elébb, nem a’ tölgy, melly Hlyn volt eggykor.