Isteni bája a’ szép Hellásznak, Római nagyság;
Franczia csín, és német erő, heve Heszperiának,
És lengyel
*<’S szép édeség> És lengyel Utóbb, más színű tintával az áth. szavak fölé írva.
lágyság, titeket szép nyelvem irigyel.
’S tí semmit nem irígyletek é neki? Nyelve Homérnek
’S Virgílnek, ha találtok e mást Európa’ határin
*határ<án>in Ráírással javítva.
Melly szent lantotokat illy híven
*illy hív<ebben>en Ráírással javítva, az illy sor fölötti betoldás.
zengve követné?
Dörg ő, ’s nem csikorog; fut ha kell, mint férjfi fut a’ czél’
Nem tört pályáján: de szaladva, szökellve, sikamlva
Azt a’ hős nem tud, ’s azt a’ hős tudni nem óhajt.
Lángol keble, ajakán mély bánat kedve sohajtoz,
’S mint te, olasz, ’s a’ szláv, hévvel nyögdelli szerelmét.
<Hull a’ lántz, közelít az idő, ’s mi közöttetek állunk.>