Ungvár-Németi Tóth Üdvözlete
TEKINTETES KAZINCZY FERENCZ ÚRHOZ.
(Pest, 1815. – October 21dik napján.)
Engem közelebb a’ mult oskolai évben, mind részint az Aesculáp tudományának örvénye annyira bé sodrott, mind részint mellékes tisztem, ’s hivatalom sullya annyira le nyomott, hogy egy jó Théseuszon kivűl, ki velem a’ vak mélységbe sem borzadt le szállni, alig volt minden Ismerősim, ’s Barátim közűl kihez kiáltanom, Engedelem azért! Kegyes Engedelem hoszszas veszteglésemnek! Tudom, jól tudom én, a’ mit az ifiabb Pliniusz mond valamelly Levelében: „Nincs ollyan tiszt, ollyan kötelesség, mellyet a’ Barátságért félbe ne kelljen szegni. Tudom, ’s érzem ezen szent Leczke igazát, talám jobban, mint akárki is: de fájdalom! mit tehetek róla, ha szorgos dolgaim, ’s egy nemes inger, a’ böcsűlet szeretés másik nemes indulatomnak ellent álltak. – Egyéb aránt méltóztasssék meg győzödni a’ Tekintetes Úr a’ felől, hogy azt a’ szerencsét, mellyet egy Kazinczy-nak ismérete, ’s barátsága nyujthat akárkinek, senki sem tudja nálam sem hevesben érzeni, sem feljebb böcsülni. – Nem alutt azért ki, nem! sőt mind inkább ébredez a’ tűz, melly érzékeny keblemet más fél évvel ez előtt lángba borította. Az vagyok most is, a’ ki az előtt, ’s fogadom, hogy ugyan az maradok szüntelen. –
Környűl-állásim, mellyek a’ Tekintetes Úr baráti részvételét fel ébresztik, az időóta, mikor Pesten együtt valánk, részint kedvetlenek, részint egészen kényem szerént valók, még pedig úgy, hogy az utóbbiak mind számokkal, mind béhatásokkal meg haladják az elsőbbeket. – Az, hogy a’ Szilassy Udvart, részemről a’ sok teher, ’s a’ tanúlás-igyekezete; másik részről pedig a’ velem nem gondolás, a’ kelleténél több kívánat, a’ lármás szoba, ’s egy szavas idióta előmbetétele, és más igen sok mellékes, de fontos okok miatt, – nem ifjúi szélből tehát, – oda kellett hagynom, nem leg kellemesb, valamint az Uraságnak, úgy magamnak sem. – Hogy pedig pályámnak leg első, ’s leg nehézb Stádionját szerencsésen ki futottam, hogy magyar Verseimre segédet, ’s Jól-tévőt kaptam, hogy görög verseimet szép darabokkal meg szaporítva; – a’ Tekintetes Úr tanácsa szerént egyéb munkáimtól külön választva; magyarázattal, jegyzetekkel, ’s egy rövid critizáló Szótárral meg bővítve, újonnan le tisztálhattam, ’s mozgásba tehettem ’s hogy végre életem módja felől feles nyílásokat láthatok: – mind ollyan pontok, mellyek az öröm, ’s fájdalom Köz-arányát nem csak fenntarthatják, a’ mi pedig már maga is elég volna; hanem ollykor-ollykor még a’ jobb részre is le billenthetik.
Másodikok kedvező pontjaimnak, hogy tudnillik magyar Verseimre Segédet kaptam, annál inkább érdekel, mennél csekélyebb, ’s isméretlenebb Jól-tévőm neve. Barátimnak, ha kérdik tőlem, ki legyen Jóltévőm, ’s hogyan tettem szert jó akaratjára? azt szoktam felelni, hogy az egy legyen azon emberek közűl, kik a’ Deucalion köveiből származtak. – A’ Tekintetes Úrnak azon esetre, ha még nem tudná, ki adom nevét: Máyerfy Ferencz, kit én egyedűl csak a’ mi jó Trattnerünknek köszönök. A’ munka Karácson fele egészen ki kerűl a’ sajtó alól.
Harmadik pontomra, hogy görög verseimet ismét le tisztáltam, ’s a’ t. azt jegyzem meg, hogy azok csak nem egészen újakká születtek. Sok darabokkal szaporítottam, mellyek még az elsőbbeknél is inkább tetszenek, millyenek: Óda, a’ Nemzeti Museum, ’s a’ Pesti Főiskola; Óda a’ Cháriszokhoz Matthisson szerént és sok Epigrammák. Vagy hárommal az utóbbiak közűl kedveskednem: mert, hogy mind meg küldjem, nem lehet. – illyenek:
KÖLCSEIHEZ, és SZEMERÉHEZ.
Xαίρετε ώ νομέες, γάρ άλιος έξέχει αίϑις,
Πάντα τ´ αποφρύξει, ούκ έτι Λιμνόχαρις
Τήν τερετίζουσαν διοχλήσει άηδόνα σιγά
Βάτραχος, ά δ όρνις άδύ λάλημα λαλετ.
HELMECZYHEZ.
Κάππεσε καί κείται παρά βωμόν, ό έκταν’ ’ Απόλλων
Θρέμμα τό μυκάσϑαι ήν ϑανάτου.
’Αμνιον, ούλοχύται, καί χέρυιβόν είσιν έτοιμα
Πύρ δέ φέρων παύσαι ήλϑε τόδ ούρανόϑεν.
A’ GIGÁSZOK.
Τρωϑείς τήν κραδίην Γίγας τις Ερωτος όϊστώ
Παύεσϑ, ώ ϑνητοί, έκραγεν άχ ϑόμενος,
Παύεοϑ’ άϑανάτοις πολεμο ντες νυν έδιδάχϑην
Καί βρέφος άϑανάτων πολλά βροτοτο κρατείν.
Írtam egy Epigrammmát még Rozgonyihoz is, elég kedvezőleg; hanem magyar Jegyzeteim között mondom meg róla, a’ mit értek, és érzek! – Most az egyész csomóm nyolcz iv-papiroson – Schédiusz Úrnál vagyon. Szívesen vette tőlem a’ bizodalmat, ’s kívánnám tudni, mit itélend rólok. Azt pedig, hogy Kölcsey úrral látassam, el nem mulasztom, – hallom, hogy különösen jó görög.
Még egyet: Bilkeivel meg ismérkedtem, ’s majd minden napos vagyok vele Trattnernél. Jeles ifiú, vagyon tüze is, tehetsége is. Sokban meg egyezünk egymással; de Kleinmanról itéletünkben nagyon külömbözünk: nekem tetszik felettébb, ’s neki nem. – Végre csókolván kezeit a’ Nagyságos Grófnénak, – maradok
a’ Tekintetes Úrnak alázatos szolgája, tisztelője, ’s Barátja mk.
Jegyzet.
A’ Mondolatra adatott feleletet nagy örömmel olvastam: Σιγά βάτραχος.
A’ Szép Literatura Köteti szaporodnak: ά δ’ όρνις άδί λάλημα λαλεί.