Kolozsvár, 1819. augusztus 3.
Megindultan olvastam levelét, kedves barátom! Bizonyára sok volt most Önnek a rosszból és a visszatekintés az öröm és fájdalom váltakozására életében az elhatározás napjait megszentelt napokká teszik az Ön számára. Hogy épp egy ilyen napon írt nekem, mélyen megérintett, és még inkább azáltal, hogy a gyermekeit is emlékezetembe idézte. Istenemre remélem, hogy az Ön felcseperedő kicsinyei soha nem lesznek rám utalva, ha azonban egyszer mégis úgy lenne, hogy a megtért atya iránti barátságomat módomban áll gyerekeinek kifejezésre juttatni, úgy készségemet és igyekezetemet, amit ez esetben tanusítani fogok, már előre lemérheti a szeretetnek azon fokáról, amit Ön iránt érzek.
Tegnap előtt érkeztem ide, mégpedig hivatalosan. Ugyanis én is tagja vagyok annak a bizottságnak, melynek feladata Cziráki gróf vezetésével az urbáriumot bevezetni Erdélyben. Szemem egészsége oly módon rendbe jött, hogy úgy vélem, meg fogok felelni ennek a magas feladatnak. Én ezt kötelességemnek tartom az állam iránt, s hogy hozzátartozóim engem újra a közéletnek szentelnének, ez az alkalom most éppen üdvözlendő. A feladat nehéz, rossz a földesúrnak, de a parasznak és az országnak áldásos, tehát Isten nevében végbe fogjuk vinni. Én így legkevesebb egy évet itt fogok időzni Erdélyben, írjon nekem mindig Kolozsvárra, s majd kérem, hogy utánam küldjék, ha vidékre megyek. Úgy néz ki most, hogy Geöcz udvari tanácsos és én, mint szárnysegédje itt ütjük föl hadiszállásunkat.
Nagyon kérem, hogy küldje meg nekem tanulmányát a magyar prozódiáról, amelyet utolsó előtti levelében, visszautazásomkor, megígért. Lévén én is azon boldogok közül egy, akit a múzsa szeretettel szájon csókolt, szeretném magamat a jövőben a hazai hangoknak szentelni, s a magyar irodalomat a költészet terén, ha nem is gazdagítani, de gyarapítani. Ha marad időm politikai és történelmi munkákra, akkor németül fogok írni a szomszédaink számára, akik minket egyáltalán nem ismernek
. Nem tudna nekem egy olyan poétikai munkát javasolni, mellyel gyakorolhatnám a magyar nyelvben való jártasságomat? Igen fájó, amikor az ember a szónak és a formának nem mestere, hanem mindkettő által uraltatik.
Válasza Füredi Vidának nagyon jó, és neki is, mint ahogy másoknak is egészségére válik. A jó ügynek győznie kell, ha lassan is, ahogyan egykor Dayka mondta Önnek. Homéros fordításának örülök és félek is tőle. Bárcsak rá lehetne venni Kölcseyt, hogy folytassa munkáját! Hamarosan, talán még ebben a hónapban megjelenik Hormayr történelmi évkönyve. Sok szó esik benne Magyarországról, ami Önt érdekelni fogja. Ráday Gedeont is. Kérem, szánjon rá időt és írja meg nekem, mit gondol az egészről és különösen az én írásaimról, de olyan őszintén, mintha nem ismerne engem és egy idegen irodalmi újságnál dolgozna. A levél végére értem, úgyhogy csak röviden: éljen egészségben, barátja
Mailáth.
P.S. Megkapta már Cziráki kéziratát?