Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Atyám mint Prédikátor, mint minden Prédikátor nemességével semmit sem gondola; épen úgy az öcscse Sámuel; testvér bátyjok pedig István (Sámuel nagy Atyámnak legöregebbik fia) magára, ’s minden ágazatira Bizonyságlevelet váltott a’ Vármegyétől. Én ebben a’ dologban sokkal szemesebb levék, de a’ mit magam is kárhoztatok, kevésbé szorgalmatos. Ez előtt épen öt évvel kivettem keresztlevelemet, Sámuelnek (a’ Sámuel fiának) kereszt-levelével, ’s némelly aprólékos próba-levelekkel együtt által adtam személyesen M. Jesztreben Horváth Simonnak, az akkori Allispán fiának (Ungvárban), hogy még a’ mi szükséges volna, hozzájok szerezvén, a’ dolgot elindítsam. De ez mind eddig elmaradt, úgy hogy még csak levéllel sem tudósittuk egymást egészen azóta. Most pedig három-négy holnap alatt elmulhatatlanúl szükségem leszem reá, hogy nemességemet bizonyságlevéllel bé bizonyítsam – az Orvos-Diplomának kivételekor. – Te ebben az ügyben, Barátom nagyon sokat tehetnél! A’ legelső, ’s leg nehezebb akadály dolgomban ez, hogy nagy Atyám Sámuel K. Helmeczen lakott (Zemplénben) ’s a’ feljebb megnevezett három fiai mind ott születtek; de a’ Matricula, a’ mellybe neveik felirattak, K. Helmeczen (melly abban az időben filialis Ekklesia volt) nincsen, a’ minek én erősen utána jártam, – ’s hol-léte nem tudatik. Hogyan lehetne ki sütni, hová írattak-be a’ Helmeczben születtek 1736dik esztendő körül (az Atyám épen ebben az esztendőben született)? ’s vagynak é még ebből az ivadékból K. Helmeczen élő emberek? a’ kiket tanúknak lehetne állítani. Ez az egyetlen egy a’ mit próbálni kell, hogy az Atyám ennek a’ Helmeczen lakott Sámuelnek a’ fia – ’s annak az Istvánnak a’ testvére, a’ ki már bizonyságlevéllel mutogathatja nemességét. Nehézség az egyik dologban semmi sincs: próba pedig már eddig is több vagyon. Illyen az, hogy Istvánnak legöregebbik fia, Gábor – Berczeli nemes gazda ember, – nem csak nem tagadja az atyafiságot; hanem annak ágazatait még tulajdon kéziratjával is elő adá nekem 1813dik esztendőben, Novembernek hetedik napján – a’ melly levelet eredetiképen vagy párjában, ha szükség kivánja – most is előmutathatok. Az egész pör csupán két kérdésen sarkallik. Elsőben – ha én a’ Tóth János fia vagyok é – a’ mit az én keresztlevelem bizonyít. Másodszor: ha János (az én Atyám) fia é a’ Helmeczen lakott Sámuelnek, ’s testvére é hát a’ nemességét bizonyságlevéllel mutatható Istvánnak? Ezt probálná, ha ki tudhatnók, micsoda Matriculába iratott-bé az Atyám neve, vagy ha meg égett a’ Matricula, vagy még nem volt akkor Matricula, vagy ki nem sülhetne, micsoda anya ekklézsiához tartozott Helmecz abban az időben, vagynak e még élők abból az életkorból, a’ kiket tanúknak lehetne esketni. Itt ebben a’ kettős pontban kérném barátságos segedelmedet, bizonyos hiedelemmel, hogy mint Zemplénnek Táblabirója, ’s mint helybéli lakos meg teheted, ’s hogy barátságunkért szivesen megteszed. Talám nem ártana az sem, ha te Horváth Simont az által vett Documentumokra egy barátságos leveled által emlékeztetnéd – a’ mit én ugyan ezen posta úttal magam is teszek, – ’s ha a’ Berczeli Tóth Gábort egy másik leveledben arra kérnéd, hogy ezt a’ mi rövid nemzetség-származtatásunkat neked a’ leveledre hitelesen meg irná. Közölhettem volna a’ dolgot Gróf Eszterházival is Ő Excellentiájával, a’ ki azt az Ungvári Fő-Ispánnak ajánlhatná: de nem láttam szükségesnek, hogy olly magas törvényszéken kezdjem.

Egyébaránt semmi újsággal nem kedveskedhetem – feleletedet a’ F. Vida helytelen patvarkodására nagyon szivesen várom; újabb költői szüleményimet megláthatod te is nem sokára: Megengedj bizodalmas alkalmatlankodásomnak , ’s hidd el, hogy polgári szerencsém nem kevéssé függ tőled. Ölellek, csókollak