Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Valahára, Edes Uram Bátyám, nyolcz hónapoknak eltölte után! Egy neme a’ boldogságnak, ha kinek állandó lakot enged a’ Sors. Nem vonattatni-el azon kevesektöl, kiket tisztelvén szeretünk, élni a’ szép társalkodásnak örömeit, hallgatni szavaikat, vagy soraikban gyönyörködni, miért kívánjunk e’nél szebb sorsot? Megadja ezt nékem is az ég; tavasszal Almosdon fogom venni lakomat, a’dig gyakrabban Debreczenben leszek, ’s szakadatlanúl vehetem Edes Uram Bátyámnak leveleit, mellyekért könyörgök, hogy ki ne maradjanak.

Martiusban egy hetet tölték Debreczenben, a’tol fogva Novemberig többnyire Sz[ő]Demeteren lakám Nagy Anyám’ Bydeskúti Máriának (Bölöni Adám Kraszna Vármegyei K[irályi]. Perceptornak Nője vala) házában, ’s ez az oka, hogy Uram Bátyámnak Majus 3d. írt levelét, csak kevés napokkal ezelött, vehetém. A’ mellyeket ott méltóztatik Edes Uram Bátyám kérdezni, már bizonyoson tudva vagynak előtte. Azok írtóztató napok valának. Jaj azon Szenvedésnek, mellynek képe évek után nem azon tulajdon keccsel tűnik szemünkbe; mellyröl a’ Trojai Heros így szól:

A’ nyarat, kívévén némelly unalmaimat ’s egy felette gonosz tertiánát, szépen töltém, ’s auctori életet kezdék. Már egynehány dalaim vagynak, mert a’ régieket, négyet kivévén, széllyel téptem vala. Egy Matthisson’ elsöbb verseiröl olvasott Recensio, a’ Szemeréjékkel való társalkodás, Horváthnak egyenessége ’s Berzsenyi levonták a’ gyermekded-bús alakot, ’s derűltet adának és Férjfiasbat. Ezen Szemeréhez írtt darab, mellyet közlök, Haller’ Alpeseinek, Salis ’s Matthisson’ verseinek köszöni lételét. Nem éledek úgy egy Költőben is, mint a’ ki Helvetiában énekel, nem élnék olly örömmel egy földön is, mint Helvetiában. Siciliának boldog térei, ’s Tibur és Thessalia csak a’ régiségtöl vesznek kellemet. Azon Isteni Nagyság, azon makacs, szabad lélek, azon férjfiúi szépség századokon keresztül munkálnak reánk. De itt még friss nyomai vagynak a’ szabad életnek, nem olly nagyok ezek, nem olly messze felettünk, nem régen élt egy Haller, egy Bonnet egy Gessner azon poétai tájakon, testvéresen olvad-öszve szívünk érzéseikkel, ’s nem mint Kronosnak aranyévei, nem mint a’ Tündérmezők bájolnak, valóságot élünk karjaik közt, ’s szebb ’s édesebb leszen örömünk. Illyek valának érzéseim, midőn az említett dalt írám, ’s Uram Bátyám méltónak fogja azt találni, hogy figyelemmel ítéltessék meg. Én sokat várok ezen darab’ szoros recensiójátol, méltóztassék Uram Bátyám ezen várakozást betölteni. Szemere még ezt nem látta. Miolta Pestet ott hagyám, róla ’s barátirol semmit sem tudok. Ohajtanám megtudni, ha Pesten lakik-e most, és régi szállásán-e? ideje volna egyszer megtudakozni tőle, ha nem feledett-e-el még egészen?

A’ Vitkovicshoz írt Epistolának nyomtatott exemplumát Augustusban vevém, és így jóval elébb mint a’ kéz íratot. Mílly szép társaságban vagyok én ott Sz[emerével]. ’s K[azinczy].-val? Forró köszönet a’ szép lelkü Írónak! Sokszor feledtem a’ miatt az olly társaságokat mellyekben nem örömest vagyok, és millyekben vagyok itt ezeken kívűl? – Kedvesebb Ajándékot, mint az Arcászhoz írt Jambusok, nem nyerhettem volna. Ismerem tehát Széphalom’ körét! valóban pittoresque, ’s most látom azon soraimnak egész értelmét:

’S a’ Sonettók E[des]. Uram Bátyám? Az ő képe háromszoroson kedves előttem. Az első két sor Bürgernek ílly forma kezdetü szép Sonettjére, ’s az utolsó kedves sor Matthissonomnak verseire ragad-el:

’s ezen ideák vegyűlvén az egész’ szépségével szokatlan bájjal hatnak reám. – A’ Ninon’ olvasásán, Lessingnek ellenére is, lángra gyúladék. Nekem úgy tetszik, hogy a’ felűlálló világosítás nélkül is érthetem azt, legalább érezhetem. De a’ Profanum Vulgus nem méltó azon Scenáknak nézésére, mellyek a’ szentek’ életét széppé^* teszik. Ha olly Nagy volnék, mint Virág és Berzsenyi, azt mondanám, hogy a’ Sonettók alatt álló Epigrammát, ezen Sonettért jutalmúl írtam: most remegve nyújtom azt, fűzhetek-e koszorút én is azon főre, melly már hervadatlanokkal ékes?

Most jut eszembe, hogy Pesten lévén egy Szemeréhez írt levélben azt olvasám, hogy Uram Bátyám Prof. Szombatinak levelét akarja velem közleni, hogy a’ Debreczeni Bibliothecában valaminek járjak utána. Azon levelet méltóztassék Uram Bátyám elküldeni, mert azon Bibliothecának titkait, egy szerencsés eset előttem felfedezte, ’s minden bene lévö Magyar Könyvek’ catalogusa nálam páriálva van. Olly sok M[agyar]. Régiség, mennyit vártam volna, ott nincsen. De a’ Veszprémi által említett MS. maga sokat ér. A’ Sinai Bibliothécája tudtomra, még mind a’ Procator Sinainál hever: egymáson, mint valamelly Holzmagazinban, feküsznek a’ szép monumentumok, ’s luctantur cum tineis!

Ajánlom magamat E[des]. Uram Bátyám’ gratiájába. Azon bíztos tisztelettel, mellyet Uram Bátyám eránt vonszódó szerelmem enged, csókolom a’ Széphalmi boldog Nőnek kezeit. Köszöntöm a’ szent tölgyligetet, a’nak télben is kedvesnek kell lenni. ha én olly közel érném a’ Zálnoki bükkeket! Azok az én kedveltt fájim, de a’ Szilágyi Vandálusok, kik épen úgy nem tudnak az erdők’ mint a’ könyvekhez, elpusztították öket. Most alig áll egynehány, ’s a későn feltalált Sequestrum alatt sem leszen ötven év után is a’nyi, mint hat elött vala.

Ezen Acatiát Daykának életéböl ’s egy Vitkovicshoz írt levélböl ismerem. Már nem áll ez is!^*