Tekintetes Királyi Inspektor Úr!
Ő Felségének, a’ most uralkodó Királynak a’ Felséges Helytartói Tanáts által e’ folyó hónapnak 20kán 13027ik szám alatt kiadott Kegyelmes Parantsolatja szerént négy hónapokig viselt Királyi Visitatori hivatalomtól el-mozdíttatván, nints egyéb hátra, hanem hogy az ide zárt Irásimat a’ Tekintetes Úrnak alázatosan beküldjem. Sokkal kevesebbek azok, mint sem hogy hivatali buzgóságomnak tsak valamennyire is tanúji lehetnének. Hogy többet nem tehettem, látja az, a’ ki tudja, hogy mikor e’ hivatalom folytatására rendeltettem, szinte akkor tiltattam el, annak olly tökélletesen viselésétől, a’ mint le-tett hitem a Felséges Rendelések, és a’ Tekintetes Úr eránt lévő háláadó mély tiszteletem kívánta. E reménytelen változás eggyik páldája a’ sors viszontagságainak. Én, a’ ki a’ meg-hóltt Felséges Fejedelem által a’ Tekintetes Úr közbenjárására választottam az említett tiszt-viselésre, édes Hazámnak mostan ki-derült egész borongó örömét tekintvén szint’ olly örömmel válok-el attól, valamint ez előtt négy hónapokkal fogadtam. Nem is sajnálok egyebet, tsak hogy a’ Tekintetes Úrral ez által lett szorosabb öszveköttetésemet látom elenyészni és eggyszer ’s mind azon térségről is eltéríttetem, mellyen kedves Hazánknak boldogságán lehetett vólna munkálkodnom.
Hivatali útazásomban vóltt szerentsém olly érdemes Igazgatóit ösmerni Oskoláinknak, kiknek tiszti buzgóságok sokkal nagyobb, mint sem hogy jutalom nélkül maradhatnának. Senkit sem említek ezek közűl, tsak az eggy Horváth Pétert, ki a Jászberényi vegyes Oskolának igazgatását minden vallásbéli részre-hajlás nélkül, és minden jutalom nélkűl folytatja. Az ő hármas hivataljai (a’ Districtusnak Nótáriusa, a’ Gymnasiumnak Directorja, és a’ Nemzeti Oskolának helybéli Igazgatója) bátor nem kevés fáradságát kívánják, mind az által a’ leg nagyobb egyenességgel vallom, hogy bámúlásra méltó vóltt az alatta lévő Nemzeti Oskolabéli Tanítók elő-menetele. Nem kétlem, hogy az ő érdemeit velem együtt egyenlő mértékben ösmeri a’ Tekintetes Úr, és éppen az az oka, hogy rólok többet nem szólok, hanem kérem Tekintetes Uraságodat, méltóztasson azokat tekíntetbe venni, magát a Felsőbb helyeken közbe vetni érette, és valamint másoknak, kik nálánál talán sokkal méltatlanabbak valának, néki is jutalmat szerzeni. Tellyesítse a Tekintetes [Úr] ezt az utolsó Kérésemet, úgy osztán semmi se marad hátra, a’ mit még mint visitator kívánnom lehetne – kellene.
Engemet pedig tartson-meg a’ Tekintetes Úr’ azon mértéket nem ösmérő Kegyelmében, mellyet tsak e’ kevés, négy hónapi idő’ el-telése közben világosan lehetett tapasztalnom. Felejtse-el hibáimat, és maradjon az a’ mi vólt, az én – Pártfogóm, ez az én végső esedezésem. Kivánván azt is, hogy e’ be a’ hivatalba’, mellyet én most örömmel teszek-le, hogy ha valaha még hellyre állani lehet szerentséje, nálamnál emberségesebb, és alkalmatosabb ember léphessen. A’ Tekintetes Úrnak magamnál hívebb, és engedelmesebb Alatt-valót, a’ kezem alól el-vétetett Oskolai Elő-járóknak és Tanítóknak szívesebb hivatal-béli Társak kívánok. – És ezek után örökös tisztelettel maradok a’ Tekintetes Királyi Inspector Úr’
alázatos szolgája
Ivánkay Vitéz Imre vóltt királyi visitatora a’ Hevesi Kerűletbéli Nemzeti Oskolának.
Egerben. Aprilisnak utolsó napján 1790ben[.]