[1814. március 8. előtt]
*[A levél szövegéből kiderül, hogy ez Ungvárnémeti első levele Kazinczyhoz és az is, hogy Sárospatakról írta. A második ismert levelét 1814. március 8-án küldte Kazinczynak, így bizonyos, hogy a jelen levelet ezen időpont előtt írta Ungvárnémeti.]
Drága Tekintetes Úr!
Díszem, Óltalmam, ’s Ditsekedésem!
Mi nagy! mi édes! mi teljes vólt örömem! mikor a’ Tekintetes Úr betses levelét vettem, mikor meg értettem, Kié, ’s mikor végig olvastam: érzem; de nem tudom le írni, vagy ha tudnám is, enn kényemen el halgatom. Ez előtt tsak úgy buzgódtam a’ Tekintetes Úr mellett, mint isméretlen tisztelője, – mint ollyan, a’ ki tsupán a’ közhaszonra tekintettem. – Ma, – ezen a’ szerentsés mai napon, mellyet fejér követtsel fogok meg jelölni, – nem tsak közhasznú Polgárt, – nem tsak tudós Magyart, – nem tsak jó izlésű Tudóst, – hanem egy kegyes Jóltévőt, ’s egy nemes szívű Barátot (ha ugyan ezen szóval élhetek) tisztelek, szeretek, ’s tsudálok a’ Tekintetes Úr betses személyében. Örvendek rajta, hogy isméretébe jutottam a’ Tekintetes Úrnak, ’s fájlalom, hogy illy későn, a’ midőn nem sokára el kell hagynom ezen Vidéket, mellyet Kazintzi díszesít!
Azon vallástétel, mellyet görög verseimről méltóztatik tenni a’ Tekintetes Úr, kevéllyé teszen! az a’ bőlts tanáts pedig, mellyet a’ Levélben olvasok, reményt, bizodalmas reményt nyújt. Éledek! Óh vajha sok Kazintziak vólnának! El követek minden módot benne, hogy a’ Tekintetes Úr ajánlotta nemes eszközöknek hasznokat vehessem. – Sajnálom, hogy még semmi magyar darabommal nem kedveskedhetem. – Most tisztálom épen a’ leg első tzímű kőlteményemet, A’ Nősző Arisztipot.
1Én ezt a’ szót Arisztip így ejtegettem: Arisztipnak, Arisztipot, – a’ vastag magánhangzóúszók szerént: ’s a’ Tekintetes Úr betses neve győzött meg okomban, – mellyben ugyanazon magánhangzók vagynak: Kazintzi, Kazintzinak ’s. a’ t. Gondolom, hogy nemhibázom.
Ez egy víg Játék leszen Folyó beszédben. – A’ második Tzím alatt leszen egy merész darab hat lábú elegyes Jámbusokban: Nártzis, vagy a’ gyilkos önn szeretet. – Ez egy szomorú Játék, mellyben még ma kezdem el a’ verseket tizedelnem.
*[Sic!]
A’ harmadik Tzim alá jőnek az Ódák (hat, vagy hét Óda) és az Epigrammák, görög párjaikkal együtt, ha ugyan a’ görög is meg érdemelheti, hogy napfényt lásson. A’ negyedik Tzím alá tartoznak két Szátíra nemű Levelek – hexameterekben. Még egy pár Baládém is vagyon, ha ugyan ez el nem marad. Reménylem, hogy két hét alatt mindennel készen leszek, ’s ígérem, hogy a’ Tekintetes Úrnak mind öszveséggel meg kűldöm. Szeretném, ha a’ Tekintetes Úrnak mind öszveséggel meg kűldöm. Szeretném, ha előbb is meg történhetnék. Alkalmatosságom lehet nekem is gyakran, – mind annyiszor
*mind <as> annyiszor
tudniillik, valamennyiszer a’ kis Kazintzi Jósihoz bé jő valaki. Rajta leszek pedig ezen annál is inkább, hogy, mivel magam rosz író vagyok, majd ha a’ Tekintetes Úr méltóztatnék is észre vételeket, vagy igazításokat tenni munkáimban. – úgy írathassam azt le más által, – mint a’ hogy Tekintetes Szemere Pál Úr Kezébe adhatnám. T. Cseresnyés Sámuel Urat, (kinek öttse, Sándor, nekem leg kedvesebb barátom) meg kérem. – ’s meg teszszük a’ próbát Nagyságos Vay Ábrahám Úrral is. A’ görög verseket pedig meg mutatom még Professor Kézi Móses Úrnak is, hogy a’ melly hibákat észre venne bennek, igazítsa. Ő hozzá vagyon bizodalmam, – többhöz nints. A’ magyar kőlteményeket pedig nem közlöm senkivel sem egyébbel; hanem egyedűl a’ Tekintetes Úrral. Mert minek is közleném, – mikor nekem ezer ember egy sem; – egy pedig, név szerént a’ Tekintetes Úr, több mint ezer. – Ezek után ajánlom magamat a’ Tekintetes Úr szíves Kegyelmébe, ’s nemes barátságába. – Maradok
a’ Tekintetes Úrnak, mint teljes szívemből szerettem, ’s tiszteltem Jól-tévő Uramnak
alázatos szegény Szolgája
Ungvár Németi Tóth László mk.