Méltóságos Grófné,
A’ Nagyságos kedves Palijának születése napján irom e’ levelemet. Tartsa meg Isten a’ nagy reményü gyermeket Nagyságodnak, a’ Méltós. Grófnak, a’ Ráday-háznak, a’ hazának, és a’ Vallásnak örömére, diszére, javára. Bár azt hallhattam volna itt valakitől, hogy a’ kedves gyermekben a’ beoltott himlő megfogamzott, ’s így a’ természetit elkerülhette! De mind eddig senkire sem akadtam, a’ ki nekem Nagyságod felől hírt mondhatott volna.
Kérem Nagyságodat, ne üljön addig szekérre, mig Erdélyi útjára indúl. Nagyságodnak a’ Ludányi baja után erősödésre van szüksége. Nagyságodnak élnie kell; ezt kívánja a’ Ráday-ház java; ezért kérik Istent Nagyságodnak tisztelőji.
A’ levelet általadtam Ludányban a’ Grófnénak, ki azt előttem és fija ’s menye előtt azonnal fenn szóval felolvasta.
Az én Fizsimmel kibeszéltem, kisírtam magamat. Mennyit nem halla tőlem imádást érdemlő anyja felől! Feleségemnek Nándorban írtam meg levelemet azon szobában, melly Nininek nappalija volt. Ninit úgy szerette az én Sophiem mint én.
Nagyságod Erdélybe olly írásokat óhajta vihetni, mellyek hírt vigyenek oda az itt történtekről. Ide zárom a’ Bars Vármegyei felírást.
*[A melléklet hiányzik, már Váczy János sem találta meg.]
– Itt jelen valék tegnap a’ Nógrád Vármegye Gyűlésében. Szép beszédek tartattak a’ Lengyelek mellett, de némelly Beszélő tovább is méne mint szükség volt. Igy Kubinyi Ferencz, ki vádlotta Herczeg Metternichet. Prónay János ennek pártjára költ; de Kubinyi Ferencz azt felelé, hogy millyen légyen Metternich, megtetszik onnan, hogy ez legjobb barátja Polignácnak. Ezt igen kevés szókkal mondá, ’s elhallgatott. – A Vármegye azt végezé, hogy kéressék Ő Felsége, hogy a’ Lengyelek mentessenek meg a’ vérontástól.
Nagyon kérem Nagyságodat, könyvemet méltóztassék magával vinni Erdélybe, ’s tégye azt Imádságos-könyvévé. Én úgy hiszem, hogy azok a’ meleg érzéssel írt könyörgések Nagyságod előtt kedvesek lesznek, ’s megdicsőítve fogom érzeni magamat azon gondolatban, hogy azokat az Isten legszebb teremtése viszi Isten elébe. Ambrózy György engem bizonyossá teve Nagyságodnak kegyes hajlandósága felől, nem is álmodván meg, melly kedves hírt ada nekem.
Éljen szerencsésen Nagyságod, a’ Méltós. Gróffal, és a’ kis kedves Palival, ’s találja a’ legörvendetesb állapotban Erdélyben mindazokat, a’ kiket szíve szeret. Emlékezzék ollykor leghívebb tisztelője felől.
Losoncz, Jún. 21d. 1831.
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz mpr.
A’ Bibliothéca felől itt is vala gondom ’s ezután is lesz. De arról most nem szólok. Majd ha megjő Nagyságod. Bár Septemberben megláthassam Nagyságodat.