Nikla Januar 13. 1817.
Tisztelt Barátom!
Nincs mit irjak de irok még is hogy már valahára rég ohajtott leveledet kapjam Vigasztalásomra van hogy mind Kis kivel a’ nyáron beszelltem, mind Sárközi ki nevem napján látogatásával meg tisztelt, hallgatásodról eggyeránt panaszkodtak. Ezeknél többet én sem erdemlek ’s nem is kívánhatok, de valóban csudálkozom, mert Te hozzád sem hidegség sem restség nem férhet. Mint vagy tehát, kérlek, add tudtomra! Én öt holnapig nyomtam az ágyat ’s tolvaj hidegem mind eddig folyvást tart, s lép és máj daganatom mast sem engedi a’ kocsizást. Igy volt minden házom népe ’s némellyek mast is betegek s ezt a’ veszedelmes hideget a’ mi tájunkon ezer közül eggy alig kerülte el.
Minap eggy levelet kaptam Gr[óf] Festetics Györgytől mellyben valami tudos Solennitásra invitál ’s minthogy egyebet ugy sem tudok írni ime le írom, hogy leg alább ezzel is mulassalak.
Tekintetes
1Gr Festeticsnek minden Köpönyeges ember Tekíntetes Ur a’ gazdag Nemesek pedig Nagyságosok és Méltóságosok
Tábla Biró Ur,
nékem drága Nagy Jó Uram!
Nagyon köszönöm hogy rólam és fiamról megemlékezni méltóztatott, és hires nemes munkáinak második kiadását velem közölte. Ezen alkalmatossággal midőn a’ könyvet fel nyitnám, éppen szemembe ötlött azon Aoni lelkeknek tulajdonos jövendelése, hogy a’ Keszthelyi zöld parton emelkedik a’ csendes Helicon. Azért hogy be tellyesedjen a’ Niklai Bölcsnek akkinek dits hirét az halandóságnak köde el nem éri, előre való mondása, íme itten Keszthelyen Böjt előhavának az az Febr 12dikén akarván a’ Felséges Urunknak születése napját ülleni, az ifjuságat Heliconra vezetni kivannyuk hogy az Ugynevezett Declamatio által a’ Magyar Német és deák irás-szerzésekben jó izlésre kapjon. De a’ Heliconra vezető Kalauz nékünk szükséges. Bátorkodunk tehát a’ Somogyi Kazinczyra vetni szemeinket és azon napra való maga meg alázásara kérni. Lesznek talán több pártfogoink is, a’ kik hivásunkat meg nem vetik hogy öszve vetett vállokkal ezen törtelen ösvényen tanatsat adjanak és vezéreljenek, oktatván, mint kell az idővel élni s bölcsen örülni
Evvel magamat a’ Tekéntetes Urnak tapasztalt fávoriban s barátságában ajánlván örökös tisztelettel maradok
Tekéntetes Tabla Biro Urnak
Keszthelyen Dec 21dik
1816
alazatos szolgája
Gr. Festetics György mk
Az elhuzott sorok verseimből vagynak szedve. Mit akar a’ Gróf tulajdon képpen ezen solennitassal nem tudom, csak azt hallom hogy igen nagy készületeket tesz a’ theatrumi jatékra és bálra. Takács Dudi írja hogy már ő is meg van híva. Az is mondatik hogy Herczeggé lett de azért nem gondolhatom mi dolga volna a’ Tudósokkal. Ha mit látok tudtodra lesz. Ha lehet Sárközyt is el csalom velem.
Helmeczi ismét elrontotta azon kis örömemet mellyet Verseim kiadásábol remélltem. Valóban Bohógyi balgatagsága engem koránt sem sért
*sem <.> sért
annyira mint Helmeczinek viszketeges dühe, melly szerint az ő nevetséges szavaival verseimet ismét be piszkolta. Valamint előre elgondoltam már mindenek azt hiszik hogy a’ kalauz értekezést én írtam vagy én írattam s következésképpen várhatom a’ koszorút valami otromba Puristától. Füreden együtt voltam Oroszi Pállal a’ Mondolat eggyik szerzőjével. Egy hitván pletyka sciolus ember és néked halálos ellenséged. Azt mondja hogy ismét készül ellened valami, azt mondja! hogy a’ Mondolatra való feleletet es a’ Recensiót is magad írtad, azt mondja, hogy ezen kéziratod kezekben van és azt valami Veszpremi Tudóstól kapták. Mit tegyünk az illy bolondokkal? Élj szerencsésen kedveseiddel eggyütt! Hát Aloyz és az Erdélyiek élnek-e? már nem is tudom mikor vettem leveleket.