Debreczen.
*Debreczen [jav. e.: debreczen]
9d. Maj’. 1809.
Tekintetes Ur!
Örvendve tartom kezemben a’ Tekimtetes Ur’ levelét, verseit: az Önnön szeretet eggy részről hizelkedik nekem, hogy a’ Tekintetes Ur azokat velem közölni méltoztatott, más részről a’ Tekintetes Úr verseinek szépsége félékennyé
*felékennyé - [th.] emend.
tesz engemet a’ versirásra.
Pirúlva jött az égre szép tüzével
Aurora. Lángba hozta képemet,
*Aurora. <,> Lángba hozta képemet [jav].,
(:képemet:)
Szemléltem őt szelíd tekíntetével,
És Lotti képe tőlté lelkemet!
Eggy Fülmilécske zenge nyőstényjével
Hangjára vissza hangzott a’ liget,
Hallottam őt kerengő énekével,
És Lotti képe tőlté lekemet!
Belé merűlve bájos képzetembe,
Lantot vevék-fel reszkető kezembe
Ámort, az édes Ámort zengeni,
De im || Kazinczy zenge! énekére
*A || -jel és a ! (egy áthúzott vessző helyett) a K-tól eltérő színű, sötétebb tintával van írva, valószínűleg Kazinczy bejegyzése.
Bámúltak a’ Kegyek, ’s Amor ’s Cythere,
*Amor [f.í.: ’s] Cythere,
És el némúltak lantom’ húrjai.
Bátorkodtam ezen darabocskát ide irni, melly ha szinte nem az is, a’ mi talán lenni akart, de hizelkedem azzal magamnak, hogy nem fog a’ Tekintetes Ur előtt épen kedvetlen lenni. Én sok jó Sonettot nem olvastam. Boileau arra tanított meg hogy azt irni felette nehéz, J. B. Rousseaunak Sonettjei pedig magokra haragítottak mert azok nem édesek, vagy talán csak azok nem édesek mellyeket én láthattam. Én illyeket még nem irtam ’s már szinte esztendő ólta csak cadentiatlan jambusim mellett maradtam. Eggyikét azoknak mellyet a’ Télen Febr. 3d. Francziából fordítottam bátorkodom a’ Tekintetes Urnak be mutatni.
Almatlanúl hevert Damét
Eggy ejszaka
Szerelme jutván eszébe
Nem nyughatott,
Elméjevel Chlöe felé
Szallongozott
Az éjt ölében tőlteni
Kivánta ő,
Lángra lobbant a’ szerelmes,
És fel kele,
Szépjének be zárt ajtaján
Kopogtata:
Chloe, Chloe szelid leány
Hát alszol e?
Igéreted mellyet tevél
Meg tartod e?
A’ Lyányka el szédítetett,
És fel kele,
’S eggy ingben a’ mint fel kele
Ajtót nyita:
Csendesen járj, lassan beszéllj
Szép Pásztorom,
Mert hogy ha észre vész atyám
Én meg halok.
A’ hű szerelmes nyájason
Mellé simúlt,
És szépje gyenge karjai
Közt nyúgodott,:
Ah! nem hijába jártam én
Nem hijába
Mert szép Chloemnak karjai
Közt nyugszom én.
Ha! zeng a’ pacsirta a’ Nap’
Fel jöttivel,
Pásztor ha engemet szeretsz
Menj vissza már,
Csendesen járj, lassan beszéllj
Szép Pásztorom,
Mert hogy ha észre vész Atyám
Én meg halok.
Forró tiszteletem jelentése mellett, magamat kegyes gratiájába ajánlván maradok
A’ Tekintetes Urnak
alázatos szolgája
Kőlcsey Ferencz.