Kézirat: MTAK M. Irod. Lev. 4r. 122., III. h. Autográf tisztázat.
Megjelenés: kiadatlan.
Jegyzet: feltehetően a Kazinczy Ferenc – Kis Jánosnak, Regmec, 1801. november 21. levél kiadásra átírt szövegváltozata. A levélszöveget megtaláló Debreczeni Attila jegyzete:
„A jelen szövegű levelet nem találtuk meg a kiadás egyik kötetében sem. A XXIV. kötet hivatkozik egy Kis Jánosnak írott 1823-as, keltezetlen levélre 414., Busa Margit gyűjtését nevezvén meg forrásként, de további adatot nem talált erről. Busa Margit az idézett helyen Váczy Jánosra hivatkozik ItK 1992., 515., de a Váczy-monográfiában nem találtunk ilyen levél létezésére utaló adatot. A levelezéskatalógusban pedig a jelen keltezetlen levél nincs azonosítva Czifra, 2014, 247., s egyébként sem utal semmi jel ennek és az 1823-as adatnak a kapcsolatára. Úgy véljük, az 1801. november 21-i levél kiadatlan változatáról van szó, amely szövegében jelentősen eltér az 1801-es eredetitől, de a versben lényegében azonosak […]. […] A levél keltezetlen, s mint Toldy Ferenc címlapja tájékoztat, „Kazinczy Ferenczʼ sajtó alá készitett levelezéséből” való, az egyik egység, a jelzeten belül a II. sorszámú a Berzsenyivel való levelezés részlete, a másik egység, a III. számú a Kis János-levelezés részlete, itt hét levél található, melyek közül ez a negyedik. A levelek között a legkésőbbi keltezés 1819. március 4., tehát a csomó egésze sem lehet ennél korábbi lejegyzésű. A két csomó Kazinczy utólagos autográf tisztázatában maradt fenn, s a sajtó alá rendezés során átírta leveleit. A jelen levél esetében, a többivel szemben, dátumot sem adott meg. A levélben közölt vers alapján ez a levél az 1801. november 21-i levél lehet, a versek szövegállapota lényegében egyező a két levélben, de maga a levélszöveg nem, csak a téma. Valójában a kiadásra készített jelen levélben az eredeti, elküldött levél utolsó bekezdését fejti ki sokkal bővebben, amely a Himfy-kötetről, annak fogadtatásáról és Csokonairól szól (elhagyván mindazt, ami előtte található). Ez az átírás azonban időrendi zavart okozott, mert a Himfy második kiadásáról szól benne, amely 1807-ben jelent meg, majd úgy ír az 1805-ben meghalt Csokonairól, mint aki még életben van a levél írásának idején. Az átírásra az 1810-es évek végén is hevesen zajló viták miatt kerülhetett sor, így nem annyira az 1801-es, hanem inkább az ekkoriban használt megfogalmazások köszönnek itt vissza. Különösen jól érzékelhető ez a Csokonai kapcsán hozott példák esetében, melyek a Jövendőlés című paródiaversben is szerepelnek.”