A’ félénk Leány.
Gróff Stolbergnek ugyan ennyi sorú
’s Syllabájú éneke szerint.
Anakreonnak éneke: Η‘ γη μελεινα πινει.
A’ meg-tsaltt Öreg.
Catullusnak hasonlatosságára.
–––
Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét.
Ne gondolj vele mit lotsog felőllünk
Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén
Minket ’s másokat ízre porra nyelvel!
Tsússz hozzám tsak-azért is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád
Adj eggy tsókot, hamar! – meg’ eggyet; – újra
(Nem lát most – hamar) eggyet – ah ne rettegj
Nyomd jobban, szaporázd; ’s ne kapd-el ajkad’.
Adj százat, hamar; – ezret; – újra százat;
Ismét más ezeret; meg újra százat;
Adjál harmadik ezret; újra százat;
Add számláltalan; – hogy se mí ne tudjuk
Számban tartani mennyi tsókot adtál,
Se sutjára szorúltt Napád ne győzze
Edes vétkeidet rovásra rónni.
Töredék a’ Young Siralmainak első éjjeléből.
–––
14. 8br. 788.
Lágy álom! édes enyhítője a’
Meg-fáradtt Természetnek – jaj ez is
Tsak ahhoz tér (mint a’ romlott Világ)
Kit a’ szerentse kedvell! a’ nyögés
Elől gyors szárnyakon tovább repűl;
’S olly szem-hajakra száll-le, mellyeket
Az inség könnye meg nem áztatott.
Most (mint egyébkor) téplődő ’s rövíd
Álomból ébredek-fel. – Bóldogok
Kik többé fel nem ébrednek! – De még
Ez a’ sohajtás is haszontalan
Ha álmok bolygatják a’ Sírokat.
Fel ébredek, ’s az álomnak dühös
Ügyéből*) térek-vissza, hol aléltt
’S el-tsüggedtt Lelkem el-vesztvén az Ész
Kormányját, képzellett inségi közt
Eggy habról újjabb habra tévedett.
Megint meg-kapta most azt. – Ah, de ez
Tsak gyötrelem’ tseréje, (bús tsere!)
Sullyossokért nyert még sullyosbbakat.
Győtrődésemre a’ Nappal rövid;
’S az éj, setétes Zénithjébe’ is,
Sorsom’ színéhez képest Nap-Világ.
A’ kormos Isten Éj, ébénusi
Magass székéről ólom vesszejét
A’ mélj álomba dűltt világra most
Fényetlen méltósággal nyújtja-ki
Minő halotti tsendesség! minő
Vastag homály ez! – Tárgyat sem szemem
Sem a’ figyelmetes fűl nem talál.
Im’ minden alszik; ’s nem tsalódom é?
Az élet pertzentése meg-rekedt
’S a’ bomlott Természet pausát teszen.
Rémítő pausa melly véget jelent. –
Hagyd tellyesedni a’ mit ő jelent
’S ereszd-le Végezés! a’ Kárpitot
Ereszd! – én többet már nem veszthetek.
Tsendesség és Setétség – ∪ ∪
Testvérek, a’ vén Éjnek ikrei
**) Gemini; vox non satis usitata.
*[Utólag toldva a sor mellé.]
Ti, a’ kiknél a’ kisded gondolat
Értelmmé serdűl; és a’ kik ezen
Határozott el-szánást építetek!
(Az ember Méltósága’ oszlopát)
Ti légyetek Segédim! én ezért
Országotokban, a’ sírben, adok
Tinéktek hálát. Testem ott koros
Oltártok’ zsákmányjára dűljön-el.
De mik vagytok ti? – – – O TE, a’ ki az
Első setétség ködjét el-veré
Midőn a’ kelni kezdő Földet a’
Vígan őrvendő reggel’ tsillagi
Sikóltva idvezlették; TE, kinek
Igéje azt a’ szikrát, a’ Napot,
Vastag setétségből ütötte-ki!
Lobbants bőltsességet Lelkembe, melly
Hozzád Partjához, ’s kintséhez repűl,
Mint a’ tömött aranyhoz a’ fukar
Míg mások gondok nélkűl nyugszanak.
Ezenn a’ Lélek ’s Természet setét
Ködén, ezen a’ kettős éjtszakán
Keresztűl kűldjél kérlek eggy kegyes
Súgárt fényt vetni ’s meg-vídítani etc. etc.