Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ma várom magamhoz a’ mi kedves Szemerénket. – Decemberben a’ legrettentőbb útban hagyta-el Pestet, ’s eggyütt jöve-fel mátkájával ’s Sógorával és Sógor-asszonyával; ’s a’ sarak, az innep, a’ tájunkon tartott bál, ’s leginkább mátkája eddig itt tartották; – most megyen haza, hogy elkészűlhessen, ’s minél elébb megjelenhessen zsákmányáért. Miért nincs közttünk, édes barátom! miért nem élheti velünk e’ szép örömöket, mellyeket nekem a’ Pali ittléte ma fog hozni! – Erre nekem valóban szükségem is volt. Rég olta nem fogy-ki házamból a’ szenvedés és nyomorúság. Elébb a’ két fiam volt halálosan beteg, azután a’ feleségem, úgy továbbad a’ Napam. Leányaim is^* betegek voltak, de nem halálosan. Most pedig engem vett-elő, nem tudom rheuma e vagy podagra, ’s tizennégy nap olta annyit voltam ágyban mint fenn. Az élet megbecsűlhetetlen ajándéka az Isteneknek. De csak felényit ér az ajándék, ha egésség nincs vele.

Vitkovics írja hogy Horvát István barátunknak hitvese hosszas betegeskedései után Decemb. 20dikán^* megholt ’s 21ben eltemettetett. A’ széplelkű ifju férjfi Therézt 1812. Sept. 21dikén vette vala el.

Báróczynak hátra való kötetei nyomtattatnak. De a’ Censor meg nem engedi hogy a’ Védelmeztetett Magyar Nyelv újra nyomtattassék. – Szegény Hazám! – –

Édes Ferim!^* Lasztóczról ez előtt kevés idővel írtam Hozzád ’s eddig talán már vetted levelemet ’s csudálkozol hogy Horvátunk lehetett az a’ ki a’ Reményt jónak és sütőnek akará vélem festetni. Akkor midőn a’ Horvát levelét-hozzám Véled közlöttem, emlékezem, hogy eggy más levélnek töredékjét is megküldém. Kitől vala az? Nem mondám sem akkor épen sem azután később Lasztóczon. Most megmondom, Helmeczitől.

Helmeczi írja Széphalomra hogy Péczelen két levél vár reám. Ezek közzül eggyik kétség kivül a’ Tiéd. Válaszomat reá három hét mulva venni fogod mert eggy hét alatt honn akarok ’s talán fogok lenni. Itt csak három delet ’s eggy éjt tölthettem, pedig három hetekig múlattam e’ tájon. Ezt magam is csak a’ mátkának bocsáthatom-meg.

Ma estvére Patakon leszek. Látni fogom a’ Homer fordítóját, Hum[aniorum]. Professor Tiszteletes Tudós Vályi Nagy Ferencz Urat. Ha fordítmányából vélem próbát közölni méltóztatnék, ’s leírni hagyná, megküldeném Neked. Legalább látnád, mit lehet tőle várni. Tudosításomat e dolog felől, úgy – a’ hogy’, venni fogod. –

Becskivel mikor voltál ’s vagy e sokszor? Hát Kállay hol van? Bölőni férj e már? –

Pali dél után tegnap elment. Szerencsen Tokaj mellett be fog térni a’ Plebánushoz, kit Kassai-nak hívnak, és a’ ki felől Paptársai azt beszéllék előttem, hogy Magyar munkákon dolgozik talán Grammatikán ’s Lexiconon. Irtam a’ Plebanusnak ’s kértem hogy Palinkat fogadja szeretettel ’s látassa vele munkájit. Nyugtalan vagyok érteni millyennek találtatik az ember és az igyekezet Pali által.

Pali úgy végze Lasztoczon hogy Májusban legyen-meg menyegzője. – Melly egészen másként ment az én házasságom! Augustus 26dikán cseréltük-fel gyűrűinket ’s November 11dikén az oltár elébe léptem. A’ haszontalanság, a’ czifra miatt nem vétek e eggy boldog napot, eggy boldog éjet elveszteni? – A’ szépen-kevély azt hiszi hogy ő elég ragyogás maga magának: a’ hiu azt, hogy magában nem ragyog ’s tele tömi magát gyönggyel, gyémánttal, titulusokkal. Ugyan megjárja, ha ezen idegen ragyogás köztt a’ maga obscuritása még jobban kitetszik.

Ha Uram Öcsém lenni talál Ajtay Samuel Urral, kérem méltóztassék tudatni vele hogy ajándékát eggy Helmeczihez küldött, de hozzá-szólló levelemben megköszöntem, ’s nagyon szeretném tudni ha a’ levél elméne e hozzá. Helmeczi postára tevé – úgy írta, ’s hiszem hogy postára tevé.

Járna végére Uram Öcsém Csanádi István Úrnál ’s ha Fráter Mihály vagy más Processualis Tisztviselőkkel van ismeretségben, hogy Bessenyei Györgynek Gardistakori képe meg vagyon e még Kovácsiban Ujfalu mellett? ’s kitől kellene azt kölcsön kérni a’ lemásolás végett. – A’ pakétet nyugtalanúl várom. Ne feledje Uram Öcsém. – Az én Úzámat nagyon tisztelem ’s csókolom szíves barátsággal. έν ό δόλος ούκ έστι. Nem lél Uram Öcsém tisztább lelkű ’s érettebb lelkű embert.

Csókolom kedves püpilljét is, ’s ennek szüléjit.