Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Almosdrol jövök Édes Uram Bátyám, itt a’ gyűlések miatt múlatok, ’s inen megyek haza Csekébe. Ma egy iszonyú üres napom van ’s elvégeztem magamban, hogy a’ Quirini’ foglalatosságát vegyem-elő, az az, hogy leveleket írjak.

Almosdon sok időt tölték Úzával, ki a’ Zsomboryné halála olta többnyire ott Zsomborival lakik. Sorvasztó unalomban él azon tiszteletre méltó ember mint mindég úgy most is. Néném Péchy Sándorné is egyszer a’ múlt héten ott vala a’ Semjényi Pappal. Ezek azt mondák, hogy Uram Bátyám még mind Bécsben van. Ajtai itt Károlban pedig azt, hogy Tratner’ levele szerént Uram Bátyám már Pestet elhagyá. Reménylem, hogy talán már ismét Széphalmon van, ’s talán vette is eddig azon levelemet, melyet az öcsém Kölcsey Gábortol, ki most Patakon tanúl, Húsvét után küldöttem.

Horvátnak kis könyvét Schwartner ellen hazafiúi örömmel olvastam. Nem sokkal ez előtt az Újságokban Horvát Andrásnak epistolája állott, melyben Pistának pálmát nyújt ’s Schwartnert à la Dugonics apostrophizálja. Neve oda tétele nélkűl is ráismertem volna a’ Zircz’ poetájára, kivált azon szavakbol – Úkor – Vádlás ez, Schwart[ner]. Annak az embernek philologiai gazdagsága van, ’s azt auf eine ganz andere Art tudja használni. Azonban én az úkor-t ’s még némely más szavait saját írásaimba soha sem merném felvenni. Az ilyen Virágnak a’ Horátz’ fordításában legjobban illenék. Mert a’ szokatlan szó ’s a’ régi szín nem csak újságot de bizarreriát is okozna az ő pennája alatt. ’S egy csoport ilyen szó jobb volna száz Custósnál!

Szükség elmondanom, hogy a’ Horvát András’ Epistolájárol a’ Semjényi Pap azt hívé és nem csak hívé de fejességgel vítatá, hogy az Kazinczytol kerűlt, ’s némely levelekre allegált bizonyságul. Kazinczy, igy szolla, becsűlte ez előtt Horvát Istvánt, de miólta Schwartner ellen írt, azolta csúfot űz belőle, ’s úgy írta reá ezt a’ Horvát András’ neve alatt kijött Satyrát. – bone Deus! ’S az ember még akkor a’ Horvát Pista’ munkáját sem olvasá, a’ Zircz’ emlékezetét pedig mind e’ mai napig sem ismeri. Azt pedig telyességgel meg nem lehet fognia, hogy a’ Nagy Schwartner hibázhatott volna. Mert hogy nem csak hibázott de hundsfottkodott mint Úza és én mondánk, arról hallani sem akart. Én nem tudom mi bolondíthatta-meg ezeket az embereket, de attol félek, hogy ha az ilyen hírek terjedni találnak Uram Bátyámnak és Nekünk újabb kedvetlenséget ne okozzanak. Jó lenne azt a’ Papot egy levélkével megtanítani, hogy a’ nyílván dícséret alatt Iróniát, ’s az Igaz név alatt költött nevet keresni nem egyéb hanem az a’ veszett mysticismus és allegorismus’ szelleme melyet az okos emberek már a’ tizenhetedik század’ elején is még a’ Páterekben is Ostobaságnak tartottak. Nagy baj az, mikor valaki erővel okosabb akar lenni, ’s erővel többet akar érteni mint más.

Itt a’ poetai epistolát még sem felejthetik. A’ minap Szekeresen voltam ViceIspán Izsák Úrnál, ’s tőle tudom, hogy a’ Hőgyész’ Válaszának Írója Mándi Imre Úr volt mostani ViceFiscalis. A’ Munkácsi hosszú levél pedig Ő tőle magátol kerűlt. Ez e’ szerént bizonyos. Az a’ ViceIspán Úr egy valóban derék ember, csak az a’ kár hogy az Epistolán ők is többet értettek mint kellett volna. O Rabener, Rabener! (l. az esküvésröl szólló Praefátiót).

Palimrol semmit sem tudok. Uram Bátyám méltoztassék engem Ajtai Barátunk által tudósítani, míg bizonyos Postám nem leszen. Ez a’ sok út, ’s az építések még mind eddig rendetlenségben tartanak, ’s idők olta nem készíthettem egyebet, a’ Csokonai Recensióján kívűl.^* Én most recensióknál egyebet nem adhatok, mert szüntelen ingerlésben vagyok, ’s más dolgozásokra következés képen nem alkalmatos. De Recensiókat írhatok ingereltetve is. Mert akarmit mond Döbrentei, de szükség hogy éleskék legyünk. Nehezen esik a’ mi embereinknek, de ha Bürger szenvedhetett, miért ne Himfy? Valami Sághy azt írta Döbrenteinek, hogy a’ Himfy Recensiója miatt Negyvenen mondottak-le a’ Muzeum’ praenumerátiójárol. Hozám írt levelében Döbrentei a’ Csokonai Recensiójárol beszéll, ’s az újítások ellen. Azt veti hozá, ne gondoljam, hogy ezeket Sághy miatt írja. Azonban látszik hogy Döbrentei épen úgy fél mint Kis János. Én azt írám neki, hogy ha gondolja, hogy Recensiójink a’ Muzéumnak kárt tesznek, ne vegye-fel őket. Mi egyéb eránt megyűnk a’ magúnk utúnkon, eltérhetelenűl. Mi tudjuk, hogy nekünk Igazunk van, ’s hogy az van, mutatja Ilyés, Zrini, Szenczi Molnár, Gyöngyösi István, ’s még a’ Debreczeni Énekes könyv által is a’ nyelv’ természete.^* Hogy kiabálnak? Jól^* van. Adelung is kiabált még Gőthe, Voss és Kolbe idejekben is. ’S mit nyert vele? Azt a’ mit a’ mi Gotseidiano-Adelungjaink, az az Debrecziano-Revaianusaink nyerni fognak. Szemek láttára történ-meg, a’ mit még csak nem is álmodtak^* volna!

Éljen szerencsésen kedves Uram Bátyám, ’s ne szűnjön-meg tovább is szeretni. A’ M[éltóságos]. Grófné’ kezeit csókolom. Azok a’ kedves kicsínyek mint vagynak?

Ha Pali most Lasztócz körűl van, csókolja-meg Uram Bátyám én értem, ’s emlékeztesse reám.

Ha a’ Pataki közelgető Examenen tőlűnk valaki megjelen akkor írni fogok, az öcsém Gábor azon examen után minden esetre haza jön ’s nekem hozhatna levelet. Ő a’ Kövi’ tanítványa.^*