Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Hogy veszedelmes nyavalyájából, hív barátjának keze után, tökélletesen helyre állott, azon tiszta szívemből örvendezek; hanem, hogy azolta személyes tiszteletemhez szerentsém nem adódhatott, igen nagyon sajnálom. Tartsák meg az Egek a’ Tekintetes Urat, Kedveseinek, Hazájának és a’ szép Mesterségeknek díszére!

Ma egy hete írott Levelem, hogy olly hánytt vetett volt, arról botsánatot kérek. A’ Könyv’ dolga sürgetődött, az alkalmatosság véletlen vala, ’s éppen azon órában volt nálam két Barátom, (egy Pap, és a’ Salétrombeli Inspektor Kiss Imre Úr) a’ kíktől úgy kellett azt az egy-két pertzet a’ Levélírásra szemek láttára ellopnom. – A’ Könyvet Doctor Úr által tegnap előtt vettem. Mihelytt a’ Könyvtárnak rendbevétele, és a’ Számadás véghez megy, azonnal elkérem az új Gondviselőtől, ha a’ Tekintetes Úr parantsolni méltóztatik. A’ pedig Mártzius’^* elején történik, a’ midőn magamis, téli hosszas bennűlésem után a’ hegyek közzé egy kis fordúlást teszek, és útamat Semjén felé fogom ejteni, hogy a’ Tekintetes Urat, ki halottaiból másodszor is feltámadott, megtisztelhessem, és egy úttal a’ Dayka’ Verseit, ’s az azokra tejendő Egyengetésimet általadhassam.

Addigis óhajtanám, ha a’ Tekintetes Úr’ tanátsát ’s hathatós Közbenjárását a’ következendő dologban minél előbb kinyerhetném. – Én a’ LILLA név alatt egybeszedett Lyricumjaimat a’ nyomtatás végett még 1802. 15 Aug. felkűldöttem Kassára Landererhez, ki levelében azt fogadta, hogy azon esztendőbe Octoberi Debretzeni Vásárra kinyomtatja. Erről a’ Novemberi Pestire, innen az 1803. Debretzeni Vízkeresztire, ’s így tovább tovább hazudozott, és még a’ mostani 1804. eszt. is semmi sints a’ dolgából, a’ mi nékem káromra is kissebbségemre is szolgál. Leveleimre soha sem válaszol; Követjeim elől^* (minden két hétben rá bízom a’ Salétrom-tisztekre, kik Kassára járnak) elbúvik. – Kassán nem lévén semmi esmérősöm, a’ ki által ezt a’ dolgot sürgethessem; instálom a’ Tekintetes Urat, méltóztasson valami jó tanátsot adni, hogy Kézírásomat, mellyből még tsak egy árkus jött ki, kezemhez vehessem, és Budán minél elébb kiadhassam, minthogy tsak ugyan ott ment által a’ Fels. Consiliumnál lévő Censurán. – Inkább megfizetem annak a’ hitvány embernek azért az egy árkusért esendő taxát.

Bőlts és szíves válaszát és tanátsát a’ Tekintetes Úrnak minél elébb kiinstálván, sokszeres tíszteletem mellett maradok

a’ Tekintetes Úrnak

Debretzenb.^* Febr. 14 Napj.

1804.