Daykámnak versei, ’s az
Édes Gergely’ édessége, eddig kezénél lesznek az Úrnak; ’s annyira óhajtom látni, hogy az Úr a’
Dayka’ Heloízze eránt tett kérésemet teljesítette, hogy a’ nagy óhajtás miatt ismét alkalmatlankodom előhozásával. Tégye az Úr azt az áldozatot, mind nékem, mind
Daykámnak. Ha én nem is, ő bizonyosan érdemli azt. –
Semjénből lett elindúlásom’ napján írtam
Fráter István barátunknak, hogy az Anyám’ házánál eggy Festőt hagyék, a’ ki eggy aranyért fest eggy képet, és jól talál; ’s arra kértem, hogy általa mind magokat, mind az Urat festesse-le. Némelly ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja van is. ’S eggyszer elkapja a’ halál; ’s a’ megmaradtak kesergik, hogy elveszett barátjoknak ezt az emlékeztető árnyékát nem bírják.
Én, mint
Franklin, eléggé egyenes vagyok megvallani, hogy hiúság bennem sok van; és hogy értte hálát adok az örök Rendeléseknek, mert az sok szép örömeim’
kútfeje.