Sz. 1809. március 27-én.
Legdrágább Barátom!
Két hosszú, Önnek írt levél hevert már itt régóta. De tűzbe dobtam őket. [„]Van sok olyan, mit/fél a kopott köpenyű vendég kiereszteni száján[”].
A Freymüthige két számát most köszönettel visszaküldöm. Nagy szép prédikációját vagy beszédét csekély ajándékként küldöm. Nem tudom, hogy prédikációként tetszést arat-e, s azt sem, hogy vajon nem egészében a Zollikoferből van-e kivéve. Bennem is ellenszenvet ébresztett, hogy latinul is hozta a szépen megfabrikált magyar strófákat: de a stílus igen szorgosan csiszolt.
Küldök Önnek egy Szemere Páltól kölcsönvett, még egyáltalán nem olvasott, de gyanítom, igen figyelemreméltó művet is. Írja meg, milyennek találta.
Berzeviczy művét az Ön számára szeretném recenzeálni. Tegyen aztán az észrevételeimmel, amit jónak talál. Az itteni hírek nagy sietve – Eszterházy József, referendárius és Zemplén vármegye főispánja március 13-án gyűlést tartott Ujhelyen az inszurrekció ügyében. Szikrázott a levegő a Napóleon elleni gyűlölettől és bosszútól. Zemplén 2243 nemes háznépet számlál, és az összeírás végén, amellyel az országgyűlés minket bízott meg, csak 53 lovas jött ki. Mivel hát a magyar inszurrekció ereje lovasokból áll, – (a lovasokat Magyarországnak kell adnia, mert Ausztria csak gyalogos katonákat ad) – úgy a főispánnak azt a szóbeli utasítást kellett tennie, hogy a vagyontalan nemesség vegyen részt az inszurrekcióban, a tehetősek pedig lássák el a besorozott nemesi felkelőket lovakkal, felszereléssel, élelemmel. Ez március 13-án történt, és Zemplén megígérte, hogy felállít egy 1130 nemes lovasból álló regimentet. A főispán a nádor parancsára megígérte, hogy a regiment a Zempléni Regiment elnevezést kapja, és meglesz az a szabadsága, hogy maga nevezi ki a tisztjeit. Úgy határoztak, hogy deputációt küldenek a nádorhoz, hogy megmutassák neki ezt a határozatot, és engedélyt kérjenek tőle. Mivel a vármegye nincs abban a helyzetben, hogy a legkisebb összeggel számolva is 700 000 f-t a költségekre összeszedjen, ezért arra kérik, hogy 6 százalékos kamatra adjon kölcsön őfelsége 300 000 f-t, és a felszerelést a Budai Gazdasági Bizottmányból adja készpénzes kifizetés ellenében. Sztáray Albert gróf 50 gyalogost adott, Lónyay alispán ugyanennyit, a főispán 6000 f-t (= 50 gyalogos), Csáky Imre gróf 50 gyalogost azzal az ígérettel, hogy ezt a számot 100-ra növeli.
14-én kijelöltek egy 14 fős deputációt, hármas csoportokba oszolva váltják egymás. Közülük nyolcnak, de minimum négynek állandóan Újhelyen kell jelen lennie. Ezek fognak tárgyalni az alispánnal, és minden felülről jövő parancsot és táborból jövő jelentést épp olyan hatalommal foganatosítanak, amint erről a generális kongregáció határoz. A 14 főbe beletartozik Szulyovszy Menyhért és én is. Amikor a deputáció már Körömre akart menni (amin a nádornak a Kállóra vezető útja során keresztül kellett haladnia), állítólag jött egy futár, hogy a nádor nem regimentet akar, hanem személyes inszurrekciót. Felkereste a deputáció, és elfogadta a regimentre vonatkozó folyamodványt.
Ma olvasták fel a nádor leiratát e tárgyban. Április 5-én lesz a vagyontalan [nemesek] szemléje. 11-én jelenik meg a prímás a kongregációnkban, és azután nevezik ki a tiszteket, és fognak hozzá a munkához.
Április 9-én szentelteti fel Őfelsége a kardját Szent Istvánnál, és esküt tesz, hogy nem hódító akar lenni, hanem csak a tulajdona védelmezője.
A sógorom, Török felolvasta nekem az apósa levelét (Vécsey Miklós Őexcellenciája, szatmári főispán és septemvir). 345 lovas futárt szállítottak Pestre 24 órán belül. – Mit várhatunk. A hadiszerencse mindig bizonytalan; itt a háború most életre-halálra folyik. – Ne használja fel a híradásaimat. Ezeket csak Önnel közlöm. Nincs bennük semmi tiltott, de nem szeretném, ha mégis felelősségre vonnának ártatlanul.