Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

November olta most válaszolok legelébb a’ hozám írt levelekre. Édes Uram Bátyámtol vettem kettőt, Palinktol négyet. Nem mentem magamat, de jóvá fogom tenni restségemet azzal, mert ezútán igen gyakran fogok írni. Adja az Ég, hogy ezen ígéretemet a’ környűlmények ismét kegyetlenűl semmivé ne tegyék.

Uram Bátyámnak December 18dikán írt levelében a’ Zsombori értekezéséről van szó. Én azt mind eddig nem láthattam, mert Debreczenbe már két vásárkor hijába küldöttem könyvért. Képzelje Uram Bátyám e’ szenvedést! Bilkey, úgy írá Palink, Szathmárra költözött, ha ez igaz, úgy talán állapotom ezen részben könnyebbé tétetik, mert midőn árvizek nincsenek innen Szatmárra fél nap tart az út. Ludas Matyit még is a’ napokban látni fogom. Szegény Pete! de miért akar az verni a’ ki kímélés nélkül verettetik? Nem elég lenne e szegénykének ha jó búvó helyet keresne és találna?

Ha Uram Bátyám, Litteraturánknak korúnkbeli történeteit nem írhatja is azon okbol mivel magárol kell szollania, szerencsés gondolat lenne még is ha sokakat ezen tárgy felöl papírosra tenne. Litteraturánk’ történeteibe senki sem fűződött úgy mint Uram Bátyám. Uram Bátyám Rádaytol és Molnártol fogva csak nem minden Individuumokat ismert, ’s a’ később korú historikusnak olly fonalakat adhatna kezébe, millyeket a’ Mármontel’ Memoirjai a’ XV Lajos’ korabeli franczia Litteraturára nézve. Én ugyan egy illy Memoirt, mint itt mondok, szeretnék nehány évek után kezembe venni, ’s minekutána ezen mostani Perek elcsillapodtak, annak segédje által a’ történteket hideg vérrel kifejtegetni.

A’ Rudinai Apátnak levele mútatja, hogy csak ugyan találkoznak embereink kik szemeiket ’s füleiket a’ jónak ’s szépnek érzése eránt készakarva be nem zárják. A’ Horvát név becses név kezd lenni a’ Litteraturában, ez a’ Veszprémi Kanonok, a’ Téti Plébanus ’s a’ mi Pistánk valóban szeretetre méltó három ember. Szemere írja, hogy Pista 50 foríntonként hordja Virágnak az ajándékot csak hogy Horátzot fordítgassa. Melly szégyen egy Festetichnek, egy Illésházinak!, de mikor fogja a’ Publicum érzeni mi legyen ezen dologban szégyelni való?^*

A’ Vidához írt Epistolát gyönyörrel olvasám, óhajtanám tudni ha ki van e nyomtatva, és ha igen, hogy mit mond reá Réti Jakab és Ripókvári Márk Úr?

A’ December 29dikén írt levélben két Epigrammmát vevék a’ Nyelvrontókat ’s Erdősit, ’s a’ legnagyobb öröm, mellyet az olvasás alatt érzék az volt, hogy a’ Tövisek újra nyomtattatnak. Vágnúnk kell, ostoroznúnk kell ’s Publikumunkat ezen nyomvasztó Indolentiábol felráznúnk. Hogy elleneket támasztúnk magúnknak? Jó, de ügyünk mivel igazságon fundálódik, el nem veszhet soha, osztán érdemel az tekintetet hogy Debreczennel, Petével, Gyárfással ’s több e’ félékkel nyúgalomban legyünk? A’ Jó akkor tetszik-ki leginkább ha a’ rosszakat maga ellen ingerli. Ha a’ Tövisek még nyomtatás alatt nem volnának, méltóztassa Uram Bátyám az Arbuscula mellé írt jegyzéskét velem közleni. Ha az van a’ jegyzésben a’ mi nekem homályosan jut eszembe, úgy egy kis igazítást kíván. Meglehet, hogy gyanításom fundamentum nélkűl van, de az Uram Bátyám’ dicsőségét sokkal inkább szívemen hordom, mint sem a’ miatt aprólékos gondokra is ne bocsátkozzam.

Az Uram Bátyám könyvei közűl nincsen más nálam a’ Révai Nagy Grammatikáján, Vig Lászlón, ’s Beregszászinek Magyarische Sprachlehrején kívűl. Ezeket Pali hagyta volt nálam, ’s legelső alkalommal visszaküldöm. Még a’ Vater Allgemeine Grammatikja volt itt, de azt Pred. György Úr még a’ múlt nyáron magához vette.

A’ mi engemet illet én élek mint a’ mindennapi ember:

az az, hogy én gazdálkodom és vásárra járok, ’s midőn hon vagyok nem mondhatom henyeségemet honestum otiumnak mint Cicero, sem Horatztzal azt,^* hogy domesticus otior. ’S magábol ezen pedant citálásbol láthatja Uram Bátyám, hogy én kifelé tanúlok, még pedig a’ felét nem in futuri notione vévén Beregszásziként, hanem in Praesenti. Szánjon édes Uram Bátyám és nevessen!

Hogy engem Debreczenben ’s Debreczen körűl legalább is olly kárhozatra méltónak ítélnek mint egy Renegatot azt gondolhatja Uram Bátyám. Prof. Ercsey, ugy mondják, egyik leczkéjén közönségesen kelt-ki ellenem, ’s ez az egyik Heros ki velem bajt vívni készűl. Bátyánk Csanádi István (piae memoriae t.i. a’ tudomány’ dolgában, mert külömben erősen feltette magában, hogy még tíz esztendeig meg nem hal) az Epistolae obscurorum említést maga ellen vette. Ki gondolta volna, hogy az Öreg Úr erővel bele akarja magát a’ Litteratori perekbe bújtatni? A’ VPalatín, Cons. Péchy Imre sem látta jónak kimaradni, ’s azt hiszi erős calvinista hittel hogy a’ Major Zafyr’ levelében a’ Diantre malheur őtet csipdesi. Mit gondol Uram Bátyám? A’ Diantre malheurben keresni szúrást nem épen ollyan e, mint mikor azt az Arcadiaban kersték? Debreczenben gyermekkoromban még ismertem azt a’ bohót a’ ki Pred. Béjeit hátba verte mert köhögött, ’s ezen most előszámlált három anekdoton közt mi a’ külömbség?

Azt mondja az Írás, hogy Habakuk Profétát az Angyal üstökénél ragadta-meg ’s szilkeételével együtt nehány száz mértföldnyire Dánielhez röpítette. Ha csudák ma is történnének én valami illyet kívánnék magamnak, hogy Uram Bátyámhoz ’s osztán Palihoz röpíttetvén a’ Litteratori állapotokrol jobb ismeretet vegyek, mint most bírok ’s tudjam mit kellene leghasznosabbat dolgoznom. Mert a’ múlt nyár olta kevés Napokat kivévén innen messze menni lehetetlen volt a’ rendes útazás’ módján, ’s lehetetlen még most is. Nagyobb árvízekre^* mint a’ mostani Négy vala nem emlékeznek a’ leg vénebb emberek is, ez előtt csak négy nappal is a’ szomszéd faluba hajón voltunk.

Ne hagyja Édes Uram Bátyám némellykori hallgatásaim miatt^* magát erántam meghidegűlni, ’s írjon, mint eddig, joltevő barátsággal; ha én valaha Litteraturánknak hasznot teendek az egyedűl Uram Bátyámnak ’s Szemerének munkája leend, kik engem sötét környűlményeimben is magamnak nem hagytak. A’ szeretetre méltó^* Grófné’ kezeit csókolom, azokat a’ kedves kicsinyeket ölelem. Éljen szerencsésen Edes Uram Bátyám, hálám örökre becses barátságáért el nem alszik soha.