Mikla, Febr. 26dik. 1810.
Nagy tekéntetű Barátom!
A’ Te Epistoládnak szépsége, olly hatalmas bényomásokkal hatott belém, hogy én, minden leg kissebb változtatásaidat szentségtörésnek néztem, és minden leg kissebb betűjéért kész valék vért ontani. Gyanítván azonban tsalatásomat, változtatasaidat még eggyszer, még százszor megvisgáltam. Az előitélet fatyolya ritkulni kezde szememen; ’s ime, sok változtatásaid – mellyek előbb szenvedhetetlenek valának – mast egészen más színben jelentek meg előttem, és azokkal meg békűltem. De vagynak még mast is némellyek, mellyekkel tellyességgel nem tudok szerelembe esni. Engedd meg, hogy ezeket birói színed eleibe terjeszszem:
Ha jók, betsűlik a’ törvényeket;
Betsulik a’ példakat is, ha szépek:
Ezek az én itéletem szerínt el vesztették minden előbbi kellemeket energiájokat, és kétértelmüekké lettek: mert a’ ha jók, és ha szépek, hamarébb értetődnek a’ jámbusokra, mint a’ törvényekre és példákra.
Hermíonénk szent tisztelettel hang’zza.
Ezen szenvedhetetlen hang’zza helyett, tedd kérlek: áldja. Igy a’ metrum törvényét is bizonyosabban bé töltöd, és a’ fület sem sérted meg.
De a’ kinek mellyében tűz lobog. Ha a’ Nemzet’ nagyobb és pallérozottabb részének nyelvén szóllni nem félsz, tedd: szent tüz ég. ez a’ mellék szó itt igen szükséges.
Venuzium’ hattyúja, s. t. Vigasztalhatatlan leszek, ha ezen 7. soroknak előbbi gratziájokat viszsza nem adod. Irj máskor akármelly szoros mérték szerént, tsak itt hadd meg az én örömemet, gyönyörűségemet!!
Terpszíchore. Ez értelmére nezve akármelly szép, de hangjára nézve rút, ’s következésképpen illy véghetetlen kellemü sorokhoz nem illik.
Nem eggyik kedvelt húga a’ Delphi’ urának. Ez a’ Nem eggyik, szenvedhetetlen rest prosa.
Küprisz. Ez szép és új.
Nem tánczolá, még ez sem tetszik ugy mint az előbbi tánczolta: Miért meg nem mondhatom. Talán azért, hogy előtte ez vagyon: öltözött; vagy hogy ez a fennség és erő, melly ezen rendekben vagyon, erősebb végződést kiván.
Engeszteld meg. Minek a’ meg, holott előbb eggy szóval ki tudtad mondani igy: engeszteljed. Ez sokkal kényesebb, és a’ metrumra nézve rövidebb hangzású. A’ Nyert pedig sokkal energiásabb mint a’ Győz. –
Rimánkodom előtted, hogy ezeknek kellemeit, a’ metrumnak fel ne áldozd; mert én azokhoz ugy ragaszkodom, mint eggy vak Capucinus a’ maga feszűletjéhez.
Ez nem tudós critica: hanem tsupán az én izlésemnek mesterségtelen tapogatása. Ott az én tollam ellen, – ama nagy Mondár szavaként – buzogány emelné fel magat: itt bátran szollok, mert az étek’ izéről a’ nem-szakács is tud itélni. – Barátom! én téged a’ szeretetnek bizodalmával, – melly az én betsűlésemnek teteje, – meg tiszteltelek; az irritabile vulgustol meg külömböztettelek: ’s reménylem; hogy ez által kegyes hajlandósagodra magamat méltóbbá, a’ mi ideális barátságunkat pedig gyümöltsözőbbé tettem.
Ber’senyi Dán[iel]