Veszele, 1827. június 23.
Es naht der Kahn; wie Venus einst dem Schaum
Entstieg, betrat die Reizende den Strand,
Und als ihr Aug’ den theuren Bruder fand,
Sank sie ihm an die Brust, und athmet kaum.
Das reinste Bild aus eines Malers Traum,
Belebter Marmor aus des Bildners Hand,
Sind nicht so schön wie sie jezt vor uns stand.
Betreten lehnt ich mich an einen Baum
Und dachte trüb: Als Kind war sie dir gut,
Doch ist mir durch fünfjähr’ge strenge Hut
Die Stirn gefurcht; sie wird mich nicht mehr kennen.
Da hör’ ich plözlich meinen Namen nennen,
Fühl’ ihren Kuss auf meinen Wangen brennen, –
Bald schien sie Kind, bald Göttinn inderGlut.
Íme, az Ön 1800. július 30-i szonettjének fordítása, átalakítása, átváltoztatása, vagy ahogyan nevezni óhajtja. Higgye el, nem az volt a szándékom, hogy szonettjét megjobbítsam, mi által az átköltésem az eredetitől eltérő alakzatot nyert, hanem egyszerűen nem engedelmeskedett máshogy, vagy sokkal inkább, szonettjének eszméi bennem egyszer csak önálló életre keltek, s ezután már hiába kíséreltem volna meg hűen lefordítani azokat.
Az Élet és Literaturának nincs igaza, mikor ezt a szonettet visszautasította, de az igaz, hogy a helyzet és a személyek ismerete nélkül nem érthető. Az említett lap szerkesztőinek eljárása, úgy vélem, nem ígér semmi jót; félni kell attól, hogy egy baráti levelet írjunk vagy véleményünket kimondjuk, mert így évek múltán egy akadékoskodó napvilágra hozza, s kinyomtatva aztán az ember védelmezheti a véleményét, amelyet talán csak szívének egy túláradó belső hangjára hallgatva írt le. Szívből sajnálom, hogy ezektől a kis csatározásoktól nem tud szabadulni.
Magyarország történetének második kötetének végén vagyok, a Várnai csatánál. 1828 húsvétjáig remélhetőleg a 3. kötet is elkészül, s így teljes lesz a mű. Az első kötet és a második első fele már a cenzúrán van. Mivel a cenzúrabizottságnak írásban tanúsítottam, hogy a mű a Mohácsi csatával befejeződik, következésképp az osztrákokat nem érinti, ezt tisztán tudományos műként kezelik, s így remélem, hogy mielőbb szerencsésen megkapja az „Ergastulum obscuritatis”-t.
Néhány napja itt tartózkodom, hogy naponta átmenjek Pöstyénbe fürödni. Legalább hatvan fürdőzést tervezek, és lesz is időm rá augusztus 15-ikéig. Ha ebben az időben írna, kérem, címezze Pozsonyon és Nagyszombaton át Veszelére. Sógorom szívből köszöni Önnek a baráti megemlékezést, protestál azonban nővéremmel együtt a kívánság beteljesedése ellen, hogy családja sokasodjon, mint Ábrahám gyermekei, éppen elegendő az a négy, akik körülötte cseperednek. Éljen nagyon boldogúl. Barátja Majláth.