Az Esthajnalhoz.
Hijába tsillogsz, Dísze az éjjeli
Menny bóltozatnak! tsalfa reményt te rám;
Hijába bíztatsz; meg-tanultam
Mézes igéreteid mit adnak.
Zokogva térek fényed elől, oda,
Hol tsendes árnyék’ lengedezésiben
Sír-halmaim, halvány virágok’
Illatozási között feküsznek.
Ah! nem sokára harmatos hantomonn
Fog majd ragyogni szánakozó tüzed;
Majd fel-találom edgykor én is
Hasztalanúl keresett nyugalmam.
Szerelme’ kínnyát, Fülemülébe költt
Lelkem, az Ákhátz bánatos ágainn
Énekli majd, – míg a’ Királyi
Reggel előtt szaladásnak indúlsz!
Kassán. Oct. 28-dikán. 1787.
Kazinczy.