Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ha jól emlékezem Dec 13^dikan utasítottam Kishez a’ Tekéntetes Ur levelére köteles váloszomat, Kis azolta halgat, Uraságod mastani levelében sem találok semmi bizonyos nyomra. Ha már dilettanti elmemíveim olly szerentsések, hogy nem egészen meg vetendök Uraságod előtt, ugy vélem tehát nintsenek is egészen a’ Crisisen alúl, mellyért is bátorkodom esedezni hogy dalaim külsö és belsö alkotása, ideaim választása és járása, leginkabb pedig a’ kinyomás poesisse körül tett jegyzéséit[!] észre vételeit ne legyen terhére Uraságodnak elöttem fel fedni, hogy azon lelki Barátság, melly szívemet olly hatalmasan emeli, elmémre nézve se legyen meddő. Hogy az igazság hallására és elfogadására alkalmatlan nem vagyok, hogy munkám tökélletességének^* az önkényt örömmel aldozom bizonyos lehet Uraságod. Tudom én azt hogy a’ leg nagyobb genie sem mindenkor genie, ’s különösen az illy nemü munkákban, a hol az észnek szüntelen az érzés hullámain kell lebegni, gyakran meg töri a’ zaj az elmének gyenge szavát. Betsüljen meg tehát Uraságod a’ hív vezetőnek bizodalmával s jó akaratjaval, ez lesz nékem a’ leg kedvesbb Compliment. Nevezze ki a’ Te[kin]t[e]tes Ur mindazon darabjaimat, mellyek Uraságod izlése ellen vagynak, hogy azokat mind ki mustralhassam, mert valóban én is tsak az igazi poesist szeretem a’ közönségesset pedig gyülölöm, s inkabb irom nevemet egy jó rend alá mint száz üres foliantok homlokára, mutassa ki tehát Urasagod azon darabokat mellyeken ezen Principiumnak béllyege nints, hogy azokat az irgalmatlan tüznek adhassam. Grammaticai tökélletességet már én nem igérhetek mert én annak a’ leg elsö reguláját sem tudom, sem azt hogy van e a’ világon Magyar Grammatica vagy sints. Én Urasagod sok darabjait tudom bétéve, de gramatica regulájit eggyet sem, ezen hibám orvoslasát tehát Barátaimra kell biznom.

Hogy fantaziam elöképei és lelkesíttöji Kazinczÿ és Kis, örömmel vallom, ha az illy elö képektől elmarad az ellen kep, nem szégyen, ha közelit, ditsöség.

Kérdi továbbá Uraságod, mikor születtem, s vagynak e barátaim. Melly gyáván jelenti ki magát a’ leg belsöbb érzés! – Melly tsendes vonásokban tikrezi magát a’ szív! – meg ismérem ezekben a’ leg tisztább hajlandóság együgyü szózatját, s igyekezem a’ magamét hozzá hangoztatni. Én majus 6^dik napján leszek 29 esztendös. – Az elme néha eleibe hág az életkornak, az érzés pedig gyakran elmarad töle, – szeretném tudni mellyikböl itélt Uraságod? Horvath és Sárközÿ Urakat távalról[!] ismérem, de sem ezekkel sem másokkal én meg Somogyban barátságban nem keveredtem. Nem azért hogy sorsom az elsöbb társasságokból ki tiltana, hanem mivel mozdíthatatlan principiumom szerént magamnak és gyermekeimnek eltem és élek. Az én egyedül való barátaim a magánosság, és elmélkedés – én a’ nótáimat nem tsak énekeltem, hanem méllyen érzém is. Hogy a’ köszöntést azon Uraknak ki nem adom, azért meg fog engedni Uraságod, mert itt kényem ellent áll, én a’ kérkedésnek meg a’ színetöl is superstitiose irtózom. Az én verseimet tudtomra még tsak Kazinczÿ és Kis latta, hát Kazinczÿ Levelét s szive zálogát hogy profanálnám én? – Egy szóval Uram! engem némellyek különöskének neveznek nem tudom igaz e? nem e? de azt bizonyosan tudom hogy azon agyvázoktól, mellyektöl engem Uraságod felteni látszik már grammatista koromban tökélletesen szabad voltam, és soha sem a’ Systemák hagymázza meg nem szédített sem semmi elöitélet fékje jászolra nem kötött. Ez nem ditsekedés, mert en ugy vélem hogy ez minden közönséges józan észnek tulajdona, melly láthatárát és mívelet körét, nem a’ sillogismusok hangléptsöin, hanem egy belsö elgondolásnak szempillantásain keresi, mellyek leg bizonyossabban nyitják ki az ép szem előtt, mind azon titkokat, mellyeket Aristotelestöl fogva láttak vagy ezután láthatnak. Ha én itt a’ bizonyos álláspontot elmém elsö fellobbanásaban elnem találtam volna, nehezen mártottam volna ajakimat Aganippe tsepjeibe, mert az igazság’ és tudás’ ösztöne én bennem sem volt munkátlan. – ha ezen jegyzésre levelem adott okat, egyedül arra kérem Uraságodat, hogy annak némely tsapongó vonásainak magyarázatját szívemben keresse, melly ha buzog szint olly rosz grammaticus mint magam. – Horváth bábjait én tsak az ujságb[an] láttam, mellyekre elmosolyodtam, de egyszersmind elis szomorodtam. – A’ külszínt^* által hatni nem minden ember dolga. – Azt is sajnálkadva jelenthetem felőle hogy ismét elvált feleségétöl, ö tehát szerentsétlen ember, és még is víg poeta, ez én elöttem igen tsudálatos, valóban ha circulusokkal nem bajmolódna második Aristippusnak gondolnám. – Sárközÿ István Urat és az Aszonyt elsö látással meg kell szeretni, az Urból szelíd józanság, az Aszonyból pedig egy lelkes Dáma látszik, – eddig szerettem, ezentúl betsűlni fogom öket. – – Itt az a hír hogy ismét diéta lesz és az insurectio modificáltatni fog. Az Isten szállaná meg Hazánk Attyait hogy a’ nagy heroismust egy kevessé modalizálnák. Ha a’ szegény magyar poeták, borostyán helyett, borjút kapnak, jaj lesz a’ nyomorult Elegianak, egy szál haja sem marad. Flaccus és Alceus elvesztették a’ paist, nem tudom mí vitézebbek leszünk e? Vasvármegyében Assessorokbol és Prokatorokbol könnyen ki fog egy Batalion állani ezeket de jure deákúl kellene exercírozni. Adja Isten ha minden actákat fujtásoknak tsinálnak is tsak Hazánk védfalai legyenek. Nehéz itt a’ közép utat el találni és az ugrást el kerülni. Igaz hogy alkotmányunk talp támasza a’ Nemesség, de már mast a’ Nemesnek ereje nem a kezében, hanem a zebjében[!] vagyon. Az illyen Urkatonák a’ garasok helyett aranyokat költenek el, az pedig directe mind a’ Hazáé. A mái tactikában a’ szívnek is kevés bé folyása vagyon. Egyedül az Agy és láb végez. Fridrik tsudájinak, gyülevesz szökevények és foglyok voltak eszközei. De engedelmet kérek tsevegésemért. Látja Uraságod hogy nékem is vagynak circulusaim, szintugy mint Horváthnak – quisque suos patimur etc.

És így tehát még tsak azt jelentem alá[za]tosson, hogyha még tovább is meg kiván Uraságod engem tisztelni, es örvendeztetni, tehát maradjanak el az Assessorok nevem mellöl, mert én valóban még eskütt sem vagyok nem is leszek, de bizom, hogy Urasagodnál sem ezek az érdem méröpáltzáji. – Az én életem együgyü plánumában titulusok nintsenek nem is lésznek. Ha máskor nyujtani akarja Uraságod Czímemet, tituláljon Miklai Remetének, vagy Somogyi Diogenesnek, akki felül mindazon által bizonyos lehet Uraságod, hogy minden assessorságnál többre betsüli Kazinczÿ Levelét, és azt nem hordaja hasadékjába hanem forró kebelébe fogja tartani.

Mélly tisztelettel maradok

Ti[sz]t[el]t Uraságodnak

Miklán 18^va Januar

1809.