Mikla Jul. 5dik. 1810.
Tekíntetes Férjfiú ’s Barátom!
Hogy odácskám Néked ’s Kézynek tetszik, örülok; az illy biráknak itélete nékem gyanus nem lehet. – Köszönöm Néked Kézy’ verseit, köszönöm, hogy ezen jeles talentomú emberrel is meg esmerkedtettél! Mond meg néki, hogy midőn én az ő verseit leg elsőben olvastam, azt véltem, hogy azokat mind Virgílból rakogatta öszve, mond meg néki, hogy én őtet
*én <őtt> őtet
igen becsűlöm, de ha akarja, hogy szeressem is, idegen nyelven többet ne irjon, mert én az emberi míveknek becsét, csak azoknak czéljaikban keresem, mellyek én előttem a’ kicsint nagygyá, a’ nagyot pedig semmivé tehetik.
Engedd meg, hogy kérdésidre röviden feleljek: Plutárch szerínt Aethra Theseusnak anyja. Nem emlékezem, hogy én is másutt olvastam volna. Azt is kérded, mint vagyok s mit csinálok. Vesződöm mint Te széllel, essővel, hideggel, meleggel; hol a’ levegőben fellengek, hol a’ porban izzadok és igazi helyemet sem itt sem ott nem találom. A’ sok eső mast néked okozott károkat, taval pedig nékem csaknem minden gabonámat el rothasztotta, és öt
*és és öt [th. emend.]
száz kedves selyem birkámat meg ölte. De csak illyen a’ világ! Siessünk Barátom, a’ Képzelődések’ országába! nincs ott, sem dér sem zápor, ott mindenkor meg talaljuk mind azt a mi valaha lelkeinket feszíté, ott a’ Dargó’ lombjai fedeznek, ott Te az enyim vagy. – Élj szerencsesen! Grofnéd’ kezeit csókolom.