El-késett Levelemnek hosszasabb betegeskedésem az oka; szinte az egész őszön, egy nálam szokatlan unalom, sem magammal, sem másokkal való meg-nem-elégedés gyötrött; életemet is meg-untam, ’s a’ Természet leg nagyobb ajándéka, a’ jó kedv, egészlen el-távozott tőlem, úgy, hogy a’ Tudósok betegségét sajditottak nálam az Orvosok, a’ hypochondriát, pedig ezen betegség éppen azért, mivel a’ Tudósoké, engem nem illethet. Tökélletes okát kedvetlenségemnek adni most sem tudom, mert Istenné
*[Sic!]
légyen a’ ditsőség, áldott jó Feleségem, jó reménységű gyermekeim, ritka jóságú Vőm, szép három Unokáim, inkább örömet szerezhetnek, mint szomorúságot. – Nem terhelek hosszasan gyógyulásom módjával, az idő télre való változása, némelly jó Barátim, a’ városi (Zerstreuung) mulatságosbb idő-töltések, ismét vissza-adtak vólt egésségemet, ha a’ régi jó Kedvemet vissza nem nyerhettem is, ellene állván ennek el-éltt fél Század Esztendő.
Közlötték vélem Teisz
*[Sic!]
és Trattner Urak a’ Familiámról irott szép munkádat; meg-illetődve olvastam én azt, ’s nagyon köszönöm részvételedet; kevély vagyok szíves Barátságodra, mellyet továbbá is meg-érdemelni főbb igyekezetem. Enged meg azomba, Kedves Barátom, engedj kérésemnek, hogy maradjon ezen meg-tiszteltetése Familiámnak a’ Leveles Tárunkba, mint bizonysága erántunk való szeretetednek, de ne mennjen ez a’ Világ eleibe, ne szaporitsa irígyeim és rosz akaróim számát. Panaszolkodni, annyival inkább valakit vádolni nem tzélom, nem is nevezek tehát senkit, de hitesd-el magaddal, hogy azon ártatlan tzélod, melly által Eleim tsekély érdemeit adod-elől, ’s melly által Nemzetségem diszesitését kívánod, amazok bal itélete miatt több több meg-keseritésünkre szolgáltathatna okot. Vigasztalásom van ugyan azon önnön-érzésemben, hogy senkit is azok közűl készakarva, de tsak tudtomra is meg nem bántottam, sorsom irígységre okot nem adhat, mint a’ ki senki hivatalbéli helyét soha el nem foglaltam, de nem is kerestem azt. Hogy hozzám-tartozóim kebelébe szerentsésnek bóldognak érzem magamat, nem sérthet meg senkit. – Közlöttem én ezen dolgot több Barátainkkal szóval bővebben, elejekben adhattam okaimat, helybe hagytak, sőt reménylem, némellyek irtak is Néked e’ Tárgyról Barátyaink közül. Meg-újjitom tehát újjobban Kérésemet, ne vedd rosz néven, hogy szép munkádat az Archivumomba el-tegyem, de a’ Világ irígy Szeme előtt maradjon az el-rejtve; Te pedig, Kedves Barátom, ne vond meg továbbá is Barátságodat, Tégedet igen nagyon tisztelő, változhatatlan Barátodtól és Szolgádtól
Pesten d. 26. Janu.
1822.