Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Egészségtelenségem ’s ez a’ Lethargiához hasonló állapot okozta, hogy Edes Uram Bátyámnak utólsó levelére olly régólta nem válaszolék, most épen Homéroszt olvasám Szemere Úr előtt, ’s eszembe juttatá, hogy írjam-meg mi történtt a’ Menyegzőre írtt distichonokkal.

Kulcsárnál olvastuk azokat, ’s ezek vóltak mellyek megjegyeztettek: Azon Isten historia mellytöl a’ Criticusok annyira irtóztak,^* Én érzem mi sokat tehet a’ Mythusokkal való helyes élés Objectumainknak idealizálására, bár igaz az is, hogy eggy szelíd dalban más hangot adnak azok, mint ha Epigrammai elmésséggel töltenek-el eggy Epithalamiumot, azonban nincsen e külömbbség a’ Széphalmi és Parisi Menyegzőnek éneklése köztt? ’S Kis egyedűl csak tulajdon Lelkének köszönheti-e hogy Hymeneuma olly sok kecset bír? A’ Parizs szóval való játék sem tetszett, ezt^* Kulcsár jegyzette-meg először. Ö azt sem hagyta helybe hogy Paphosz spondeusnak vétetett, vagy meg kellett vólna, úgymond, az eredeti mértéket tartani, vagy nem kellett vólna meghagyni a’Φ betűt. Vélem ugyan ezt el nem hiteti, mert az Amor[t] sem irja senki magyarúl pyrrhichiusnak, ’s Venust pedig sokan veszik Trochaeus gyanánt, ’s hibának lehet-e még is tartani? Ezen jegyzés épen csak ollyan vala mint azon másik, hogy a’ szerelem’ Istennéjének neve külömbféleképen fordúl-elő, mintha hibája vólna Homerosznak^* némellykor Atreidest mondani, némellykor Agamemnont stbb. – ’s meg az, hogy a’ sarjúzat nem helyes, mert az valami alacsony ideát jelent, a’ sarjú’ igazi jelentésére nézvén. Horvát védte a’ szót, ’s nekem azon gonosz sententia^* jutott a’ Hypercriticusból eszembe: Grammatico nihil infelicius! A’ többi apró jegyzetek nem jutnak már jól eszembe, az a’ mi leg inkább figyelmet nyert, a’ diphtongusok vóltak, ’s az elisiók, vissza-tetszett mindenik. A’ diphthongusokat a’ mi illeti, valóban az έίς ούχ’ όσίην Τρυμαλιήν τό κέντρον ώϑεις ben ezen öszve olvadó hangok jobban hangzanak mint a’ Romaiak es, és is-ei, ’s lehet-e szebb hangokat találni mint a’πόδας ώκύς Αχιλλεύς, mint a’ νεφεληγερέτα Ζεύς? Illyen vólt nekem is eggy versem:

Hanem azon elisio! lehetek-e bátor megmondani, hogy a’ Lucentemque globum Lunae Titaniaque astra; a’ Quem circum glomerati hostes hinc comminus atque hinc, végetlen darabos hangot ád a’ fűlnek? Rosszúl jő a’ Hiatus, igaz az, de olly könnyű elkerűlni, vagy ha nem –, a’ görögök sem elidalnak soha hanem csak némelly szókat apostrophisálnak. Rosszúl hangzik-e azért a’ ή τεος κήπω καρπώ βριϑομ’ νοτίησί τε είαρινήσι? ’s több hasonlók. Ambár azt is meg kell vallani, hogy némelly elisiok kevésbbé kedvetlenek a’ többeknél. Igy p.o. És ha enyhülsz Lyánykád’ neve’ zengésére, sohajtozd. egészen más hangot ád mint a’ De Angyala’ távoztán Austria búnak ered.

Szinte vakmerő is lettem, de nem annyira magam, mint mások’ értelmét mondottam-el. Mostanában Fabchichot is olvasám – minő ember az? ’s az a’ sok sarkantyús Ilona, ’s tudja az ég még micsoda fel írások, azok a’ Pindarusra való jegyzések, ’s azok a’ versek – valóban az igen különös Originál vólt. Még mindég nevetek midőn a’ χιτώνα δήσας ύπέρ αύχένος παπύρω-t papyrus palástnak olvasom, ’s Edes Uram Bátyámnak versei szerént ritkán érzeném hogy Musak’ titkaiba vagyok felavattva, ha gyakran olly igazán derék vonásai nem vólnának mint azon dalban hol elefant vonojával zöng cikornya verset.

Wesselényi halálára tegnap elött harmadikszor kezdettem írni. Úgy vélem hogy csak ezzel az utóbbival fogok maradni, mihelytt készen leszek vele elfogom küldeni Edes Uram Bátyámnak. En Rádai’ manierjában irok mellynek nehezségét soha úgy mint most nem érzettem, bár csak közönséges Reimokkal irjak is többnyire. A’ még itt lévők mikor fognak készíteni nem tudom. Berzsenyiröl mi légyen Edes Uram Bátyámnak ítélete Szemerének hű leirása után kiinstáljuk, mert az a’ Nagy ember nekünk fejünkbe nem fér.^* Kegyes gratiájába ajánlott forró tisztelettel maradok

Edes Uram Bátyámnak