[Széphalom, 1808. szeptember 8.]
Kazinczy Ferencz Kölcsey Ferencznek
baráti szíves idvezlését.
A’ küldött dal, édes Öcsém Uram, olly igen szép, hogy ezért annyi vígasztalással tartozom Kedves Öcsém Uramnak, mint a’ hogy az előbbeniért megszomorítottam. Tiltsa-el azt a’ gyanút magától, hogy ezt talán csak a’ minapi keserűnek megédesítéseűl mondom. Ha látta volna, melly elragadtatással olvastam, midőn a’ levél tegnap estve érkezett, ’s ha látta volna, hogy ez az öröm mint rontotta-el fél éjemet, nem gondolhatná ezt. Én holnap után indúlok Bécsbe, ’s a’ kis szép dalt olvasni fogja Virág Budán ’s Sopronyban Kis, ’s mind kettő örvendeni fog az Öcsém Uram ismeretségének, örvendeni kivált Virág, hogy az ő módja eggy szeretetre méltó mívelt lelkű ’s szép érzésű Ifjat nyert mívelőnek. Ez a’ dal megerősít abban a’ hitben, hogy nyelvünkön igen nehéz homoeoteleutonos verseket igen szépeket írni. – Ha az Öcsém Uram szekrénykéjében van több illyen, látassa velem kérem. Eljen szerencsésen kedves Öcsém Uram, ’s szeressen továbbá is, ’s higyje-el, hogy kedves Öcsém Uramat szeretem és becsűlöm.
Széphalom, 8. Septbr. 1808.
[utóirat:]
Mit mond Debreczen Magyar Régiségeimre ’s Ritkaságaimra?
*Kölcsey rájegyzése a levél végén: Vettem September 20dikánn 1808. Kf.