Szephalom Januar. 10d. 1814.
Kedves barátom,
Harmadnapja hogy eggy széplelkű ember Recepisse mellett küldé-meg nekem a’ Te V[árme]gyédből a’ Mondolatot, ’s megírta hogy azt Somogyi Gedeon Veszprém V[árme]gyei Esküdt csinálta. Meg nem indúltam a’ gyerkőcze marhaságán. A’ ki a’ szabadságot becsűli, tűrje-el a’ féktelenséget, a’ meddig lehet. Engem Somogyi Gedeon sem jobbá ’s nagyobbá, sem rosszabbá ’s kisebbé nem tehet mint vagyok. Az utolsó Dietán eggy hasonló fattyu a’ Szathmár V[árme]gyei igen érdemes követet ’s Vice Ispánt szamárnak titulázta sűletlen rigmusában; ’s Isaak Samuel nem volna nagy ember ha azon bosszankodott volna.
Megköszöném barátságát a’ Mondolat’ Megküldőjének, megnyugtattam, ’s magam mellett igen keveset szóllék, de igen melletted. Azt kérdtem tőle, hogy minekutána új szókkal minden jobb Irónk (még a’ Somogyi által tisztelt Kisfaludi is) él: miért bánt csak Téged és engem. Tudom én miért csak kettőnket. Huic uni multos Marios (Kisfaludios) inesse. Nem felejthetik a’ Himfy Recensióját és a’ Tövisekben a’ Himfyre írt Epigrammát. – Megírtam azt is, hogy öklelni nem türkölni-t teszen az eredeti értelemben, hanem ököllel (kézzel, karral, marokkal) dolgozót, bántót. – Én magamat Somogyi Gedeonhoz tenni nem fogom.
Hát Ti mint vagytok, Somogyban, kedves barátom? Vetted e válaszomat azon Munkád első ívére, mellyet prózában dolgozol? Vevéd e az Anyám’ emlékezetét?
Sárkőzynek régen nem vettem semmi hírét. Szeretném tudni mint restaurála Administrátortok, kivel hogy Bajomban valál, Sárközytől tudom. – Kérlek, tudosíts, mint van Sárközy? mint Csapody, mint Szokolay.
Élj szerencsésen, kedveseiddel, kiket tisztelek, csókolok.