Széphalom, 1820. április 8.
Méltóságos Gróf,
Fouqué kézirata gyűjteményem előkelő díszévé válik, s nekem azért is különösen becses, mert engem és gyermekeimet majdan (a gyűjtemény rájuk marad, mint Fidei Commiss azzal a kötelességgel, hogy gyarapítsák) az Ön szép gesztusára emlékeztet. Mélyen átérzem, milyen értékes levéltől fosztotta meg magát, Gróf Uram, hogy nekem örömet szerezzen, ezt nem tudom meghálálni.
Beer kézírásával már korábban megajándékozott: de Cziráky grófé még nincs meg nekem.
Dayka jóváhagyná az Ön javítását, ha olvashatná a verset az Ön német fordításában. Ez nem az én érdemem, hogy az utolsó distichonban mindkét sor A’ mint zengve kezdődik, s nem az Ön hibája, Gróf Uram, hogy az utolsó hemistichben az oh csuda elmaradt.
Hogy Tóth László Önnek is azt jelenti, amit nekem, annak minden képzeletet felülmúlóan örvendek. Egy fiatalember tele szellemmel és erővel. El volt ragadtatva Ön is pompás ódájától. Pesti Agonothetenünket aligha méltatná figyelemre. Fejér a Tudományos Gyűjteménnyel, Kisfaludy a Himfy dalokkal maradandó, örökké maradandó érdemeket szerzett a hazának: de Hübner és a Regék nem érdemes a jutalomra. Égek a vágytól, hogy láthassam Teleki József gróf díjnyertes írását. Az előítélet nélküli, nemes fiatal tudós férfitól várok mindent. Ő most minden reménységem, szinte azt mondhatnám, az egyetlen.
Hogy az Agathocles fordításától felment engem, Gróf Uram, azért szívből hálás vagyok. Megvan a tervem erre az évre, melyet szeretnék véghezvinni. Éspedig, hogy Tasso Gierusalema liberataját lefordítom, s még ebben az évben kiadom. Nemzetünknek mindenekelőtt arra van szüksége, hogy a remekműveket megismerje, s ennél méltóbbat nem kaphatna. Olvasóinknak a francia pompa tetszik, nekem a német erő. Az olvasó és én kevés ponton egyezünk. Talán Tassoval elérem ezt. A mű prózai fordításából néhány stanzát ottava rimában Ferdinánd főherceg elébe kell tennem, nemcsak azért, mert unokája a megénekelt Rinaldonak, hanem azért is, mert a nemes herceg jól beszél magyarul. S Ferdinánd Theresia unokája, akit én istenítek/akiért én rajongok.
Nyolc nap múlva készen leszek Yorick Érzékeny Utazásának átdolgozásával. 1815-ben adtam ki, de a fordításnak sok nehézkessége van. Ezeket most alaposan kisimítgatom. Előttem van az angol eredeti, a francia és a német fordítás. 1791-ben vettem néhány leckét angol nyelvből. Betegseégem nem engedte, hogy folytassam. Annyi azonban megmaradt, hogy valamit sejtésszerűen megértek. – Yorick megérdemli, hogy ezt a remekművet tanulmányozzuk, mert az jól megnevettet minket, és magyar íróink kóros hypochondriában szenvednek.
Sallustiusszal, kedves munkámmal elkészültem. Ha találok kiadót, még ez évben megjelenhet. Szent-Györgyi tele elviselhetetlen nehézkességgel, s ő latin-magyarnak fordította. Sőt még Sallustius sajátosságát, hogy a facero-t facit-nak veszi, is megtartotta, ezt pedig nem lehet. Minden hűsége ellenére Sallustiusa nehézkes, és a római Sallustius nehézkesnek a legkevésbbé sem mondható. Minden mondatnál, amit leírtam segítségemül hívtam a latin eredetit, minden francia és német fordítást. Thyvon abbé pontosan megértette, de a rómaiból egy franciát csinált. A német fordítások közül előnyben részesítem Schlüterét és Höckét. Ők is jobban modernizáltak, mint ahogy szükséges, Höck még gallicizmusokat is átsejtet, vagy jobban mondva francia szavakat használ szükségtelenül. Mindezektől a hibáktól meg akartam védeni magam; hű vagyok, de talán nem nehézkes, és legfőbb törekvésem az volt, hogy fordításom az olvasót, aki Sallustiust jól ismeri, az ő manírjára emlékeztesse. – Néhány hónap múlva a mű teljesen kész lesz a nyomtatásra; már most is az, de még csiszolgatni kell. Úgy szeretném kiadni, hogy lássák, nem humanista ismeretek nélkül kezdtem hozzá, s hogy én Sallustiust megfelelő módon fogtam föl. Ha nem tévedek, Sallustius, Emilia Galotti és Marmontel Contes Morauxja lesznek a legjobbak, amelyeket fordítóként létrehoztam; még ha némely olvasóm Ciceró Catilina elleni beszédeinek, Milone, Ligario, Dajotaro, Marcello és Somnium Scipionis fordításaimnak nagyobb tetszést tulajdonít is; bizonyára azért, mert Sallustiust kevésbé ismerik, mint Cicerót. –
Minthogy Ön, Gróf Úr, Sallustiust annyira kedveli, ide fűzök néhány fejezetet a Catilinából. Arra kérem, hasonlítsa össze Szentgyörgyi fordításával.
Alázatos szolgája Kazinczy
Das schöne Porträt des hässlichen Catilina.
Cap. V. Lucius Catilina nemes házból vette eredetét, ’s nagy erejével birt mind a’ léleknek mind a’ testnek; de szíve gaz és romlott volt. Ennek serdűlése olta belhadak, verekedés, rablás, polgári zendítések voltanak múlatságai, ’s ezekben gyakorlotta ifjúságát. Teste tűré az éhséget, álmatlanságot, hideget, feljebb mint bárki hihetné. Elméje merész, fondor, változó, alkalmas tettetni és színleni mindent; áhítója a’ másénak, a’ magáénak pazarlója; indulatiban lángoló; szájassága elég, okossága kevés. Temérdek lelke a’ szertelent, az alig remélhetőt, a’ nagyon-fenntet kívánta mindég. Ezt Lúcius Sullának bitanglásai után a’ legdühösebb vágy szállotta-meg elnyomni a’ hazát, ’s hogy azt melly eszközök által érheti-el, csak hogy magát úrrá tehesse, azzal épen semmit nem gondolt. Fene lelkét naponként inkább meg inkább ingerlette a’ szorultság ’s gonoszságának tudallata, mellyeknek eggyikében ’s másikaban azon vétkei által süllyedett-el, mellyeket feljebb említék. Unszolák ezenfelűl a’ haza’ romlott erkölcsei, mellyeket a’ legundokabb egymással ellenkező két nyavalya, a’ bujálkodás és a’ telhetetlenség, gyötrött. Maga a’ dolog látszik kívánni, szó esvéna’ haza (civitas) erkölcsei felől, hogy fenntebb kezdjem, ’s kevés szókkal öseink’ rendtartásaikat honn és a’ hadban, és hogy a’ köztársaságot mint igazgatták, ’s melly erőben hagyták, hogy az lassandan miként változott-el, ’s a’ minden országok’ legszebbikéből mint leve a’ legnyomorúbb és legveszettebb, elbeszélljem. –
VI. Róma várost, a’ mint én értettem, elejénte a’ Trójaiak alkották és bírták, kik Aeneás vezérek alatt, honjokból megszökve, bizonyos lakás nélkül bujdosgattak; ’s velek eggyütt az Aboriginesek, sivatag emberfaj, törvény nélkül, kormány nélkül, független és szabad. Ezek minekutána eggy kerítésbe költek, egyenetlenek eredetekre, nyelvekre hasonlatlanok, eggyike és másika más meg másszokást követvén, alig hihető, melly könnyedén forrtak eggyé.
XIII. Mert mit beszélljem, a’ miket, hanemha a’ kik látták, hinni senki nem fog? hogy sok magányosok hegyeket dőjtöttek-széllyel, tengereket ásattak. Ezek magok is kaczagják, a’ mint vélem, gazdagságaikat; mert a’ mivel pironság nélkül élhetének, gyalázattal siettek elpazarlani. A’ bujaság, dobzódások, ’s egyéb vétkek’ szeretete nem kevésbbé hatalmazott-el; a’ férjfiak asszonyi fertelmeket tűrtek, az asszonyok bitangra eresztették a’ szemérmet; a’ nyalánkság miatt földön vizen minden feldúlatott; aludtanak, minekelőtte az álom’ kívánása megjelent; nem vártak-be sem éhet, sem szomjat, sem hideget, sem tikkadást, hanem mind ezeket puhaságból előre kapák. Az effélék az ifjúsagot, midőn vagyonjaik kifogyának, gonoszságra gyulasztották. Rossz mesterségekbe avatott lelkeik nem könnyen valának-el gyönyörűségek nélkül: annál tartóztathatatlanabban rohantanak a’ beszerzés’ és vesztegetések’ minden nemeikre.
XXV. Ezeknek számokban vala Semprónia, ki már sok férjfi merészségű tetteket követett vala el. Ez az asszony születésére ’s szépségére, ezenfelül férjében, magzatiban, eléggé szerencsés volt; a’ Görög és Római Írók’ munkájikat tanulta; lantolgatott, lejtegetett, ’s kényesebben mint jónak szükség; és sok egyéb holmit, melly eszköze a’ hívalkodásnak. De neki szűntelenűl kedvesebb vala minden mint szemérem és becsűlet. Pénzét kímélte e kevésbbé vagy hírét, nem könnyen határozhatnád-meg; hevében elannyira gyulvány, hogy többször támadá-meg a’ férjfiakat, mint tőlök támadtatott. Hitét ezelőtt sokszor megszegte, elesküvé adósságát, hírével történtek gyilkosságok; vétkei, szegénysége hanyatt homlok rohantaták. Elméje azonban koránt sem éktelen; versecskéket tuda írni; tréfáji elevenek; beszéde hol jámbor, hol lágy, hol pajzán; meg volt rajta minden kellem, minden kecs.
–––
Amikor ezt írtam, kaptam meg ajándékát, Gróf Uram, megható ajánlásával feleségének, a grófnőnek,. Holnap elolvasom a könyvet. – És mi gúnyolódunk a szomszédaink irodalmán!!!