Mikla, Dec. 15d. 1814.
Barátom!
Megbájoltatva követhetetlen szépségü epistoláidtol, ismét epistolát próbáltam. Rostáld meg kérlek, s tanits meg nyomdokaidba hágni. Már két kis versemet nem méltattad figyelmedre, ámbár mindenikben volt jó s mindenikben volt szembetünő hiba is. Ha a barátságnak ezen legszebb actusát meg fogod tőlem,[!] azt kell hinnem, hogy soha sem voltál barátom s következés képen nékem is meg kell szünnöm eddig való alkalmatlankodásimtol.
Dukai Takács Dudi unoka hugom, jól nevelt, s minden kellemekkel biró leányka, 18 esztendős s szép értéke legalább megér hetven ezeret s méltó, hogy törekedésiben buzditsuk, segéljük. Ajánlom kegyeidbe.
Wesselényivel való mulatásodat és grófnéd characterét olly szép szinekkel fested, hogy én irigyed kezdek lenni. Én olly boldog mint Te soha sem voltam s nem is lehetek. Te érzéseidre nézve mast is gyermek vagy. S melly boldogság gyermeki szivvel s megérett ésszel élni! Mond meg grófnédnak, hogy én Néki rokona vagyok Török Magdolna Jóbanyámrol, ki ugyan azon familiábol való. S melly csudálatos, édes barátom, én Wesselényinek, Döbrenteinek és Szentmiklósynak is rokona vagyok! Wesselényinek, mint Pogány, Döbrenteinek mint Berzsenyi, Szentmiklóssynak mint Sándor. Ne itélj meg kérlek, ha azt mondom, hogy ezen szép rokonságommal kevélykedem.
Minapi Vas v[ár]megyei utamban megállék Keszthelyen, a grófnál lévő hatodfél ezer forintom interessének felvevésére. Boszuságomra véletlen a gróffal öszve vetődtem – boszuságomra mondom, mert én mindenkor boszonkodom mikor igen nagy urat látok, vagy ha nem boszonkodom is legalább nem örülök, mert én csak vagy magammal, vagy magamhoz hasonlóval szeretek társalkodni. Azonban ez a jó gróf minden emberséget mutatott hozzám. Kertjének legritkább oltoványival megajándokozott s megparancsolta kertészének, hogy valamit kivánok mindent adjon. Igen szívesen invitált magához és különösen a georgikoni examenre megkért, hogy elmenjek. – De minthogy azt is veté hozzá, hogy akkor nekem valami jó svájczer tehenekkel is fog udvarolni, én nehezen fogok neki udvarolni. Kevély nem vagyok ugyan, de a szemtelenségtöl superstitiose irtózom. Már mast pedig vagy gorombának kell lennem, vagy szemtelennek.
Én az erdélyi theatrum számára szeretnék valamit irni, de semmi materiálékat nem tudok s könyveim sincsenek hogy kereshetnék. Te kétség kivül e részben is Tudsz[!] engem vezetni, adj tahát kérlek valami thémát s ha lehet erdélyit.
Élj szerencsésen s tisztelj meg ezután is nagyra becsült hajlandóságoddal.