Autográf archiválás
Körlevél
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1810. július 6–7.Sz. 1810. július 6.
Török Lajos gróf június 23-án elhunyt. Született 1748. október 7-én. –
Olyan beteg vagyok, amilyen ritkán voltam. Július 2-án belázasodtam Kázméron. Harmadikán adott az anyósom hánytató borkövet, ezzel megszabadított a tífusztól. Azóta nem jött vissza a láz, de öt napja semmit sem tudok enni; így kimerült vagyok és rendkívül bágyadt. Komplikált a bajom. Most értem meg, hogy mi miatt nem tudtam meggyógyulni január óta. Az elzáródott 
ér miatt megdagadt a gyomrom hátul a teljes † a nyakszirttől kezdődően; ezt nem vettem észre és nem ügyeltem rá. Most elöntött az epe. A jobb karom és mellkasom reumás lett. A köhögés fájdalma megrázkódtatta az egész testemet.
ér miatt megdagadt a gyomrom hátul a teljes † a nyakszirttől kezdődően; ezt nem vettem észre és nem ügyeltem rá. Most elöntött az epe. A jobb karom és mellkasom reumás lett. A köhögés fájdalma megrázkódtatta az egész testemet.Milyen kiváló Pápay recenziója. Sokat tanultam, csodáltam. De Tinódinak egyetlen sora sem metrikus. –
Megkaptam Takácstól a Regék recenzióját. Nemsokára megkapja a Hubay pocsék költeményéről szóló recenziót.
Nemsokára küldöm a pénz a Weinzierlért. – Ha megkapta a kötelezvényemet, kívánom, hogy pénzt kapjon érte és elmehessen Sopronba. Adieu! Még nem halok meg, de úgy nézek ki, mint Török Lajos, aki végelgyengülésben halt meg.
Sz.*
[Innentől új lapon.]
d. 7. Jul. 1810.Az orvosom, Somogyi, a pulzusomat lázmentesnek találja, de engem az erős hányás és a még erősebb ürítések miatt egészen bágyadtnak. Ha nem történtek volna meg ezek az ürítések, úgy már biztosan a sírban lennék. Most az állapotom nem egyéb, mint egy nagyon enyhe, és bizonyosan nem veszélyes tüdőgyulladás, amiért ő nekem jótáll.
Mondja tehát Páphószom. Az kedvesebb nekem.
–––––
Az Intelligenz Blätter számára.
Sz.-i Török Lajos gróf, második fia az 1776-ban elhunyt Török József grófnak, aki Mária Terézia alatt diétai küldöttként, majd városi tanácsosként, továbbá referendariusként és végül a kassai kamarai adminisztráció elnökeként az elme és a szív összes erényével tündökölt, 1748. október 7-én született. A hadseregnek szentelte az életét és a Serbelloni vértesregimentben szolgált. De mivel atyja, akit Mária Terézia Galícia egy részének revindikációjához nevezett ki, nem volt képes német értekezéseket készíteni, így Lajos otthagyta a hadnagyi állását, hogy az apjának stb. 1776-ban vette nőül Aloysia Roggendorf grófnőt.
1785-ben denom. in Supr. Directorem Regium Schol. et Stud. in Distr. Cassov. – amely állásban 1796-ig maradt,
mivel fanatizmusok és ármánykodások elbuktatták a jótevőit.
Azóta a birtokán élt, és a kedvenc foglalatossága a közgazdaságtan és a vegyészet volt. Szelleme megszenvedte a csapásokat, amiket mind véletlenül, mind a gonosz emberektől elszenvedett, és ki őt valaha ismerte és most ismeri, bizonyosan siránkozik: tovább élt, mint kellett volna. Elhunyt 1810. június 23-án, tízhónapos szenvedés után.