Pest 1827. március 21.
Most látom éppen az Élet és literatúra második kötetének 273. oldalán, hogy írt egy szonettet, amely a „szompolyogva” szóval kezdődik. Ez már régebbi lehet, hiszen 1800. július 30-ára és a margitszigeti tartózkodására vonatkozik. Amennyire annak a napnak a története ismert számomra, a leány, aki a csónakot a szigetre vitte, Phygie anyja volt, küldje tehát el nekem a szonettet, azt hiszem keresztlánya örülni fog, hogy azt fordításban olvashatja.
Április első napjaiban Bécsbe utazom, úgyhogy Nagypéntek előtt már fönt leszek, írja tehát válaszát Bécsbe: a „Hattyúhoz” címzett fogadóban leadni.
Az „Élet és Literatura” jó lapnak tűnik. A második kötetet még nem olvastam, az oldal, ahol szonettja található, véletlenül tűnt a szemembe. Közben az első kötetben kellemetlen volt látnom Kölcsey és Berzsenyi vitáját újra fölmelegítve, s jóllehet a hangvétel már urbánusabb a nálunk megszokottnál, számomra még mindig túl otromba, botcsinálta, nem elég jómodorú. Más művekhez viszonyítva ebben a vonatkozásban olyan ez, mint a kapucínusföld (?) a puha fával szemben – ez még nem parketta.
Egészségem javulóban. Ezen a nyáron pár hónapot Mednyánszky sógoromnál szeretnék eltölteni és minden nap Pöstyénben fürdőzni, s így remélem, hogy a köszvényt egy időre száműzhetem. Minthogy azonban Hygeja istennő velem sosem volt kegyes, kétlem, hogy tartósan pártfogásában részesítene. – Kívánok Önnek minden elképzelhető jót és szépet, és kérem, tartson meg szeretetében, mint ahogyan eddig is.
Majláth