Fő Tisztelendő Superintendens Ur,
nékem nagy Jó Uram!
Ez előtt egynéhány nappal, midön a’ Tállyai Nationalis oskolának közössé való tételében foglalatoskodtam, szerencsém vala Assessor Berzeviczy Pál urral meg-esmerkédni s tőlle értettem hogy ezen Tisztelendő Superintendentia részéről, a’ Felséges Helytartó Királyi Tanáts elibe a’ Debretzenben fel-állítandó közös Oskolák el-hárítása eránt egy hathatós Ellenmutatás ment-fel. Én, a’ ki előtt az ezen dologbann ki-adott Felséges Királyi Rendelések tudva vagynak, ennek a’ Tisztelendő Superintendentia által óhajtott foganatján nem tsudálkozom; söt inkább azonn ütköztem vólna meg, ha, a’ mellett a Királyi bíztatások mellett, a’ mellyek a Protestans, már rég ólta fenn-álló, vagy leg-alább a’ Tolerantiának bé-hozása üdejétől fogva fel-állítatott Oskolákat minden eröszakoskodás ellen mentekké tészik, ha mondom, Debretzen, az említett Ellenmutatás fel-küldése után is, meg-eggyezése ’s meggyöződése nélkül, közös Oskolákat kapott vólna. De, a’ menyiben az illyes Oskoláknak szaporítása körül, nem azért hogy ez hivatalomnak eggy része, hanem azért, mert ezt nem tsak minden tekintetben ártatlan, hanem azon felül philosophusi és valóban keresztyéni Institutumnak is ismérem, egész tűzzel foglalatoskodom; ’s következésképpen az ezen dolog felöl való tökélletes megvilágosodásra leg-nagyobb szükségem van: bátorkodom az Urat alázatosan kérni, hogy nékem az emlitett Remonstratiot, minden hozzá tartozhatókkal meg-küldeni méltóztasson. Hidje el az Ur, hogy noha egyenes gondolkodásom módja, ’s szólgálatomnak olyan telljesítése, a’ millyet egy kötelességeit esmérő Tiszttől ’s eggy jó lelki-isméretü embertöl várhatni, sokak elött gyanússá tett, én mindazáltal, valamint olly alatsony gondolkozásoktól nem hányattatom, hogy bérért vagy tekintetért, mint csupa szerszám szólgáljak: úgy magamat, mostani tökélletes meg-gyözödésem mellett is, az ellenkező nem esmértt Igazságnak meg-esméretire, el-fogadására ’s követésére, habár ez hívatalom le-tételét vonná is maga után, tökélletesen késznek érzem.
Fő Tisztelendő Superintendens Úr! légyen itt szabad nékem az Urral, azzal a’ fiui bizodalommal szólanom, amellyel a’ Szatthmáryakkal, kik tanítóim ’s barátim vóltak, szóllani meg-szoktam vólt; – a’ mellyel, ifjabb esztendeimben Debretzenben gyakrabban meg-fordúlván, az Urral is szóllottam. – Nem-de nem azoknak száma közzül való e’ maga is az Ur, a’ kiket a’ másoknak bennem meg-botránkozott ostobasága erántam hideggé tett? – – – Illyen az, hogy egykor, akkori S[áros] Pataki Fö Curator Vay István Urnak, a’ Pataki examen alkalmatosságával azon kérdésére: ha a’ Kassai academiában tanúló Protestans Ifjak Vallásokbann nem szenyvednek é valamelly meg-sértődést? azt felelvén, hogy szánt-szándékkal rajtok semmi eröszak nem esik, az mindazáltal el-kerülhetetlen, hogy ollyan történetek ne fordúljanak-elö, a’ mellyeket, az, a’ ki öket vaktában vádolni akarja, titkos üldözésnek vagy Vallásbéli térítésnek nevezhetne; és illyennek adván-elő azt, hogy az ezen academiához ragasztott Archygymnasiumban tanúló ifjabbik Testvérem, Miklós, egykor az Exjezsuita Professorától Ministránsnak rendeltetett, ’s el-beszélvén, hogy midön én azt magától az Ötsémtől meg-tudtam, és azonnal kéz alatt végére jártam, ki-sült, hogy a’ Professor ötet nem név szerint nevezte Ministránsnak, hanem tsak a’ hat elsőnek parantsolt, hogy más nap (melly valamelly nagy innep vólt) 9. órakor tsinosan fel-készűlve a’ Templomban jelenjenek-meg, hogy a’ pontificálandó körül ministrálhassanak; – és ezen Rendelése a’ Professornak nem tsak nem ment véghez, hanem azon felül a Professor, meg-tévedéséért (mellyet néki anyival kevésebbé lehet balra magyarázni, minthogy az Ötsémnél több Protestáns gyermek nem vólt keze alatt) töllem és magától is az Ötsémtöl engedelmet kért; – el-beszélvén, mondom ezt Vay István Urnak,
*Javítva: Uramnak-ról.
nem sokára az Urhoz, nem tudom Ki által, úgy mint a’ hír, hogy az Ötsém effective ministrált, én azt jól tudtam, el-néztem, söt talám benne még gyönyörködtem is. – Az illyen el-tekerése az egyenes elő-beszéllésnek a’ leg-tökéletlenebb gazság és leg-istentelenebb szeretetlenség; mellyet nékem magáról arról az Urról, a’ ki azt számból hallotta, fel-tenni vakmeröség vólna: de ártatlanságom ’s a’ dolognak ártatlansága mellett is alkalmatos volt tsak ugyan ez a’ gonosz szivvel költött dolog az Urat Fö Tisztelendő Superintendens Urat arra indítani, hogy engemet Vallástalannak tartson ’s mondjon; annyival inkább, minthogy a kőzős Oskolák fel-állításábann tett szerentsés igyekezeteim, a’ Catholicus Clerusnál, ’s magánál ö Excellentziájánál, az Egri Pűspöknél való kedvességem, az igazgatásom alá bízott Oskolák Tanítói eránt minden Vallásbéli tekinteten kivül mutatni szokott egyenességem, ’s nevezetesen a’ Hobgárdi Plebánus felől tett, ’s néki Királyi Kegyelmet szerzett Repraesentatióm, némely részben, a’ mint azt bizonyos tudósításokból értem, az Urhoz is el-jutott. Fájt nékem ez régólta már, hogy a legártatlanabb, legegyenesebb cselekedeteimet ez a’ kedvetlenség érte egy részről; de tökéletes vigasztalást találtam lelkiisméretemben, melynek megnyugtató javallását, ha magamban[!] különben viseltem vólna, nem nyertem volna meg, s reménylettem azt a szerencsémet, hogy Bihar vármegyébe való menetelemmel az Urnak tiszteletére lévén, magamat meg-esmertethetem. Azonban ez az utam tovább tovább haladván, kéntelen vagyok ekképen meg-előzni, melyet annál könnyebben enged meg nékem az Ur, minthogy ez egyszersmind az Ur eránt való szives tiszteletemnek legvilágosabb jele.
Ajánlom magamat betses szeretetibe, ’s állhatatosan maradok Alsó Regmetz, 24. Mar[tzius] 1788[.]
Az Urnak Fő Tisztelendő Superintendens Urnak
alázatos hív tisztelője
Kazinczy Ferentz.
P. S. Azon aktáim közzül, melyek vélem vagynak itt, bátorkodom ide rekeszteni azon Cirkulárémat, melyet a Felséges Helytartó Tanáts által kiadott könyörgések[ne]k közre-botsátása alkalmatosságával eresztettem Lokális Directorjaihoz Oskoláimnak, – és a’ legközelébb Tállyán bé-hozott közös Oskola fel állítása előtt a’ plébánushoz, ’s Református és Luth[eránus] Predikatorhoz küldött Levelemet. Ebből lehet látni mitsoda kéméléssel ’s vigyázással mengyek[!] útamon, sőt mitsoda sértést kerűlök[?] a’ Felséges Rendelések.