Tekintetes Consiliariu[s] ’s Ordinarius ViceIspány Uram!
Utolsó levelét az Urnak Consiliarius Uramnak szokott tisztelettel, más részről pedig nem keves tsudálkozással vettem; meg nem foghatván azt, mikeppen magyaráztathatott fenyegetőzésre el-keseredésből származott ugyan, de mindazáltal egy a’ tisztelettel ejtett kérésem a’ mellyel egy Királyi Hivatalt viselő Személynek, ex officio bár, egy Vármegye előtt meg-jelenni kell. Én Hazafi vagyok és ugyan az, hogy Hazafi vagyok már eléggé kezeskedhetett vólna felőllem, hogy nem fenyegetőztem; más részről pedig hizelkedem azzal magamnak, leg-alább hizelkedtem edddig hogy az Úr Consiliárius Uram tőkélletesen meg-van, személye eránt való tiszteletem felől győzve, következésképpen hogy én se a’ Vármegyét, se az Urat Consiliarius Uramat meg-sérteni nem akartam.
De tovább mengyek: Láttam en magam azt a’ parantsolatot, a’ mellyet Consiliarius Uram a’ Processualis szolgabirónak adott a’ Bélai restantia meg-vétele eránt; es ezen kivűl tudom bizonyosan hogy más szerínt is adodott assistentia a’ Tanito kint heverő fizetésének be szedese eránt. És mi lett még is a’ vége? Vegyűk példáúl Bélát; nem a’ Director által, hanem más idegen tudosítasbol tudom, hogy a’ szegény Tanító 9. hónap ólta fizetest nem látott, hanem hogy a’ Director a’ felsőbbje parantsolatja mellett hogy lehet meg ne haljon hetenként talám 15. garast ád neki a’ Templom pénzéből. Az a’ Tanító, a’ kit noha cassáltam, meg-tanitani még is kéntelen vagyok, mert, esmeretes lévén mindenűtt a’ Bélai meg ostromolhatatlan fanaticismum és makatság, oda senki magát resolválni nem meri. – Itélje-meg Consiliarius Uram, nem hívatalom kívánnya é, hogy az illyen Tanítók nyomakodását, minekutánna ezt pro ponenda medela hívatalomba való lépésemmel Consiliarius Ordinarius ViceIspány Tőke Urnak, azután magának az Urnak Consiliarius Uramnak szóval egynehány ízbe, irva pedig kétszer bé-jelentettem, és ennek még is foganatját nem látom, – nem hívatalom kívánnya é, mondom hogy még a’ kedvetlenebb módokhoz nyúljak é? nem vádolhatna é a’ Világ és a’ lelki ésmeret részre hajlással ha mindig ezt bé-húnytt szemmel nézném?
Én a’ Delatiótól nem félek, mert még eddig úgy vittem hívatalomat, hogy tselekedetemért meg-felelni ne legyen nehéz: de kőzőltetett vélem az az Instantia a’ mellyben a’ Carpathus alatt fekvő Helységek Plébánusai a’ Tanítók nevekben ő Excellentiájának ezen Megye h[…?] Commissariusának az Ur Consiliarius Uram ellen homállyosan ellenem vilagosabban panaszolkodnak.
Idő tehát hogy az Úr Consiliarius Uram a’ commissarius Ordinarius Szolgabírónak a’ leg-keményebb parantsolatot adja, hogy, minekutánna a’ mai napon általam ez eránt meg-tanított Localis Directorok Tanítojoknak Instructióit bé-mutatandják, nekik tőkélletes és késedelem nélkűl való assitentiát adjon,
*Javítva: adjanak-ról.
és ez által hosszas és fundamentomos panaszokat törőlje-el.
A’ mi a’ tőlem kívántt Contractusokat illeti minthogy azok éppen nem erre a’ materiára tartoznak, hanem tsak a’ Lutheránus Tanítók fizetésére, nem ítéllem szűkségesnek által kűldését, annyival inkább minthogy ha reájok az Urnak Consiliarius Uramnak szüksége leszen a’ Communitasok a’ kezeknel hagyatott egy exempláit elő-mutathatjak, itt pedig annyinak le-irására, se az író, sok idő, ’s által kűldésére sok posta költség kellene.
Az én Januarius írtam Relatiójára még késik a’ felelet. Azomban vettem tsak e napokban egy Intimatumot a’ hol: Intimatum sub 24. Januarii 1786[.] No 3156. emanatum, a’ mellyben a’ Protestansok ab intertentione Docentium catholicorum felszabadítatnak, úgy magyaráztatik, hogy azért meg nem szabad nékik külonös oskolákat állítani, hanem a’ ket oskola az illyen hellyeken uniáltatni parantsoltatik. E’ szerint Béla tudhatja hogy mit nyér, ámbár Januariusba haszontalan igyekeztem Capacitálni.
Az én al-Directoraim tehát nem fognak késni bé-mutatni szűkőlkődő Tanítójoknak neveit, mellyett midőn jelentek, magamat Uri Grátziáiba ajánlom ’s előbbeni tisztelettel maradok[.] Kassán 13a May. 1787.
Az Urnak Consiliarius és Ordinarius ViceIspány Urnak
alázatos szólgája
Kazinczy Ferentz.