[Álmosd, 1814. jan. 22.]
Tekintetes Kazinczy Ferencz Úrnak
Kölcsey Ferencz forró tiszteletét!
Edes Uram Bátyámnak Januar’ elején írtt levelét öt nappal ezelőtt Debreczenbe küldék utánam, ’s hogy akkor mindjárt nem válaszoltam, elfoglaltatásom volt oka. Kállaym, ki most talán utólszor látogatta-meg e’ környéket, készűlt vissza Bécsbe, ’s használnom kelle minden pillantatot, mellyben még vele lehettem. A’ December’ másodikán írt levelet csak tegnap vettem.
A’ tudvalevő csomót ezen utólsó levél vétele előtt magam általvittem Semjénbe ’s pecsét alatt a’ Papnál tétetett-le; Ohajtanám, hogy minél elébb Uram Bátyámhoz juthasson, ’s Uram Bátyám egyszer a’ régen várt örömet élhesse. A’ csomó közé pecsételt levélkét még akkor írám, midőn szándékomat – Kállayt elkisérni – meg nem változtattam, e’ szerént ismét honnmaradtam, ’s bár maradnom ne kellett volna!
Uram Bátyámnak levelei nékem sokképen okoztak fájdalmot. Az a’ mi Uram Bátyám’ háza népéröl ’s magárol, a’ mi a’ tisztelt Horvátrol, ’s a’ mi Báróczyrol íratott, lehetetlen, hogy minden mostani tompaságom mellett is, mélyen ne illessen. Nincs erőm, ezen bágyadásomban, hogy panaszoljak, de szemem könnyel van elborúlva. –
Bessenyeinek képe eránt mind eddig semmi bizonyost nem tudhattam, némelly processualis tiszteket ismerek ’s azoktól fogok tudakozódni, ha másképen nyomába nem akadok inkább magam elmegyek Kovácsiba ’s a’ dolgot világosságra hozom.
Palinak Széphalmonn írt soraiban emlékezet tetetett Nagy Ferenczröl a’ Homér’ fordítójárol, bár tőle próbákat kapna Pali, ’s velem ígérete szerént közlené. Attol az embertöl sokat várni semmi okom nincsen. Batrachomyomachiáját ugyan el nem olvastam, de original versei türhetetlenek. Azonban ha ezrek közt egy expressiót talál jól, még is nyerünk általa valamit. Probáljuk darab időtöl fogva a’ Görög ’s Német Componált szavakat követni, de annyit még nem tettünk, (’s tenni mikor fogúnk?), hogy Homért fordíthassuk, ’s kivált Hexameterekbe fordíthassúk. Részemröl is forró hálával tartoznám annak a’ ki csak meglehetős fordítást is adna. Én csak azon Hymnust probáltam Μνήσομαι ούδέ λάτομαί Απόλλωνος έκάτοιο stbb. ’s nem tudtam semmire menni. Így jártam Bionnal is, ’s úgy vettem észre, hogy a’ nehézség a’ Compositiókon kívűl a’ Dactylusok nem létéböl származik. Sok van a’ mit a’ Németeknek irígylenűnk kell, akarmit mondjon Debreczen.
Prof. Ercseinek
Philosophiájába is tekíntettem végre. Minő praefidentia ’s homloktalanság! Adná az ég, hogy többet ne írna, de
*ne írna. de [th. emend.]
írni fog bizonyosan, ’s philosophiáján kívűl még Statisticát is. Engem arra kért hogy írjak tanítványi’ számára Aestheticat, még pedig ne a’
Kant’ principiumai hanem a’ tapasztalás’ principiumi szerént mellyeket ő követ. Azon ellenvetésemre, hogy azon principiumok már megavúlttak, ’s ha az újakhoz nem szabjuk magúnkat Goethének, Schillernek ’s Schlegelnek tanítványaiktol kinevettetűnk, azt felelé, hogy azzal gondolni nem kell. Jó volna ezen embernek valamelly Litteratur-Zeitungban tudtára adni, hogy ő épen olly kicsíny, mint a’ millyen nagynak hiszi magát, ’s hogy a’ Nemzet Culturájának nincsen a’ hátra lévő darabokra szüksége. Talán megtérne, ’s vagy nem írna többet, vagy legalább szerényebb lenne ’s csínosabb.
Üresen kell hagynom a’ hátramaradtt lapot, mert nincs tehetségemben, hogy többet írjak. Levelemnek apró czikkelyei mutatják, hogy szárazbb vagyok a’ köz embernél.
Ajánlom magamat Édes Uram Bátyámnak
Almosd. Januar.’ 22dik.
1814.