Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Nem^* vesztek el az Uram Öcsém’ levelei. Vettem azt is, a’ mellyben a’ Debr[eceni]. iskolai törvényről szóll, mellyben a’ Magyar Nyelv tilalmaztatik. De csaknem egy holnapi fekvő betegeskedésem rendetlenségbe hozta levelezéseimet; meghütöttem magamat, ’s az vagy rheumát szűlt vagy gonoszabbat, ’s ehhez még eggy más természetű gonosz nyavalya is járúlt. Olly annyira becsűlöm én Uram Öcsémnek mind barátságát, mind, ha ezt bírni szerencsém nem volna is, érdemeit, hogy leveleit válasz nélkül nem hagytam volna ezen fatális accidens nélkül.

A’ Zilahi Grammaticus’ criticáján nem csudálkozom. Nem az az eggy eretnekség van a’ könyvben a’ min ő felakadhatott: de talán nem olvasta tovább. Nem kell olly kényeseknek lennünk, hogy semmi ellen mondást el ne tűrhessünk, még akkor is mikor az nem eszes. Az illyes engemet nem sért. Közel van két holnapja, vagy talán több^* is, midőn eggy barátom nékem épen azt a’ kérdést tette, ha valyon a’ Kazinczynak ott nincs e hibásan? Hogy volna! De némelly embernek csak az forog szeme előtt, hogy valaha azt a’ könyvet forgatta, a’ mellyben ezt kellett olvasnia: Mozes’ Könyve, ’s nem Mozesnek. Analyzáljuk a’ Constructiót. „Nominativus van e ott, vagy egyéb?” Nem nominativus. „Mi tehát?” Genitivus. „A’ Magyar hogy’ ejti-ki a’ Genitivust?” Dativussal. „Mi annak a’ terminatiója?” Nak, nek. „Hogy lesz hát, így e: Kazinczy fordított Egyv[eleg]. Ir[ásai]. vagy így: Kazinczynak fordított egyveleg írásai?” – „Úgy de a magyar a’ nyelv géniusa szerént el szokta hagyni a’ rövidség ’s könnyűség okáért, nem mondom: Gyarmatinak Grammatikája” hanem a’ Gyarmati’ Grammatikája.” – Igen is: de akkor hozzá kell tenni a’ possidens névhez az apocopált terminatió apostrophusát, ’s így írom a’ mondást^* „Gyarmati’ grammatikája; melly nyilván mutatja, hogy a’ nakkal sem volt volna rosszúl, és ha jól akarok magyarúl szóllani a’ articulust kell elébe vetnem, így: A’ Gyarmati Grammaticája. Könyvek titulusain és fenntebb nemű kivált rövid prózában ugyan elhagyhatom az articulust, mint Mozes’ könyve. De épen ez a’ fenntebb nemű prózai Aufsatz, kivált ha titulus, azt is kívánja, hogy ne apocopálva, ne könnyítve beszélljek, hanem feyerlich. És épen ez cselekedte, hogy ott ott van a’ nak.

És még eggy, de a’ mit némelly tudós ember nem is vesz észre: az, hogy elkerültessék a’ monotonia. HimfY’ szerelmeI. i meg i! két szóban; jól van e ez így? kivált mikor el lehete kerülni? Itt is így esett volna a’ Zilahi Tudós’ ínye szerént: K[azincz]I fordított egyv[eleg]. írásaI.

Hiszi e Uram Öcsém, hogy eggy Pesti Tudós ezt a’ czímet így óhajtotta: Kazinczy fordította egyveleg írások? Úgy van! – Bizony nem volna csuda, ha az ember ezt kiáltozná: Ne sutor etc.

Égek látni az új Grammaticát, noha tudom, hogy a’ Kalvinista Pápa szint úgy nem változtat semmit mint a’ Római, mert ez által azt vallaná, hogy nem volt csalhatatlan. – A’ barátném^* légyen németes. Az nekik az oldalbordáig érő mentécske ’s az oldalbordán felül érő nadrág is, mert Domokos Márton Uram lábikráig érőben^* járt, ’s nadrága csak a’ – – – ig ért-fel. De ki jár úgy ma? Bezzeg magyaros a’ barátom Assz[ony]. mint a’ Komám Asszony! – Ám ne éljenek vele: de már az szent Lélek ellen való vétek, hogy a’ reciprocumokat passivumok gyanánt ejtik.

Én e’ napokban a’ Himfy’ szerelmeinek két köteteit recenseálám német nyelven, meg lévén kérve reá eggy német országi Literatur Zeitungba. Ki eresztik e a’ levelet az Ausztriai határon, nem tudom. De szeretném, ha kinyomtattathatnák. Himfy elhalhatatlan dísze a’ Nemzetnek. Én őtet csak verseiből ’s leveleiből ismerem. Sok darab rossz van benne. Kár hogy a’ két Tómus eggyé nem olvadt. A’ poeták nagy kárt tesznek az által magoknak, hogy verseiknek felét el nem égetik.

Hát Uram Öcsém mit tanúl? A’ görögöt elkezdette e? Homéruson kell kezdeni. A’ Clavis in Homerum derék segéd reá. Csak azt értse Uram Öcsém, elég lesz.

A’ Péchy Imre kis munkáját a’ Magyar nyelvről én recenseáltam a’ Lipsziai L[iteratur]. Zeitungban. Az ott bővebb mint a’ Bécsi Annálisokban. Ezekben meg van herélve, mert Bécsben nem szabad a’ M[agyar]. nyelv felől szóllani. Most még a’ németben is buzdítják a’ haza szeretetet; pedig az annak nincs.

Én véghetetlenűl köszönöm Uram Öcsémnek, hogy nékem leveleiben ollyakat szokott írni, a’ mellyekből tanúlhatok. Igy segélli eggy fő a’ másikat. Nékem kedves lesz Uram Öcsémnek csak az a’ levele is a’ mellyben azt írja hogy szeret: de még kedvesebb az, a’ mellyben azt tanítva bizonyítja. Ezt kérem ki ez után is, ’s megújítom kérésemet, hogy Adversariákat tartson, és azokat mindég in 4^o írja, hogy öszve lehessen kötni; ’s mindent belé írjon a’ mit olvas, hall ’s lát, ha valaha vagy maga vagy más hasznát veheti. Én minap azt tanúlám eggy régi nyomtatott Tabula Genealogicából, hogy Dr. Luther Mártonnak András fija 13. nappal leve meg az Apáczával lett öszveesketés után. Ime a’ Thaumaturgus! Más emberséges embernek 9. holnapig kinlódik a’ felesége. Ez is mutatja, hogy igaz Proféta volt.