Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Most veszem a’ 6 nappal ezelőtt írt levelet. Kínos nekem azt tudni hogy kedves Uram Öcsém olly kedvetlen életet él. Nem lehetne e azt tenni, hogy magát eskettesse-fel Prókátornak, ’s ez által életét tegye kedvesebbé? A’ jó fej mindenre alkalmatos, ’s nem hiszem hogy Uram Öcsémből Pap és Katona is jobb nem válna mint sokakból vált a’ kiket most Nagyoknak kiált a’ világ. De mindenek felett azt óhajtanám hogy eggy szeretetre méltó leány tegye Uram Öcsémet katonává is sacrificulussá is. Az életet csak Érósz teszi mennyországgá vagy – pokollá.

Szemere tegnapelőtt reggel méne-el e’ tájról és tőlem. Szeredán 11 óra tájban jöve hozzám mátkájától, ’s nem eresztettem akkor nap, mert miolta itt van, mindőszve sem láttam 48 óráig. Surányba bódorgott a’ mátkájával, ’s onnan vissza jővén ő maga, sógora, mátkája ’s napa nálam háltak, Pali eggy napot itt tölte ’s úgy méne utánok. Utolsó itt létekor felolvasta az Uram Öcsém levelének engemet interesszáló^* sorait. Örvendve látom abból hogy Uram Öcsém az ő dínum dánumos lakadalmán meg fog jelenni. Ujhelyből Uram Öcsém az útat Széphalom (az az a’ mint a’ tót nyelvű parasztok után mások is hijják, Kis Bányácska) felé vegye. Töltsünk szabadon és kényünk szerént ’s gyönyörrel nehány napot. El ne felejtse Uram Öcsém intésemet, ’s Ujhelyben az útat Kis Bányácska felé, sőt még világosabban Kazinczy Ferenczhez kérdje az emberektől. Úgy meg nem téved az útban.

Én drágán megadom a’ Debreczeni út árát. Vissza jővén a’ legkegyetlenebb hideg volt. Kocsisom alig állhatta-ki a’ hideget, megengedtem tehát hogy olly sebesen hajtson a’ mint tud. Az út göröngyös volt, ’s úgy öszverázta agyvelőmet, hogy jajgattam belé. Fejem a’ hidegtől is szenvedett. Martz. 18dikán ágyba estem. Eggy apothéma támadt fejemben, ’s míg az 26dikban megfakadt, életem veszélyben forgott. Igen sok nagy szagú és zöld genyecség folyt ki bal fülemen, ’s az még most is csorog, ’s Orvosom úgy bíztat hogy még eggy holnapig ágyban fogok fekhetni, ’s fülem zúgása esztendeig is eltarthat. Erőm úgy elfogyott mintha eggy halálos forró nyavalyából gyógyúlnék. Igy lele Pali Martzius 22dikén ’s így hagya el tegnap előtt.

Tót Mihály volt Senior elment, de mit csinálok hát én a’ Homiliákkal? Ingyen ollyat senkitől sem lehet kívánni, annyival inkább nem attól, a’ ki ha sok pénzt gyüjthetett is talán, még a’ sokkal sem igen éri-be magát bizonyos czélokra törekedvén. Nagyon kedvesen venném ha Uram Öcsém, a’ ki tudja a’ dolgokat ’s a’ személyeket ismeri, világosan megírná, mit küldjek és kinek. Soha sem adhattam kevesebbet mint ez idén: de szívesen adom a’ mit adhatok, mert a’ mit vettem megbecsülhetetlen kincs.

Gyanítottam a’ mit értek a’ Bécsi úttól elmaradás felől. Némelly ember ajánl, ígér, de magával küszködve, és úgy hogy az ajánlás el ne fogadtathassék. Lehetetlen hogy ott nagy ne legyen a’ szükség a’ hol annyi a’ Bedürfniss. Nagy baj az a’ czifra; pedig az ember mindég arra törekszik. ’S az az igen rendes, hogy soknak a’ czifra még bohóbb ábrázt ad mint a’ millyennel a’ czifra nélkül bírna.

A’ Mondolat ellen Horvát István valamit készít. A’ mi Palink is akar írni ellene valamit, nem személyes vindiciákat, hanem philologiai expostulatiót. Ennek örűlök. Őtőle ez is egyéb is jól sűlhet-el, ha neki fekszik. Eddig az volt a’ baja hogy mindég magán kivül tartotta a’ neki nem kedvező sors.

Az a’ szép lyány Uram Öcsémnek eggy igen jó Maxímot ada tanácsúl. A’ szívet úgy kell szoktatni hogy azt fogadja-el a’ mit neki a’ Sors kimutat, ’s nem kell plán. A’ Maxím kívált az Asszonyi nemnek igen idvességes.

Ungvár-Németi Tóth László közlé velem minden versbeli munkájit. Nem mindenik darabja ollyan jó mint a’ mit én közlék Uram Öcsémmel. Némelly Magyar Epigrammájának nincs sem pointja, sem delicatesse, ’s van hosszabb is mint Epigrammának lenni illik. A’ tömöttség (a’ Classicusok’ tulajdona) ritkában találtatik. Van két Epistolája is, mellyek közzül kivált az elsőt igen nagy örömmel olvastam. Horátzi fordúlatok ’s pajkosság van benne. A’ nősző Aristip Dráma 3 Felvonásban prózában, ’s Narcisz jambusokban ugyan annyi Felvonásban olly valami a’ minek nem tudok mását. Egész lapok a’ szóllások benne, sok verbiage, sok declamatio, kevés Handlung. A’ Prolog excellens és antik ízlésű. Szemere levitte. Szeretni fogom ha hamar ki nem jönnek, ’s az ifju kilencz esztendeig gyalulgathat rajtok.

A’ Döbrentei ízlésére az ember néha nem tudja mit mondjon. De csak kijőne már Muzéuma. Ha nem igazít is Uram Öcsém az ő kedve szerént, végre csakugyan felveszi a’ darabokat. Kivált hogy Erdély nem ád sok jót. Virág azt tartja Erdély felől, hogy az a’ föld nagyon szereti az antiquitáscht. A’ szóban kaján értelem lappang.

Helmeczinek most veszem levelét. Azt írja hogy Trattner annunciálá az én Irásaimat. Nem lelem helyemet bosszuságomban, hogy azt az Annunciatiót magam még nem láttam. Mi könnyű volt volna azt Helmeczinek vagy Trattnernek nekem Postán megkűldeni. Ex Prof. Beregszászi azt ítéli az Annunciatio felöl hogy az irtóztató. De nem tudom miben is irtóztató. Tituláris Prof. Márton Jósef, a’ Lexicographus, a’ ki most Pesten tartózkodik, a’ Judex Curiae asztalánál azt a’ Crisist tette reá, hogy ki ada eggy olly fiatal embernek mint Helmeczi hatalmat, Kazinczyt detaillírozni? Horvát a’ maga causticussága szerént ezt felelte neki: Mintha bizony az esztendők száma vagy a’ tituláris Professorság adna illy hatalmat? Szemerét kértem hogy első Postával kűldje-meg mind az Annunciatiót mind a’ Báróczi életét, mellyben ismét áll eggy hatalmas Excursio. –

Láczai Josef Pataki Pap és Prof., az én kedves Lúdhattyúm, a’ Theol[ogia]. Moralisban a’ kevélység felől szólla, ’s annak három nemeit számlálta elő. 1.) a’ születés kevélysége 2.) a’ hívataloké, 3.) a’ tudományos kevélység. A’ két elsőre nem hoza-fel példát; de a’ 3dikra példát ada: „illyen a’ széphalmi Poetáé.” Én ezt kaczagva hallám. A’ bolond ember, megismeri tehát hogy nekem tudományom van! mellyet neki tagadni illenék. Igaza van a’ Stoának: a’ jó eszes, a’ bolond rossz is. – Szemere meg akará látogatni hogy ezt szemére lobbantsa. – Édes Uram Öcsém, ez a’ Kalvin János embereinek tulajdon vastag gőg rettenetes dolog. Nincs illyen sok az egyedül idvezítő Hit assecláji között. Eljen szerencsésen, édes Uram Öcsém. Rakovszkit megkértem Szentgyörgyi által. Megválik mit felel. – Tudván hogy az én levelem ád életet az Uram Öcsém magányának, én ezután gyakrabban írok: de Uram Öcsém nekem tudományos levéllel feleljen.