Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Az utolsó postával írtam Önnek, és újra jelentkezem. Egy hírt kell megosztanom Önnel, amely bizonyára érdekelni fogja, egyszersmind egy ódámat, amelytől talán nem tagadja meg tetszését, mert ez az óda az Epigrammára hasonlít, amelyet két éve pozitívan fogadott tartalma miatt. Vallásos érzületeimet mutatja, és nem nélkülözi a lírai fordulatokat és lendületet. Előbb az óda

Tudom, hogy ez az epigramma olyan olvasókat, akik a családot nem ismerik, semmiképp sem érdekelhet, de egy galériában a nem rosszul sikerült portrék is helyet kapnak. Hűvös az a megjegyzés, hogy Vénusznak egy fia és három lánya volt, és Dezsőffynél a helyzet fordított. Legalább is azonban a második disztichon nagyon szerencsésen sikerült; nincsen benne fölösleges szó. –

És most a hír, amely nekem elég fontosnak tűnik, hogy Önnek, és Önön keresztül Döbrentei barátomnak és Igaznak elmondjam.

Tegnapelőtt egy csomagot kaptam Debrecenből, amely egy álló évig ott várakozott. Szigethi Gy. Mózes az erdélyi kir. tábla procurátorának kézirata volt, Eredeti Mesék címmel. – Mit jelenthet a Gy, nem tudom; én semmit sem hallottam erről a vélhetően fiatal emberről. Nekem volt ajánlva, amitől pirultam. Mielőtt a lapot megfordítottam, vettem az ollót és kivágtam. – Nem sok jót vártam, és várakozásomban ritkán csalatkoztam boldogabban. Találékonyság, az elbeszélés módja, nyelve elragadó. Azt kívánom, hogy a 124 meséből álló mű méltó módon legyen kinyomtatva. Nem csak állatmesék, hanem művészetből, filozófiából és történelemből merített versek. Nagytudású emberről lehet szó. Íme, egy közülük:

Elkészűlt a’ nagy munka, a’ remekmív, millyet nem láttak többet az idők, ’s magasra nyúlt-fel századok’ trucczára a’ Rhóduszi Colossz; ’s idő, természet, mesterség rá bámultanak.

’S miért nem lehetnék én is eggyike az Isteneknek Olympon, mellyhez, ennyi sajátságokkal, olly közel állok? büszkélkedék eggykor.

Hm! rengé Oceán; eggy magas, de üres ércz!

Hasztalan zengettem, sóhajta Pindár az élet’ küszöbén, eggy félig elmúló pillantatot vetvén vissza lefolyt életére. Nem használatlan ugyan, de hazámtól félre-ismerve tűntek-el óráim, ’s hijába törekedém eljuthatni, az olly igen magas, de tiszteletes tetőre.

Rózsaszínnel árnyékolt felhőn lenge-elő a’ halhatatlanság’ Géniusza. égő fáklyát tartott magasan kezében, ’s olly koszorút emelt a’ Költő’ feje felibe, mellynek virányai csak a’ Dicsőség’ temploma körül tenyésznek.

Fija eggy szebb századnak, monda a’ búsongóhoz; a’ te időd még meg nem születék. Az eggykor kikeresi nevedet a’ feledségből, ’s azon tetőre emelend, mellyet érdemlél. Ekkor felrántá’ a’ jövendők bájleplét, ’s Pindár álmélva nézé a’ miket az elfedett vala.

A’ nagy századok’ nagy fijai hallgató innepet űltek a’ Dicsőség’ templomában, ’s az ő széke körűlfonva borostyánnal, készen álla a’ Halhatatlanok köztt.

’S Pindár nyugodtan lenge-fel a’ földről.

A’ Kazinczy’ százada az idők’ méhében még csak készűl megjelenni, mellynek előpostája Ő.

Az ajánlást kitéptem, mivel a túlzó dicséret és a meg nem érdemelt siker szégyent hoz ránk; de ami itt az aplikációban áll, azt szívesen veszem.

A két oldalas mese, A’ Méh és a’ Lepe Döbrenteinek bókol. Én ezt töröltem, de más formában bele írtam a gondolatot. Döbrentei! érzé hazám, mit köszönhet neked, ’s köszönte azt, ’s maradékunk is fogja köszönni: de a’ kiknek hazám semmit nem köszönhet, azt mondák, hogy te nekünk a’ másokét adád (Erdélyi Muzéum).

De amilyen zseniálisak fabulái, olyan közönségesek ezek a versei, (159–235.

1.) Megdobbanás a’ nagy Teleki József sirhalma felett. 2.) Hymnusz a Jubileumra 1818. – 3.) Ősz utolján. – 4.) Sírhalmi gondolatok. – 5.) Ének a’ Teremtőhez. – 6.) A’ Sorshoz. – 7.) B. – barátomhoz. 8.) A’ Holdhoz. – 9.) Eggy szív, magához. – 10.) A’ Remete. – Egy politikai elbeszélés, amely(ek?) borzongást akarnak kelteni. – 11.) A’ Sír. Salis után. – 12.) A’ Sírkereszt. Tizenhat soros elbeszélés, nem stanzákban, hanem folyamatos rímes sorokban, – 13.) A’ Vándor. Schiller után.

Négy sorból csak kettő rímel; és a rímekben rímel, mint -lottam, hagytam. A sorok nem mértékesek. – 14.) A’ szerrencsés vadászat. Elbeszélés prózában. – 15.) Laura betet (Laura imádkozik) Matthisson nyomán. Elend, ideálja, borítja – felette, égre sind ihm Reime. 16.) a’ Phantasiához. – 17.) Gessners Vágyam (Mein Wunsch)c. versének pandantja. – A legrosszabb az, hogy az új ízlés és maradibb magyar ízlés, a szép nyelv és a legnyomorúságosabb rímelgetések szörnyű módon keverednek – Ezen közben tanulmányozom ezt a tévelygései ellenére is figyelemre méltó embert, hogy megértsem, hogyan lehet valaki ennyire különböző.

Kérem Önt, Gróf úr, hogy nagysúlyú befolyását és kiterjedt ismeretségét latba vetve, érje el, hogy ezt a munkát, amely nem egészen 12 ív terjedelmű, kinyomtassák. A verseket visszatartom magamnak. – Igaz számíthat a tanácsára, hogy mit tegyen ebben az ügyben, s nagyon kérem, a mellékelt lapot/levelet küldje el neki.

Türelmetlenül várom az ítéletét két előszavamról.