Széphalom Júl. 2d. 1812.
Kedves barátom,
Helmeczinknek tegnap vevém levelét. Azt írja, hogy Verseidnek nyomtatásához már hozzá fognának, ha a’ Bécsből várt kép megérkezett volna. Addig nem lehet, mert félő, hogy vagy a’ választandó formátum lesz nagyobb a’ képnél, vagy a’ kép nagyobb a’ formatumnál. Ezt az okot én tökéletesen helyesnek, elégségesnek lelem. Lángolok látni képedet, édes barátom. De te ne késs velem tudatni, ki festette a’ képet, és miként festette, vászonra e és természeti nagyságban vagy kissebb nagyságban, – miniatűrben e, mint az vala, mellyet nekem küldél; és, minthogy az afféle tudósítások nékem útmutatásúl szolgálhatnak, tudassd velem azt is, mit kelle fizetned a’ Festőnek, mit Blaschkének, kit én személyesen ismerek. Sőt hagyd értenem azt is, miként, történetből e vagy valakinek tanácsából, jutottál épen ezen Festőre, ’s Blaschkéra. Végre azt mondd-el, ha magadat a’ képben eltalálva gondolod e? ’s mellyíket tartod inkább eltalálva, ezt a’ most készültet e, vagy a’ mit Kährling festett. Helmeczinek írni fogok mihelytt ezen levelemmel készen leendek, hogy a’ Blaschke’ munkájából eggy nyomtatványt küldjön nekem, hogy minél elébb láthassam.
A’ Te verseid e’ szerént, édes barátom, négy esztendőnek eltelése után, csak ugyan sajtó alá kerűlnek, még pedig jobb lelkeinktől várva, jobb lelkeinktől elősegéllve, jobb lelkeinktől előre megtapsoltatva. Helmeczi, ez a’ lelkes kis fiu, reájok ismét kapott 150 ftot; százat a’ Fejérvári Nevendék Papságtól, hol Farkas Imre nevű kis-Pap barátja volt a’ buzdító, – ezt azért mondom, hogy ha Fejérvárra mégy Pesti útadban, őtet felkereshessd – ötvent pedig eggy Tomicza nevű Zagrábi megyebeli Kis Paptól. Van tehát már 990 f reá, mellyhez még a’ Helmeczi tanítványának, Siskovics Jósef Urfinak, contingentiája járúl. – Ezen levelemmel eggyütt fog indulni levelem nem csak Helmeczihez, hanem Vitkovicshoz is, ’s kérni fogom őket, ut manum labori admoveant.
Hogy a’ Kis Papok felől jelentést tegyek az ujságokban, azt parancsolod. Parancsolod szóval élek, kedves barátom, nem a’ Városiság’ veszett hazug édességével, hanem annak kijegyzésére, hogy a’ te intésed nékem parancsolat, ’s ha van több annál, még több. Teljesítem szívesen, mind érettek, mind éretted, mert őket – őket, azokat a’ derék Papfiúkat, – nagyon szeretem. De hagyj eggy kis gondolkozásra időt. Nem ártunk e a’ dolognak is, ezeknek a’ fiúknak is, a’ kihirdetéssel? A’ nemzetiség’ ellenségei szemmel tartják az igy-buzgólkodókat, ’s félek, ne hogy megtiszteltetésekkel nekik ártsunk.
Te velem Barkóczynak levelét közléd. Engedd hogy én Tatayhoz írt levelemet közöljem.
Tatay Jánosnak K. F. baráti idvezletét.
Midőn barátságos leveledet vevém, körüllebege Megyéd Nagy Prepostjának árnya, ki, mint Te, engem soha nem látott, és, mint Te, szeretett; körüllebege Daykámnak árnya, ki ott kezdé velem, a’ hol te lakol most, levelezését; ’s e’ két emlékezet annyira elragada, hogy a’ magában is kedves elfogadtatást érdemlő levelet kénytelen valék kétszeres örömmel venni.
Lelkem eltölt azon gondolattól, hogy tibelőletek, tiszteletre-méltó Ifjak, Daykák fognak válhatni és Nagy Jósefek; ’s örvendettem magamnak, hogy kedvező sorsom a’ ti barátságtokba vezete – mert Leveledet, Kedves Tatay, bátor vagyok társaidnak is venni szavaikként.
A’ mit Berzsenyinek versei eránt mutatátok, az gyöny[örű] jövendőt ígér. Barkóczy, a’ nemzetét ’s annak nyelvét szerető Primás, felvídúl az Istenek között, látván hogy azon Rend’ nevendékjei, mellynek ő feje vala, értik hazafiúi, papi, emberi kötelességeiket, ’s literaturánkért, mellyet ő, ha annak ragyogóbb virágait láthatta volna, gazdagsága ’s bőkezűsége szerént fogott volna ápolni, áldozatokat tenni elkezdettek. Oh, érezzétek e’ szent kötelesség’ szavát akkor is, midőn némellyíkteket
*némellyíteket [th. emend.]
az érdem püspöki székbe ültetend, ’s készűljetek úgy, hogy literaturánkat ne csak pénzzel (a’ mire ugyan most legnagyobb szükség vagyon,) hanem írással is segéllhessétek. Legyetek rajta, hogy nyelvünk bennetek Bourdalouekat, Bossueteket, Fenelonokat találhasson. Telegdi, Pázmán, Káldi már szerencsével elkezdék futni a’ pályát. Indúljatok utánok, ’s az a’ mit Horátz a’
jólírásnak kútfeje gyanánt tekint (Epist II. 3. 309.) menjen előttetek mint világosság oszlopa, Vénusz és Svadéla pedig hintsék ajkaitokra minden kellemeiket. etc. 23. Jun. 1812.
A’ mi Kisünk eddig Püspök. Örvendek hogy a’ Superintendensi hívatal így férjfi által tiszteltetett-meg. Én Kisnél nem ismerek semmi jobbat, semmi szeretetre, tiszteletre méltóbbat. Bár ollyan volna minden Pap – noha én csak akkor is az maradnék a’ mi most vagyok. – Helmeczi az ő Versei eránt felette kedvetlen tudósítást ír. Trattner vissza küldé neki a’ MSt, ’s azzal vádolja, hogy mérték nélkül szereti a’ pénzt. Trattner a’ két kötet elébe készítendő két képért resolvalt Kisnek p 500 f. Bankóczed[ulában] EZER f[orin]tot. Kis Bécsbe ment, lefesteté magát, mely 40 f VCzéd. került; a’ metszésért 100 f VCzt kértek. Ez a’ két summa 700 f VCz. ment. Trattnertől ennek fejébe Kis 1000 ftot kért. Ez elrettent, ’s a’ Kézírást vissza küldvén, a’ nyomtatásról lemondott. – Ámbár késő, én még is írni fogok, ’s felvilágosítom Trattnert, hogy a’ második kötet előtt állandó kép (Socrates a’ Gratziák statúájával) Grüner által metszve csak 35 f VCzba kerűl, úgy írja nekem Kis, és így világos a’ megtévedés. Bár csak a’ dolgot jóvá tehetnénk.
Erdélyből írják hogy a’ háborúhoz tartozó dolgok ki állítása ott a’ Commandírozóra bízattatott, ’s e’ végre Provincialis Commissariusnak a’ Gubernator van kinevezve, ki ennél fogva Gubernatori hívatalától dispensálva van. Tudassd ezt, ha terhedre nincs, az én igen kedves Sárközymmel, kit nagyon köszönts. Tedd mellé, hogy Desőffy Pipsz, a’ Szabolcsi Követ, azt írja tegnapelőtt vett levelében, hogy a’ Diæta alatt neki is Emíl fija leve. – Te pedig midőn nekem ismét írsz, beszélld-el azt az illetlen ’s nevetséges dolgot, hogy Horvát Ádám a’ Teleki László Asztalánál mint kezdé-el a’ gajdolást ’s mit gajdolt?