Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ mi Szemerénk Május 15dikén virrada-fel legelöször felesége oldala mellett. Máj. 14dikén már nehanyan öszve gyülekezénk Lasztóczon. Feleségem beteg volt, ’s nem lehete jelen. De őhelyette a’ leányom vala ott. Ezt 11 óra tájban elnyomta az álom, ’s kénytelen valék vele szállásomra menni, ’s így nem leheték ott midőn némelly pajzán férjfiak, házasok és nőtelenek, ’s némelly pajkos asszonyok a’ vőlegényt eggy ágyba vivék a’ menyasszonnyal. A’ mi Palink ezt a’ scént másképen óhajtotta volna. Nem szerette azt is hogy eggy neki olly nevezetes napot a’ gőg és a’ lelketlenség 102 vendégnek jól tartására ’s tánczára profanálta, holott ő azt magának szerette volna élni. De a’ füst nagyobb némellyeknek szemeikben mint a’ boldogság, ’s a’ menyasszonynak producálni kellett a’ gyémántot, gyöngyöt, ’s hosszú farku bíborszín selyem ruhát a’ drága csipkével. Szántam Palit, a’ ki nem tuda mit csinálni egyebet, mint előkapni a’ ki kezébe akada, ’s kerengetni a’ tánczban. Ha a’ Pataki és Regéczi Dominiumot nekem ajándékozná is Herczeg Breczenheim, én a’ leányomnak nem adnék illyen lagzit. Eggy két barátom volna vendégem, ’s leányomnak ’s vőmnek engedném e’ napot minden boldogságaival. Inkább azután eggy holnappal tánczoltatnám-meg a’ vidék’ ifjait ’s leányait. Hetedfél esztendős leányomnak ez a’ Pali’ tánczos-napja az által lett nevezetessé, hogy ő köz helyen itt tánczola legelébb, még pedig Sophia’ napján, az anyja’ innepén. Én is tánczoltam, de csak a’ menyasszony’ anyai nagyanyjával, a’ ki talán 70 esztendős Asszonyság, ’s két vagy három tisztes öregedni kezdő Asszonyságokkal. – Más nap délig még ott múlattam, ’s úgy jöttem-el hogy ez úttal a’ mi Szemerénket többé meg nem látom. Ő talán holnap indúl Péczelre, ’s viszi feleségét. A’ Napa lekíséri. – Ez példás feleség volt, nálamnál ifjabb, és ámbár tüdeje nem egésséges, (hektikás) még sokáig elélhet. Palinak szeretném, ’s szeretném mindennek a’ ki házasodik, hogy a’ feleséggel se Ipat se Napat ne kapjon. A’ legjobbal is van néha eggy kis baj. Sugallani szeretnek, tanításokat adnak, ’s azok ritkán idvességesek.

Harmad nappal elébb, tudnillik Május 11dikén, Azarban, ide 3 mértföldnyire, tartánk eggy más lakadalmat; a’ testvér húgom’ fija Dercsényi Ferencz elvette a’ Zemplén Vármegyei Első Alispán Szemere István Úr ’s Máriási Klára Assz. Klári nevű igen fiatal, igen erős testű, igen szép lelkű ’s arczú leányát. Ott 142 vendég ült az asztalnál. Estve a’ tánczosok alig tudtak forogni a’ sokaság miatt. Sok fej és nyak, sok fül és kéz volt itt is gyémántos. Nem kevés volt a’ kire eggy francziának szavát én is elmondám: Inkább venném a’ kantárt, mint a’ szamarát. A’ közönséges szükségben nagyon abstechend volt ez a’ sok drágaság és dőzsölés, a’ jó gondolkozásúak’ szomorkodásában nagyon az volt ez az ugrándozás.

Melly igen szerettem volna ha láthattuk volna Uram Öcsémet. Emlegettük Palival, mind a’ barátság’ érzéseivel mások előtt, mind midőn Literaturánkról folyt kettőnk köztt a’ szó. Pesten és túl Pesten rendesek történnek. Szeretném ha Uram Öcsém láthatná Eurydicét, az az Virágnak ez idén született leányát. Pali nekem arról holmit sugdosott-meg, mellyet én is sugva mondok Uram Öcsémnek. Inkább szánom Virágot mint hogy azt mással, akárki legyen az, tudatni akarhatnám. – Horvát István fel akará verni Virágot poetai lethargiájából, ’s hogy felveretthessen, Berzsenyinek verseit magasztalá Virágnál. Virág így egészen Horvátban él most. Urit enim fulgore suo – V[irág]. irígyen nézi hogy Berzsenyi közönséges tapsolást nyert. Mert valljuk-meg, ha B[erzsenyi]ben sokat nem szeretünk is, őbenne sokat lelünk a’ mit szeretni, csudálni, tisztelni kell. – V[irágo].t az is bántja, hogy a’ Tövisek és Virágok felől valaki (nem tudom ki) Bécsben azt mondá Ferenczinek, hogy az das geistreicheste Werk das ja aus der Feder eines Ungarns gekommen ist. V[irág]. tehát nekem – a’ kit ő szeret! bizony szeret! – ’s Berzsenyinek döféseket ád Eurydicében.

Víg, nyájas, csendes – tudnillik Eurydice. (nem úgy mint a’ Berzsenyi Múzsája – nem tud haragunni morogni Mint Xanthippe; folyó, tiszta beszéde vagyon. Senkit meg nem szól; kiket ismer, örülteti tréfás Énekivel. Ez a’ Tövisek Múzsájának szóll, úgy mondja Szemere.

Lap 12. áll eggy versezete: Történet. Rhodopeque et caetera graeca. (Én és Berzsenyi.) – A’ tüzes Ethnának meredek tetejére felültem (Ethna. Czélzás a Dámák’ Kalendariomába felvett darabomra.) – lap 13. aetheri szárnyán.^* (Berzsenyi.) – Én meg nem foghatom, mint férhet irígység nagy ember’ lelkéhez. Pedig V[irág]. bizony nagy. – De így jár az ember ha magára nem vigyáz.

Kondé nekem is külde eggy Rájnis által fordított Georgicát. Van néhol benne érdem, de vad! vad! vad! – Gottschéd és Neukirch az ő emberei. És ezt 1814ben!!!

Kis Jánosnak tegnap előtt kaptam-meg rézre metszett képét hogy ha hibát lelek, mutassam-ki.^* – Igen jó. – Verseinek második Kötete előtt eggy réz lesz. Socrates a’ maga által faragott Gratziák’ szobránál. Igen szép. A’ 3dik Kötethez Horátzot rajzoltatom: Rident vicini glebas et saxa moventem.