Széphalom, 1810. június 15-én.
Legdrágább Barátom!
Itt a kért költemény. – A 4. oldalon a Gotthard-ot Bernhard-ra, a Páphószom-at Országom-ra, és a győzött-et győzzön-re változtattam; az elsőt. Mert néhányan belekötöttek, hogy Napóleon gotthardi menetelését vettem, mivel ő Sankt Bernhardon át ment. Ez nem tűnik olyan ízetlennek, mint arra tanítani a költőt, aki a Dunához akarta tenni Győrt, hogy Győr a Rábánál és Rábcánál fekszik és nem a Dunánál. – A második, mert Kultsár háromszor belekötött a Páphószba; ugyanis úgy véli, hogy 1.) Páfust és nem Páphuszt, 2.) Pӑphust és nem Páphust, 3.) Pӑfust és nem Páfuszt, igen 4.) nem Paphoszt, hanem Paphuszt kellett volna írni. Vossnak ezek szerint nincsen igaza, amikor Küprist ír Cypris helyett, és Vӗnust így méri: Vēnus. – A harmadik, mert Sípos professzor úr azt üzente Kézyvel, hogy jobban tettem volna, ha az utolsó előtti disztichonban Venust mondok:
Minerva hat durch Euch gesiegt: lasset nun auch Cypris durch Euch siegen –
[ʼMinerva Általatok győzedelmeskedett: engedjétek most Cyprist is Általatok győzedelmeskedni –ʼ]
mintha most ezt mondom:
Minerva hat durch Euch gesiegt: nun hat auch Cypris durch Euch gesiegt.
[ʼMinerva Általatok győzedelmeskedett: most Cypris is Általatok győzedelmeskedett.ʼ] Mégpedig a Vénusztól kapott ajándék elfogadásával.
Úgy hiszem: úgy is maradhatna, ahogyan eddig állt, de úgy is állhatna, ahogyan Sípos professzor úr óhajtja. Mivel nincs okom, hogy ne teljesítsem Sípos óhaját, így örülök, hogy megmutathatom, hogy ügyelek a kérésére. – Kézy, Sípos és a magam költeményét felküldtem Dr. Decsynek Bécsbe a Magyar Kurirba, és a saját költeményembe ezt a három változatot tettem bele.
A levele azt mutatja, hogy teljesen megérti a megjelent életrajzomról írtakat. A tömjéntől megriadva visszavonulni éppoly hiú dolog, mint azt inkább félénken óhajtani, mint amennyire a becsületes ember számára szükséges. (Sallustius.) Azt kívántam, hogy az életrajzom ne jelenjen meg életemben. De mivel már megjelent, nem csinálok belőle ügyet. A kárörvendő rosszakarók azon a véleményen lehetnek, hogy magamnak csapok hírverést. Nagyra becsült barátaimnak az is elég, hogy meg tudom mutatni nekik az Ön ma kézhezvett levelét. Higgyen nekem, tökéletesen nyugodt vagyok, oly nyugodt, mintha ez az életrajz meg sem jelent volna.
Mohón vágyom látni, hogyan fogadják a lipcseiek Pápay művének recenzióját. – Döbrenteyt mindig arra buzdítom, hogy kezdje el periodikus írását. Abban újra elő akarom venni Himfyt, aki nem szenvedheti a hízelgést, és elővenném mind a Szerelmeit, mind a Regéket részletesebben, de nem másként, mint korábbi a hangnememben. Ugyanígy Verseghy Aglájáját és Pápay művét is.
A császári huszároknál lovassági kapitány Csehy (József) nagy nyelvész és matematikus, és az ország egyik legjobb elméje, kinek mellkasa jobb felében sokat dobog, azt írja a la Rochefoucauldomról, hogy „herkulesi munkának” tekinti a művet. Nos, biztosan nem az: de bizonyosan nem is olyan könnyű, mint ahogy azt minden bizonnyal gondolja Kultsár. A hirdetésben úgy véli, hogy azok hasznára lett mellékelve a német és a francia szöveg, akik németül vagy franciául akarnak tanulni. Azt kívánom, hogy egy nagy magyar filológus recenzeálja a művet. Ezidáig még nem láttam belőle egy példányt sem.
Kérem, vaktában és tétovázás nélkül menjen Sopronba. Biztos nem fog így maradni, még ha most nagy is a drágaság. Olyan kilátásai vannak ott, amilyenek itt sohasem lesznek. És Bécs a közelben! Vegye el fenntartások nélkül, ami itt következik, ahogyan azt adom. Azt kívánom, hogy találjon valakit, aki kölcsönöz. Éljen igen boldogul, legkedvesebb Barátom!