Drága Barátom! Ahogy tegnap befejeztem a Verseghy Aglájáról szóló recenzió feljegyzéseit, azonnal el is küldtem a levelet. Azóta elfogott az aggodalom, hogy vajon nem neveztem-e Boccaccio művét Heptameronnak. Tollam tévedett, ha ez történt. A mű címe nem Heptameron, hanem Decameron. A Heptameron Navarra hírhedt királynéjának a műve, nem Boccaccioé. Tartózkodtam minden[féle] esztétikai kritikától, amit az alábbi epigrammám nyomán megfogalmazhatnék:
Jót ’s jól! Ebből áll a’ nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess,’s hagyjad másnak az áldozatot.
Aminek szépnek kell lennie, annak nem csupán jól kidolgozottnak kell lennie, hanem jónak is. – Pályaművem még mindig a könyvkötőnél van. Éljen boldogul.
1808. november 6-án.
[A levéllap külső oldalán piros viaszpecsét nyoma és címzés:]
An Herrn Karl Georg Rumi.
Schmölnitz