Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Annál kedvesbb volt előttem az Öcsém Uram levele, mivel nem tudtam, ha ezt az esztendőt Debreczenben fogja e még tölteni, ’s óhajtottam hogy elkezdett levelezésünk meg ne szakadjon. Nem régiben Dr Szentgyörgyi Urat kértem-meg, hogy ha kedves Öcsém Uram még Debreczenben vagyon, nevemmel köszöntse, de még válaszát nem vettem, ’s félek hogy azt a’ derék embert betegeskedése a’ nékem–írástól el ne vonja. Pedig hogy már tudom hogy ott van! En a’ többek köztt abban is külömbözök a’ Debreczeniektől, hogy azok azt hiszik, hogy vesztenek azzal ha fiatal embereknek társalkodásokba ereszkednek: én ellenben ezekkel örömest egyveledem barátságba; örömest lesem-ki, kiből kevés esztendők alatt mi válhat, gyönyörködve nézem a’ talentomok kifejtődését, ’s emel az a’ gondolat, hogy az ő képzésekben talán nékem is volt valami részem. ’S most midőn olly nagy okunk van panaszolkodni azon hogy ifjúságunk romlásnak indúlt ifjúság, nem valóságos öröm e jókra akadni? – Igen messze vagyok én attól a’ bolondságtól hogy magamnak azzal hízelkedjem, hogy valami Socrates forma vagyok: de ez a’ passzióm megérteti velem, miért társalkodott olly örömest Socrates az ifjakkal.

En Septbr. 11dikén indúltam Pestre, Komáromba, Pozsonyba, Bécsbe és Sopronyba (Himfyhez nem mehettem az ő Badacsonyi szüretje miatt, és az én Tokajim’ közelítése miatt), ’s Octob. 25dikén értem haza, midőn Ujhelyi szőlőmet már szedték, az ide-valóval pedig már készen voltak. Pesten és Budán egynehány barátomnak mutattam a’ kedves Öcsém Uram versét; nevezetesen magának is Virágnak, ’s azok mind igen szépnek lelték azt. Altaldtam Kultsárnak, hogy ha tetszik, Ujságai számára írattassa-le. Fogja e cselekedni, nem tudom: ő most poshadt ízlésű ember; még eddig legalább meg nem jelent leveleiben. – Utamnak az az öröme is volt, hogy a’ kis Szemerével személyes ismeretségbe jutottam. Barátsága jutalmáúl elvittem őtet B. Prónay László Excell[entia].hoz, ki 12. nappal azután hogy visszajövőben nála ismét megjelentem, örökre elaludt. Prónay örvendett látásának; már ismerte nevéről. Principibus placuisse viris! –

Bécsben múlatásom alatt nem vala nyitva a’ Cs[ászári]. Bibliothéka, és így nem használhattam a’ kedves Öcsém Uram útasítását a’ Magyar Ország Pataki mappája dolgában. Eggy Magyar Tudós azt súgta nekem, hogy ő meg van kérve Kresznerics Urtól, hogy nyomozza-ki a’ dolgot, hogy engem megczáfolhasson. Bízvást! mondám ennek, hidd-el, hogy értte pirúlni nem fogok ha ő nyer is ’s én vesztek. Én győzzek e vagy más: quïd interest? de multum interest, hogy az igazság győzzön, ’s ha az a’ Kresznerics részén áll, én magam is olajágat nyújtok neki. Majd meglássuk, mint fogja ez a’ tudós ember használhatni a’ Kedves Öcsém Uram útasítását. – Én tegnapelőtt kaptam két nagy láda könyvet külső országról. 104 f[orin]tot fizettem csak a’ szekeresnek. Abban van eggy deák Cosmographia, Münster 1551. ’s ebben lelém azt a’ grell-színekkel mocskos mappát, mellyről a’ Hazai Tudósításokban szóllottam volt. –

A’ Sylvester verseinek közléseért fogadja-el kedves Öcsém Uram szíves köszönetemet. Szóllani fogok róla a’ M[agyar]. régiségek 2dik tómusában. Nem méltán örvendek e én a’ kedves Öcsém Uram barátságának?

Örvendek azon is hogy tudhatom, hogy Domonkos Imre ’s Böszörményi Senátor Uraknak részek vala a’ Debr[eceni]. Gram[matika]. írásában. Ki volt a’ Redactor azt nékem D. Ur nem mondotta, ’s talán még most sem tudom, csak gyanítom. Szabadon kimondottam a’ mit hiszek, a’ Publicum elött mondottam-ki: hihető e hogy egyebet mondottam mint a’ minek igazsága eránt meg vagyok győződve. A’ meggyőződés^* lehet ugyan hibás is: de lehet mathematikai igazságokról való is. A’ Publicum légyen bíránk. Jajgatással, panaszokkal, vádakkal, szitkokkal nem elég feleni. Debreczen lássa mit csinál: de mi ugyan azon leszünk, hogy Júdától elvétessék a’ királyi pálcza, hanemha a’ Magyar Júda megtanúl magyarúl ’s fanyar ízléséről lemond. – Hogy K[azinczy]. F[erenc]. nem az már a’ ki a’ Geszner Idylljeinek fordítások alatt volt, azt magam is úgy hiszem. Az én soloecismusaim a’ Marmontel fordításában akart soloecismusok. Ám fordítsa az én Regéimet Debreczen Debreczeni módra, meg lássuk mi lesz belőle. De ha ott külföldi ízlés van is, hát a’ Sylvester előtt álló Utólírás, kivált a’ hol a’ szív Révai eránt felmelegedve szóll ’s Virágnak nyújt koszorút – rossz magyarság e az? Én hibátlan nem vagyok; már is találok benne igazítani-valót: de értem mit mondanak, a’ kik stylusomat szeretik, midőn azt állítják, hogy Rousseaui melegséggel a’ Magyarok közzűl csak én írok. – Az igaz, hogy csinálhattak szájakat a’ Debreczeniek, mikor azt az útólírást olvasták. Mert ha az Angl. és Sved Királynék lehettek királynék, bizony a’ leány is lehet barátném. És még is az illyen még Szentgyörgyinek sem fér a’ fejébe, noha ő németűl is igen igen jól tud.

Mondja-meg nékem kedves Öcsém Uram, kicsoda Kállay Ferencz a’ Collegiumban? és millyen fejnek tartatik ő? – Ezen felyül még eggy intést, melly kérés inkább: Kedves Öcsém Uram még esztendeig lesz Debreczenben. Az Istenért! tanúljon-meg azalatt görögűl. De ne félig!

[utóirat:]

Kedves dolgot teszen előttem Öcsém Uram, ha olly régi magyar munkával ismértet-meg, mellyet a’ Sylv[ester]. Grammaticájának Continuatiójában felvehetnék. Mint nagy titkot úgy súgom-meg, de nem mondom-meg miért sugom mint nagy titkot, hogy a’ 2d. Kötetben a’ Pesti Gábor által fordított Aesopus meséji fognak megjelenni.