Széphalom, 1810. január 28-án.
December 14-én és 16-án kelt két levelét tegnapelőtt kaptam meg, amikor már pár napja a kezemben volt a január 8-iki. – Pápay recenziója miatt nem hagy eléggé nyugodni Boldogréti különcsége. Mégis [„]amit megírtam, megírtam[”]. – Remélem, hogy ebben a levélben megkapja a recenziót Kisfaludy Regék című művéről.
Tudtam, hogy lehetetlen dolog, ezért egyáltalán nem is mondtam Önnek, hogy meg kellene jelölni a recenzióimat a nevemmel vagy a jeligémmel. – Kísértésbe esem, hogy azt higgyem, hogy az Ön tollából származik, legkedvesebb Barátom, a legelőnyösebb megemlékezés Wallaszkyra az apósomat érintve. Siettem ezt a szegény beteggel közölni. Szép éjszakát szerzett neki ezekkel a sorokkal. Ez kárpótolta őt az orvos recenzensek némely bántalmazásaiért. Az a kegyes (pia) öröm ért, hogy ezáltal enyhíthettem mostani szenvedésein. Úgy hiszem, nemsokára meg fog halni. Meczner doktor is kevés reményt ad; és akkor már egész biztosan rosszul érzi magát az ő páciense, ha ő mond ilyesmit.
______________________________
Báróczyról is van már ott egy felirat. A szabadkőművesség, – és majomhúgai oly sok jó elmét szédítettek meg, az áldatlan teozófia és alkímia letérítették a szépen kitaposott ösvényről, a magyar irodalom ösvényéről. Nem sokkal azután, hogy belépett a testőrségbe, nem Ámor nyila sebesítette meg, hanem annak vad anyjáé és orvoshoz kellett menekülnie. A kúra alatt ébredt fel benne a kuruzslás iránti szenvedély. Így mesélte nekem ő maga 1786-ban. Továbblépett és elveszett a teozófiában és az alkímiában, azt hiszem, hogy a szerencsétlen Székely ezredes csábítására. Ezt soha nem mondta, csak feltételezem. Felfoghatatlan, hogyan függhetett a tiszta elme ilyen bolondságokon. 1786-ban ezt mondta: Bolondság az édes barátom, a’ mit az oskolák tanítanak. Nincs távolbahatás. (Vajon nem egyfelé tartanak? Nehezemre esett volna eltitkolni.) Nos, ezt mesélte: Egy itáliai ezredes együttérzésével gyógyította meg őt: ő Itáliában, Báróczy Bécsben volt. Ott kellett hagynom neki egy csepp véremet; és ha Kassán lennék beteg, csak meg kell írni neki, hogy beteg vagyok. (Riedele engem éppen így akart M[unkács]on gyógyítani. Arra kért, hogy feküdjek le, ő majd a saját cellájából megmágnesez. De a csodák hívő alanyt kívánnak; sajnos én nem vagyok az. Riedele csodálkozott, hogy nem gyógyultam meg azonnal.) – 1808-ban a 73 éves Báróczy ezredes gyalog ment el a lakásából (a magyar gárda mögött) Binz antikváriushoz, hogy néhány teozófiai könyvet vásároljon, és azt mondta nekem, hogy éjjel-nappal dolgozik (ír, nem kísérletezik), hogy ne vigye a másvilágra, amire szert tett. Kár Báróczy elvesztegetett idejéért! A nagy férfi a (a herderi értelemben) leghumánusabb ember volt, akit valaha ismertem, és oly nagyon jártas a klasszikus irodalomban, hogy amikor 1803-ban elvitt Schönbrunnba, beszédét ezer idézet díszítette Tacitusból és Senecából, Vergiliusból, Horatiusból és Iuvenalisból. És micsoda hazafi! Milyen egy korát meghaladó szellemű öreg! Micsoda tisztelője – -nak. Mindig az az érzésem, hogy két férfi létezett benne, a teozóf Báróczy egészen más személy volt. – Itt a felirat:
Báróczy.
szül. 1736. (den zweyten Tag von Ostern; er glaubte, dieser Tag sey das Jahr der 11. Apr. gewesen; welches leicht auszurehnen ist.) m.holt 24. Xbr. 1809.
Birtokomon eggy
gyenge leány, és eggy
*<’s eg> és eggy
magas asszony
*A két aláhúzott szóhoz a szavak fölé írva német magyarázatok: [a gyenge fölött:] zartes, [a zartes fölött:] nicht schwaches, sondern junges; [a magas fölött:] hohes in sensu metaphoric[e].
Versengtek; – mellyem lángola mindenikért.
Annak zöld amarant és Szejnei rózsa virított
*A sor mellett német magyarázat: weil er ungarisch-französich neologizirte.
Messzére-illatozó szép haja’ fürtjei köztt:
Ennek arany fonadék nyúlt-el tunicája’ redőjin;
*A sor mellett német magyarázat: redő Falte. redős szoknya ein Rock mit viel Falten.
’S ákácczal-koszorús mitra fedezte fejét.
A’ kis selyp Csapodár eltűnt hamar: a’ deli szép nő
Sírom’ széléig bírta szerelmeimet.
A’ Csapodárt kiki tudja, ki volt. A’ Szentűl-kedvellt
Titkos hívei köztt hirdeti sírva nevem’.
*A sor alatt német magyarázat: Selyp Csapodár. Selyp (blæsus) weil seines Muse falsch (neologisierend) sprach.
Utóirat január 29-én.
___________
Mivel a kocsim kora reggel indul, így ezt a levelet is vele adom, habár postára szántam.
Ezeket kapja meg itt:
Goethe írásainak nyolc kötetét.
Schiller színdarabjainak öt kötetét.
Az 1804-es jénai Literatur Zeitung 5 számát.
Egy számot 1807-ből.
A Wiener Annalen két számát.
Nitsch értekezését a kéziratához azzal a levéllel együtt, amit haldokolva diktált.
Kästner levelét Síposhoz. – Sípos sosem tudta őt megfejteni. Nekem ajándékozta a levelet, de kért egy másolatot. Ismerem az irántam táplált barátságát, valamint humanitását, és bátorkodom ezzel alkalmatlankodni. – A levél az egyik Schiller-kötetben van.
Tartsa meg a könyveket, amíg csak akarja. Az összes kötetet nélkülözni tudom. Csak Goethe első kötetét (a költeményeit) tartottam magamnál, ezek egy másik alkalommal mennek majd utánuk. – Éljen boldogul, legdrágább Barátom!