Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Hogy Te a’ szeretetre legméltóbb ember vagy, régen tudtam: de azt meg sem álmodtam hogy próféta is vagy; és ha nékem valaki azt mondotta volna felőled, őrűltnek fogtam volna nézni; ’s íme az történik velem, a’ mi végtére szokott megesni a’ vallástól elrugaszkodott emberekkel – leveri^* a ’ mennyei világosság, ’s Saulusból Paulusok lésznek; libertínekből intolerans fanaticusok. Nem játszom a’ szókkal, édes barátom, hanem belső meggyőződésből szóllok: Prófétának vallak; – megjövendőléd hogy lyányom lesz harmadikszor is, ’s az leve. Holnap keresztelik Anna Sophronia Thalia Theresia névre, az elsőt Nini miatt, a’ másodikat Sophie miatt, a’ harmadikat az én kedvemért, a’ negyediket azért kapja, mert a’ napján (ma Therézia napja) született és az őtet Szerencsynére fogja emlékeztethetni. – Tanácsodat, mint theoretico-practicusét, megfogadnám, de azt nem ígérhetem. Édes barátom: mikor az ember eszén sincs, mikor az ember körűl eltűnik a’ világ minden boldogságaival ’s boldogtalanságaival, mikor az ember épen azt érzi a’ mit a’ lángoló Sapphó énekel eggy isméretes ódájában – de te görögűl nem tudsz és azt csak a’ Delille franczia fordításából (meg van a’ Barthelemy Anacharsisában) ismérheted: akkor felejti a’ boldog férj a’ Ráday leczkéjit, ’s a’ vak szerencsére bízza magát.

Genialis leveled engem poétai oestrumba ragadott, ’s mindennap várván feleségem lebetegedését September első napjai olta, leűltem, ’s válaszomat hozzád versekben tettem-fel; még pedig olly nemű versekben, a’ millyeknek írására engem a’ te áldott Nagyatyád taníta. Jól sűlt-el gondolatom szerént, ’s előre megküldém azt Himfynek, kit a’ poezisnak vagy inkább versificatiónak más nemében tisztel a’ Haza. Erántam való barátságodnak köszönd tehát, ha versemnek közre bocsátása által téged megbántottalak. A’ vers utólját újra kell dolgoznom ’s fogom, mert fiúra kértem benne tőled modellt. Most nem dolgozom mingyárt, mert rosszúl vagyok. De mikor kész leszen, megküldöm Timandrának (Honoratádnak), hogy közölje veled. – Most olvassd a’ hogy azt írtam:

Az a’ czakó (Storch), melly – vélem Afrikából (wie ich glaube aus Africa)

Szép asszonykáinknak hordja a’ gyermekeket,

– (Ollykor azoknak is, kik édes cseppeket

Még félve lopdosnak az Ámor’ italából) –

Oh képzeld e’ csudát! hosszú orrából

Sophiem keblébe ma eggy kis fiút teve.

„Ez még pogány, ’s még nincs neve.

Papot hamar neki! nem lelni azt Afrikában.”

Így szólla, ’s klep, klep, klep! láttatlanná leve.

Veszett volna a’ gonosz czakója vad honnjában!

Vagy vitte volna másnak! Eugénie

Szobáimat maga el tudja tölteni

Fületrepesztő^* sírásával,

Midőn tipegvén Hannswurstjával

Elsiklik, ’s az ütést ah! nem felejtheti;

Vagy a’ midőn immár nem tűrheti

Hogy késik pépjével szakácsom.

Félre azt a’ másikat! a’ ház

Szűk eggy rívónak is; ’s eggy szó annyi mint száz:

Nekem a’ gyermekben sem hírem sem tanácsom!

Ah mind haszontalan! Sophie

Feltette a’ fejét; ’s azt a’ veres, fogatlan,

Kopasz rívó fiút – a’ gondolatlan!

Nem átallja Eugenienk’ öccsének vallani.

Legyen, ha kell! nem perlek én vele.

Az a’ kit így juttatnak ajándékhoz,

Kaczag, ha van esze, a’ kelletlen játékhoz.

De te Palim, lelkem fele,

Végy részt barátod’ gyötrelmében,

Jer ’s e’ szép atyaság’ becsűletében^*

– Még híre nem ment-el – osztozzál-meg vele.

Jer, és Emíl-Trajánt fogadd te is fiadnak

’S Öreg-atyádnak és Ipadnak

Lehelld belé nagy lelkeket.

’S a’ tennen-magadét! – – ^*

Külömböző de eggy ösvényteket

Válassza ő is ösvényének.

Gedeont a’ tudomány’ és ének’

’S a’ csendes virtusok’ dicső munkájiban

Ismerje tisztelt mesterének.

A’ nagy’ példáját lelje Prónayban.

’S mint kell Kátói tisztasággal

A’ vétkesek’ sergét megszégyeníteni^*

’S jobb útakra téríteni,

Mint kell Ulysszesi szent álnoksággal

A’ monstrumokkal küszdeni,

És meg nem csüggedvén a’ harcz’ dühös vészében

Nem nyúgodalmat csak, de fényt is szerzeni,

Csudálja Ipadnak nagy képében.

Te oktassd arra a’ bölcseségre

Melly élni tud; a’ jót, a’ szépet szereti,

Azt, a’ mi nem az, megveti,

De a’ mi az, szentűl és készen követi;

Melly nem vágy csalfa fényességre;

Mellynek csak béke kell ’s kedv, ’s rózsás poharát^*

Józan kénnyel^* (Wollust) ivó elmés barát,

Jól folyt napok után csillámló társaságok,

Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,

Kik köztt a’ bölcseség maga is szédeleg,^* –

’S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek –

Igy^* élni, ez a’ te mesterséged –

Traján kövessen ebben téged!

Kérlek, méltóztassál ezt a’ kis bohóságot Timandrának (így nevezem én őtet görög névvel a’ Honorata helyett; a’ Timandra férjfiak által tisztelt-et tészen) mutatni, és véle megmosolyogtatni. De szeretném, ha a’ Sógorod, Báró Prónay Sándor is olvasná, és Prof. Schedius Ur, ki, a’ mint hallom, nagy-atyád becses, sőt megbecsűlhetetlen kincsét fogja rendbe szedni. Tedd figyelmessé Prof. Sch… Urat az eránt, hogy itt a’ hiátusok elidálva vannak, mint a’ franczia és olasz versificatióban, nem mindenütt, mint ott sem mindenütt, de mindenütt ott, a’ hol az értelem engedte; p. o.: De a’ nincs elidálva, mert a’ nyelvnek meg kell állani a’ de-n. Igy ezen is: maga is. –

A’ kis Thalíe csókolja kezeidet tisztelettel, ’s kér, hogy őtet szép és jó Grófnédnak ’s Timandrának^* is ajánld kegyességeikbe. Tisztel a’ Thalíe anyja is, ’s köszöni teljes érdeme szerént kegyes emlékezetedet.

A’ Magyar Színjátszók felől magasztalással szóll Kulcsár Úr: nem te. Félek, hogy néked van igazad, nem Kulcsár Úrnak, kin gyakorta megtörténik, hogy azt dicséri, a’ kit nem kell, ’s a’ kit kell nem dicséri.

Szabad e kérni, barátom, hogy Ipadnak halotti tiszteletére mondott predikatziójával az én kedves Kisemnek megajándékozni méltóztassál? Nem kapom azt mástól, tetőled pedig alkalmatlanságod nélkűl kaphatom. Adassd által Szemere Palinak; ő megküldi.

Széphalom, Octob. 15d.

1809.