Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Jún. 18d. írt leveled megújítatja velem azt a’ sok ízben tett mondásomat, hogy leveleid érnek annyit mint eggy szép versezet, nevezetesen mint az a’ szép dal is mellyet hozzám ez a’ leveled hoza. Képzelem hogy a’ Grófné mint fog megörülni midőn azt veendi, ’s hogy örüljön, hogy vehesse, íme én küldöm-meg azt oda, mert külömben megtörténhetne, hogy csak Sept[em]berben vagy Octóberben venné, mivel Wesselényi és Döbrentei, a’ kiknek azt megküldötted, Jún 21dikén indultak Bécsbe, ’s onnan Fiumébe, Velenczébe, Miklára és Széphalomra. Velek eggyütt megyen Pataki Mózes Ur, házi-Tanítója Wesselényinek, és két Bánffy, öszveséggel öten. Köszöntsd őket előre, ’s mondjad hogy nyugtalanúl várom. Széphalmot hamarabb fogták volna látni mint Bécset, ha azt megengedte volna a’ Bécsi czifra, mellyet látni óhajtani jó okból is lehet. Én, ha közel laktam volna Bécshez, mind a’ triumphális napon láttam volna Triumphátorunkat, mind bajnoktársainak karjain, ’s szerettem volna azt eggy ablakból látni Veled és Superintendens Kis barátunkkal, kinek örvendező német Predikatzióját épen ez órában veszem.

Igen szép leveled azt mutatja hogy nem értetted mire czélzottak azok a’ szavaim mellyekért te engemet barátságosan feddesz. Énellenem az emberek nem vétettek, legalább nem vétettek úgy hogy azért az emberiség ellen elkeseredhessem; nem tartom magamat a’ világ’ középpontjának. Nagyobbra czéloztam mint magam. Való hogy azért gonoszok az emberek, mert bolondok: de az is való hogy sokszor azért bolondok mert gonoszok; lássd-el őket, ’s azt fogod vallani a’ mit én. – Mindenek felett arra kérlek, hogy azt ne hidd mintha én az én megcsúfoltatásomat venném olly szertelen érzékenységgel. Én olly kevély vagyok, hogy abban még fényemet lelem. Ki akadjon-fel azon hogy Somogyi Gedeon meg nem érti? – Szeretném megmagyarázni mi fakasztott engem elkeseredésre, de jobb hogy azt divináló lelkedre hagyjam.

A’ Kis’ Verseinek első ívét utolsó postával vevém, ’s Trattnernek kívánsága szerént azonnal visszaküldöttem, hogy folytathassa nyomtatását. Az az ember sokat tesz ollyat a’ mit sajnálni kell; de el kell tűrnünk, hogy hasznát vehessük. Belé szeretett azon apró betűkbe mellyekkel Márton nyomtattatá Csokonainak Verseit, ’s nem engedé magát elvonattatni feltételétől hogy a’ mi barátunk’ Verseit ezekkel nyomtassa. ’S így a’ tiszteletet érdemlő Munka könyvecske formájában jelen-meg. Kértem arra is hogy 22 sornál többet eggy oszlopra ne tétessen, ’s okát adtam ezen kérésemnek, nem használa ez is. Egyéberánt annál kevésbbé lehetett vele ezek miatt öszvekapnom, minthogy Kissel már kétszer volt azon a’ ponton hogy a’ kézírást neki visszaadja ’s a’ kiadásról lemond. – Augustusban a’ 3. Kötetek árúltatni fognak, ’s csak a’ Horátzból fordított Epistolák maradnak-el. Ezeket Trattner^* nem akarja kiadni, mert (ugymond) Versnek három Kötet is sok. Azokat kénytelenek leszünk későbben adni-ki. Nyomtatják az én Munkáimnak 9dik Kötetét is. Tr[attner] itt sem vonattathatott-el némelly makacsságától. Neki az mind eggy: de nem mind eggy nekem.

Élj szerencsésen, kedves barátom. A’ Jehova három Igazért Sodomának is meg akara kegyelmezni hát én hogy gyűlőlhessem az emberiséget, holott abban Tégedet is felleltelek?

Helmeczi írja hogy Döbrenteink volt^* már nála, és hogy vele ’s úti-társaival boldog napokat élt. Visszajövetkor Zágrábnak jőnek, onnan Miklára, Sümegre, Pestre, hol két hétig lesz múlatások, úgy hozzám. Ez Sept[em]berben vagy épen Octoberben lesz hanemha nyargalnának.