Debreczen. 8d. Decembr. 1809.
Tekintetes Úr!
Nem régiben mutatta nékem Dr. Sz[ent].Györgyi Úr a’ Tekintetes Urnak Gróf Rádaihoz irtt szép sorait. Már azelőtt 22. Novembr. végeztem-el a’ született Leánykára írtt dalt, mellyet most a’ Tekintetes Urnak bemutatni bátorkodok. Je laissai couler ces vers d’une veine qui avoit été long-temps stérile mint Regnard szóll az ő Lapponieban készültt, nem derék, verseiről. Mert már ötödik Hónap foly Augustusnak kezdetétől fogva, ’s az ólta csak négyszer fogtam tollat, ezzel eggyütt, hogy verseket írjak. Imhol a’ dal:
Igy zengi berke’ bájos éjelében
A’ Nimfa’ daljait,
Ha megjelenni látja kellemében
Majust ’s virágait,
Örvendve fűzi szőke homlokára
A’ rózsalombokat,
És hallja mínt zúg, a’ Visszhang dalára
Tördelve, hangokat.
Szelíd csenddel zúg a’ dal húrjaimról:
Miként az esti szél,
Kerengve lengvén rózsabokraimról,
Heszper’ szép fényinél.
A’ Naiszok nedves barlangjaikban
Andalgva hallanak,
Midőn a’ berkek öblös hangjaikban
Utánam hangzanak. –
Leányka! még nem érzed szenderegve
Anyád’ lágy kebliben,
Nem még dalom, melly zeng, puhán lebegve
Feletted, édesen,
Nem olvad öszve híved szent hevére,
Mellyet reá lehell:
Mint Pásztorának a’ Hölgy énekére,
Ha róla énekel.
Némán örűlve hallja rejtekében
Kellő nyögéseit,
Merengve éli álma’ tengerében
Korának kényjeit,
Pirúlva, mint Auróra, nyíltt kecsekkel
Száll majd onnét elő:
Miként midőn a’ tánczoló kegyekkel
Cyprisz mosolyogva jő,
Szent láng hevítve szívét olvadozva
Széttomlik karjain,
És eltéveszti létét gyúladozva
Kedvellett csókjain. –
De bóldog vagy Leányka! szenderegve
Anyád’ lágy kebliben,
Hű Géniusz szállong feléd lebegve
Mosolygván csendesen,
Szép szőke fürtjeit Mirtus köríti:
Mint Érósz’ fürtjeit,
Ki kedveltt kínokkal
*Ki <.d..> [f. í.: kedveltt] kínokkal
csalfán vegyíti
Létünk’ kellemjeit.
Körűlte rózsafénnyel elborítja
A’ kellő halmokat,
’S szavával édesen elandalítja
Zengvén szent hangokat:
„Viríts majd, mint a’ rózsa biborának
Virít szép színivel,
Melly kebliben idővel Cypriának
Mosolygva hervad-el.
Lengő Zefir fog majd feléd kerengni
Sohajtván tégedet,
De vond-be, látván őt feléje lengni,
Előtte kelyhedet!”
Ohajtom, hogy a’ dal nyerje-meg a’ Tekintetes Úrnak tetszését! Abban talán meg fog a’ Tekintetes Úr ütközni, hogy azon sorban: Pirúlva mint Aurora &c. – Száll majd onnét elő. A’ particula elesett verbumától. Én az illyenekkel most nagyon kéméllve bánok, és minden mostan meg lévő verseimben ezen kívül csak két példáját találom az illyen elhányásnak. Úgy látszik hogy az utóbb tett particula erőt ád a’ dictiónak, ’s szembe tűnőbbé teszi a’ verbum’ jelentését. Illyen példa az is, Gelei’ Robinzonának a’ Tekintetes Úr által írtt crisisében, hol a’ villám lecsapása így íratik Mint csap szikrázva le. Illyen B[aróti]. Szabónak eggy verse mellynek megváltoztatását a’ Tekintetes Úr sem hagyta-helyben: Sem járni szidalmas, Verssel más neviben kedvem nem tartja keresztűl. Azonban mondottam, hogy az illyenekkel nagyon kéméllve bánok.
Nekem a’ minap Debreczenben azt lobbantották szememre, hogy az Articulust sokhelytt igazságtalanúl hagyom-el. Igy p. o. azon dalban szent énekesse &c. /:melly akaratom ellen tele van sok e-vel:/ ezen sor:
Ha csendes esti szelleteknek
Fúvalma lengedez felém.
ismét eggy más dalban:
Folyj csendesen miként virító
Partok közt a’ patak.
ismét:
Hallom nyögéseit lengő szeleknek stbb. illyenek.
Azt a’ Tekintetes Úr mindennél jobban tudja, melly unalmas az a’ sok Articulus. De Debreczenben így írnak: „Még is van természettel valamint egyéb virtusoknak, úgy különösönn a’ szólgák hűségének is a’ jutalma. –” Filos. Eth. p. 222. Kiváltképen tele van ezen rút hibával Pr[ofessor]. Varga Úrnak Exeg. Theologiája, kinek stylusa külömben az itt valók közt leg-több könnyűséggel, ’s némü-némü kedvességgel bír. – De valyon nem el lehet e hagyni az unalmas articulust, valahányszor meg nem határozva szóllúnk valamiről? Igy tettek a’ Görögök is. Iliad. 1. v.– 4. s.
– έλώρια τεύχε κύνεσσιν
οίωνοίσί τε πάσι –
Miért mondanám magyarúl is: predájává tette a’ kutyáknak stbb? nem lessz e így jobb: Kutyáknak vetette prédáúl? Hasonló mondások ezek. Iliad. VI. v. 508.
είωϑώς λούεσϑαι έϋρρείος ποταμοίο
κυδιόων.
Iliad. VI. v. 453.
έν κονίησι πέσοιεν ύπ’ άνδράσι δυσμενέεσσιν.
Ide tartozik Pindarusnak gyönyörű helyje Olymp. VII. init.
φιάλαν ώς έί τις ά-
φνειάς άπό χειρός έλών
άμπέλο[υ] ένδον καχλάζοι-
σαν δρόσω δωρήσεται &c.
Igy Anacreonnál. Od. XL. v 10. sq.
όφις μ’ έτυψε μικρός
πτερωτός &c.
Ismét Od. IV. init.
έπι μυρσίναις τερείναις,
έπι λωτίναις τεποίαις
στορεσας &c.
Ismét Od. IX. v. 21. sqq.
τί γαρ με δει πέτασϑαι
όρη τε και κατ’ άργούς
και δενδρεσιν καϑίξειν &c?
Kellene e ezt fordítnom: „miért kellene repkednem a’ hegyeken, a’ mezőkön és űlnöm a’ fákon?” Nem hagyhatom e el az Articulusokat, így: „miért kellene hegyeken ’s mezökön repkednem, ’s fákon űlnöm?” A’ Francziáknál nincsen erre példa, úgy vélem hogy a’ Németeknél sem igen lessz. Még is történetből jut eszembe Schillernek eggy dala, hol ezen vers van:
Wie Schatten auf den Wogen schweben,
und schwinden wir &c.
Ezen versben hasonló eset fordúl-elő.
Talán unalmassá is lettem, ollyakat beszéllvén, mellyeket a’ Tekintetes Úr nálamnál jobban tud. – A’ mi engem illet, én a’ múlt Septemberben oskolai cursusomat végezém, némelly Debreczeni Uraknak nagy ellenére kik örömöst azt akarták vólna, hogy még eggy esztendőt itt töltsek-el. Lett legyen Debreczen szebb érzésü emberekkel teljes, még is szenvedéseimnek helye vólt ö, mellyek eltávozásommal kissebbedni látszanak. Ide November’ végével érkeztem ’s a’ ránk következő hét úgy gondolom elvisz magával. Legközelebb Almosdra szándékozom Péchy Imre Urhoz, ki majd magával fog vinni Pestre – mikor? bizonyoson nem tudom. Ha a’ Tekintetes Úr nekem válaszolni méltóztatni fog, Testvéreimnek lessz módjok nekem azon választ Almosdra elküldeni, ha már többé Debreczenben nem lészek-is. Gratiájába ajánlott, forró tisztelettel maradok
A’ Tekintetes Urnak
alázatos szolgája
Kölcsey Ferencz.