Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Nem akarván sem tsapodárság’ vagy kérkedékenység’ gyanújába esni, sem a’ magamról való beszélléssel az Olvasónak únalmat okozni, egészen elhallgatom azt a szerentsés történetet, melly engemet az itt napfényre lépő betses kézírásnak közre-botsátójává tett. Egyedül magáról a’ munkáról, annak Szerzőjéről, ’s arról a’ szempontról, mellyből azt mind az eredeti nyelven mind a’ magyar fordításban tekinteni kell, fogok annyit említeni, a’ mennyi a’ Publikum’ elkészítésére szükségesnek látszik.

HERCZEG ROCHEFOUCAULD FERENTZ az 1613dik és 1680dik esztendők között élt, ’s eggy volt a’ XIV. Lajos’ fényes századjának legszebb elméji közzűl. Ha az igaz érdemnek illenék mástól költsönzött ragyogvánnyal ditsekedni, ő több mint eggy tekintetben méltán ditsekedhetnék; mert nem tsak jeles virtusokkal tündöklő híres ösöknek lett unokája, hanem az azoktól reá maradott fényt új ditsőséggel tetézve ollyan maradékoknak is adta-által, a’ kik arra tökélletesen méltók voltak. A’ hajdani kornak meg nem vesztegetett eggyügyü erköltsei, az újabb idők’ tsinosságával ’s a’ tudományok’ szeretetével párosodva, nemzetségről nemzetségre általmenő tulajdonságai voltak ennek a’ herczegi háznak, mind addig, míg Frantzia-országnak új revolutziója által mind titulusától – és attól ugyan fájdalom nélkűl – megvált, mind eggy igen érdemes örökösét, a’ ki valamint az igaz Szabadságnak buzgó pártfogója, úgy a’ zabolátlanságnak esküdtt ellensége volt, méltatlan halállal elvesztette.

A’ mi a’ Morális Reflexiók’ Íróját illeti, annak neveltetésére nem fordítatott annyi gond, a’ mennyit talentomai érdemlettek volna; de a’ természettől ekkor is kipótoltatott az, a’ mit a’ mesterség elmúlatott. Kevés tudománnyal, de annál józanabb ésszel ’s élesebb elmével bírt; ’s a’ mi még nagyobb ditséretére válik, a’ maga idejebélieknek közönséges vallástétele szerént nem kevesebb mértékben ékeskedett feddhetetlen erköltsökkel, mint egyebeket felyűlhaladó okossággal.

De mind ennyi szép tulajdonságokkal sem kerűlhette-el, hogy abba a’ minden jó tzél, minden jó vezér és minden jó plánum nélkűl való, ’s ugyan azért nem tsak vétkes, hanem eggyszersmind nevetséges pártütésbe is ne keveredett volna, melly Frantzia-ország’ történeteiben a’ Parittyás háború nevezet alatt esméretes, és a’ mellynek még XIII. Lajos’ idejében vettetett-meg a’ fundamentoma. A’ Nagyok’ hatalma, mellynek elébbeni széles határjait Kardinális Richelieu kemény és hathatós igazgatása olly igen öszveszorította, szüntelen küszködött már ennek a’ hatalmas Ministernek életében is régi jussaiért; de tzéljának elérésére a’ nyilvánságos pártoskodások helyett az alattomos mesterkedéseket és titkos fortélyokat választotta eszközűl. Annak halálával újra feléledett a’ zenebonák’ lelke. XIV. Lajos’ uralkodásának kezdete, midőn ez a’ fejedelem az anyja’ tútorsága alatt volt, igen alkalmatos időnek látszott a’ Nagyoknak arra, hogy megkötött kezeiket felszabadítsák, ’s ollyan állapotra tegyenek szert, mellyben az ország’ dolgaihoz több szavok lehessen, ’s azokat jobban kények szerént intézhessék. Rochefoucauld is, rész szerént a’ közönséges vélekedés’ árjától elragadtatván, rész szerént a’ Longuevillei Herczegnének, ezen többnyire asszonyok’ tetszése szerént folytatott támadás’ eggyik fő intézőjének, szerelmétől megszédítetvén, belé ártotta magát a’ rossz ügynek védelmezésébe, érette a’ Párisi Sz. Antal nevű külső-városban esett ütközetben vitézűl hartzolt, ’s eggyszersmind olly sebet is kapott, melly őtet eggy ideig szeme’ világától megfosztotta.

Ezen pártütés által nem kevéssé ártott a’ maga hírének, nem tsak azért, hogy eggy olly véteknek lett részese, mellyet nem egyéb, hanem tsak a’ függetlenség’ kívánása ’s a’ nagyra-vágyás szűlt, hanem azért is, hogy olly nyilvánságosan bábjátéka lett eggy asszonyhoz való vak szerelmének. Nem tett ugyan semmi újságot is, midőn magát ezen hajlandóságtól hagyta vezettetni, ’s nem ő volt sem az első sem az utolsó, a’ kinn a’ szerelem hasonló tsinyt követett-el: (mert ki nem tudja, hogy sokszor a’ szépek osztogatják-ki a’ kárpiton belől azokat a’ rollokat, mellyeket a’ legnagyobb bajnokok a’ világ’ láttára és tsudájára játszanak, és hogy sokszor eggy pár szép szemek végeznek mind a’ hérósok’ életéről, mind a’ nemzetek’ sorsáról?) de abban különöst tselekedett, hogy ezt a’ történetet eggy pár emlékeztető ’s minden frantziák’ nyelvén forgó versek által szerentsétlenségére mindenek előtt esméretessé ’s elfelejthetetlenné tette. Midőn a’ fellyebb említett tsatában megsebesített, magára alkalmaztatta Duryernek, eggy frantzia Tudósnak és Költőnek, következendő értelmű verseit:

Utóbb, minekutánna ez a’ szerelem félben szakadott, az azon való bosszankodását is versbe foglalta, ’s ezen két sort ekképp’ változtatta-el:

Azonban nem sokára megbánta valamint a’ nevezett Herczegnével való szerelmét, úgy a’ pártütők közzé való elegyedését is, ’s alig várta, hogy azokat a’ köteleket eloldozhassa, mellyek őtet mind az eggyik mind a’ másik felekezethez kaptsolták. Kardinális Retz, a’ kinél kevés Historikus esmérte jobban az emberi szívet, nem tudván másképp’ azt a’ nyughatatlanságot megmagyarázni, mellyel ezen kimenekedését Rochefoucauld kívánta, azt állítja felőle, hogy természettől habozógondolkozású volt légyen. Suard, a’ Párisi Nemzeti-Institutum’ eggyik tagja, a’ ki Rochefoucauld’ életét leírta, ’s a’ kinek írásából az ide iktatott jegyzéseknek eggy része is vétetett, más okát adja a’ dolognak, ’s azt vítatja, hogy valamint a’ mi Szerzőnknek a’ maga engedelmes természetével, nyájas erköltseivel ’s a’ szép nem eránt való hajlandóságával, eggy ollyan udvarban, a’ hol mindenek részekre voltak szakadva, és a’ hol a’ neutralitás legalább is erőtlenségnek tartatott, nehéz volna valamellyik részre nem hajolni: úgy más felől azzal az egyebeknél messzebb-látó ésszel, józan okossággal, békességet-szerető szívvel és egyenes jó-lélekkel, mellyel mások felett bírt, lehetetlen volt eggy ollyan felekezethez sokáig vonnia, melly a’ haza’-szeretetének színével vétkes szándékokat palástolt, mellynek minden tagjai a’ közjónak félre-tételével a’ magok’ saját hasznokat keresték, a’ mellyről eggy szóval azt lehet mondani, hogy mind az igazgatásnak mind magának az okosságnak is gyalázatjára szolgált. Akármellyíknek légyen a’ kettő közűl igazsága, az bizonyos, hogy Rochefoucauld az udvar’ lármáját a’ magános élet’ tsendességével tserélte-fel, ’s abban kereste ’s találta is nyúgodalmát. Az ő háza azolta a’ böltseség’ temploma, a’ tsínos erköltsök’ oskolája ’s a’ legszebb örömök’ múlató-palotája volt. Valakik ranggal, ésszel, talentomokkal ’s tsínos erköltsökkel megkülömböztettek, örömöknek ’s ditsőségeknek tartották, ő hozzá seregleni ’s vele társalkodni.

Így folytak kellemetesen a’ barátság’ örömeivel ’s a’ tudományok’ elmés múlatságaival megédesítetve legjobb napjai mind addig, míg a’ vénség, lassú lépésekkel hozzája elérkezvén, az ő állhatatosságát, kemény próbára nem tette. Két kedves fijai közzűl ugyan azon eggy ütközetben az eggyik elesett, a’ másik megsebesítetett; maga pedig életének utolsó esztendeiben a’ szélütésnek hosszas és kínos következéseit szenvedte. Gyermekei’ gyászos élete meghasogatta édes-atyai szívét, de a’ maga erőtlenségei ’s testi fájdalmai nem fáraszthatták-el rend-kivűl való békeséges-türését. A’ halált tsendes és bátor lélekkel várta, ’s akkor is megtetszett rajta, hogy nem sikeretlenűl elmélkedett teljes életében olly sokat az emberi élet’ dolgairól.

Két tudós munkát hagyott maga után: Memoires, vagy némelly maga idejebeli történetekről szólló tudósításokat, és ezen Gnómákat. Mind a’ kettőt akkor készítette, midőn a’ magános élet’ tsendes árnyékában a’ legszebb elmékkel társalkodott. Memoirjait Bayle¹ még Július-Caesár’ Commentáriusainál is fellyebb betsűlte, ’s tökélletesen elhitette magával, hogy kevesen lehetnének még a’ Régiek’ legbuzgóbb tisztelőji közzűl is, a’ kik vele e’ részben eggy értelemben ne volnának. Ki nem esmeri ennek a’ Tudósnak mély tudományát, éles elméjét, tiszta ízletét? és még is hibázott ezen magával olly erősen elhitetett állításában. Legalább a’ maradék egészen másképp’ítélt az említett munka felől, ’s már ma mindenek megeggyeznek abban, hogy az ugyan díszes tsínossággal van írva ’s gyönyörűséggel olvastathatik, de Július-Caesárral nem vetekedhetik az elsőségért.

Rochefoucauld a’ tudós világ előtt való betsületét leginkább Gnómájinak köszönheti. Ezt a’ munkát, mihelytt megjelent, kívánva kapták, mohon olvasták, ’s minden tudós Nemzetek a’ magok nyelvekre fordították. Azolta egész a’ mi időnkig számtalan kiadásokat ért, és még most is, mint nálunk az Abéczés-könyvek, esztendőnként kissebb és nagyobb formában újra kinyomtattatik, ’s minden jobb-nevelésű frantziák könyv nélkűl tanúlják a’ benne foglalt mondásokat.

Voltanak ugyan ennek a’ munkának eleitől fogva oltsárlóji is; mert mellyík jó könyv volt valaha illyenek nélkűl? Mingyárt világra-jövetele után sokan keményen kiköltek ellene, ’s azolta is minden időben találkoztak valamint magasztalóji, úgy alázóji is. Ezeknek ellenvetéseik közűl legnevezetesebb az, a’ melly szerént azzal vádoltatik, hogy annak Szerzője az emberi természetet rágalmazza, ’s nem láttatik semmi igaz virtust is feltenni az emberek felől. Ennek a’ vádnak lehet valami fundamentoma; de minden esetre is tsak kevés mértékben érdekelheti a’ Szerzőt. Ő az embereket ollyanoknak festette a’ millyeneknek látta. Ollyankor midőn az ország fel van fordúlva ’s mindenek külömböző szakadásokra vannak oszolva, legtöbb alkalmatosság vagyon az emberek’ megesmerésére, ’s legtöbb okok serkentenek tselekedeteik’ rugójinak nyomozására; illyenkor az indúlatok szüntelen munkában lévén, az emberek’ természete magát jobban kimutatja, a’ szív a’ maga legbelsőbb rejtekeit felfedezi ’s erőtlenségeit elfelejti bétakarni; a’ képmutatás magát elárúlja, ’s a’ maga haszna’-keresése hozzá férkezik mindenhez, az intéz mindent ’s mindent megveszteget. – Azt sem kell elfelejteni, hogy Rochefoucauld midőn az Önnszeretet minden tselekedetek’ rugójának vette, nem valamelly szorosan meghatározott ’s ellene mondhatatlan szent igazságot akart mondani. Ő tsak a’ maga észre-vételeit írta-le, ’s azokat, minthogy sokakra kiterjedők voltak, úgy fejezte-ki, mintha mindenekre kiterjedők voltak volna; eggy felől mondásainak fontos rövidséget akarván adni, más felől pedig azt a’ szabadságot követvén, mellyel mindennap élünk mind a’ köz-beszédben mind a’ könyvekben, midőn általán fogva ’s minden tekintetben igaznak mondunk számtalanszor ollyasmit, a’ mi tsak némelly tekintetekben és bizonyos határok között igaz.

A’ többi vádak nem érdemlenek figyelmetességet. Általjában jóllehet eggyszer másszor megtörténik, hogy Szerzőnk az emberi szív’ titkainak fejtegetésében elfáradván, a’ tsomót, a’ helyett hogy feloldaná, elvágja: mindazáltal tagadhatatlan, hogy olly munkát adott, a’ melly némelly fogyatkozások mellett is felette hasznos és szükséges mindeneknek, a’ kik a’ nagy-világban élni vagy a’ nagy-világ’ gondolkozása’ módját a’ magok’ kárával eggyüttjáró tapasztalás nélkül megesmerni akarják. Senki sem esmérte ezt a’ fényes játékszint jobban mint Rochefoucauld: senki sem festette-le az azon játszó személyeket elevenebben és igazábban mint ő.

Ennek a’ betses munkának a’ németek tsak 1789ben nyerték jó és gyönyörűséggel olvastatható fordítását Schulztól, eggy olly Írójoktól, a’ kit, kivált a’ prósának kényesbb és udvari tsínosságot kívánó nemeiben, első érdemű Classicusnak esmernek.²

Hogy az ő Tudósaik, a’ kik külömben minden pallérozott nemzetek’ tudománybéli kintseit olly szorgalmatosan igyekeznek a’ magok’ nyelvén megesmértetni, ezzel annyira elkéstek, annak okát nem egyébben, hanem azokban a’ nagy nehézségekben kell keresni, mellyekkel ennek szerentsés általtétele öszve vagyon kaptsoltatva. A’ frantzia nyelvben jeles számmal vagynak sokértelmű, vagy is ollyan szók, mellyek hol eggyet hol mást jelentenek. Különösen sokat lehet illyent találni az ollyan kifejezések között, mellyek az emberi lelket, annak tehetségeit ’s tulajdonságait jelentik, vagy is az embernek belső fysiognomiáját festik. Ez a’ környűlállás, melly külömben ennek a’ nyelvnek eggy igen nagy fogyatkozását teszi, sokszor nagy szorúltságba ejti nyelvének minden gazdagsága mellett is a’ német Fordítót, ugymint a’ ki gyakorta ugyan-azon egy szót külömb külömb helyeken külömb külömb szókkal, és néha, valahányszor előfordúl, tsak nem mindannyiszor más más szóval kéntelenítetik kitenni.

Ha német nyelvre nehéz ez Erköltsöt-festő Mondásokat jól fordítani, könnyen elgondolhatni, melly sokkal nehezebb lehet magyarra. A’ frantzia nyelv különösen az ezen könyvben előlfordúló dolgokra nézve ollyan a’ magyarhoz képest, a’ millyen eggy minden aprólékságot sebesen észre-vevő ’s minden tsekélységről kellemetesen tsátsogni-tudó elmés asszony eggy ollyan érett-eszű ’s nyomos gondolkozású férjfiúhoz képest, a’ ki legörömestebb tsak fontos dolgokról beszéll ’s nem botsátkozhatik-le kitsinységekről való nyájas szószaporításra a’ nélkűl, hogy a’ maga erőltetését rajta észre ne lehetne venni. A’ mi nyelvünk távol van még attól is, hogy tsak a’ német nyelv’ gazdagságával is ditsekedhetnék. Sok dolgoknak, mellyek ezen könyvben előlfordúlnak, kifejezésére éppen nintsenek szavaink; sok ide való szavaink pedig ha meg vagynak is, nem elegendőképpen meghatárzott értelműek. Ugyan azért alig lehet az efféle munkák’ fordításában eggy két lépést tennünk megakadás nélkűl. De a’ mi a’ külföldi Literaturának már egynehány jeles darabjaival történt, az történt a’ jelenvalóval is: a’ fordítással eggyütt-járó nagy nehézségek nem egyebet tselekedtek, hanem annál inkább lelkesítették azt a’ bátorságot, melly a’ magyar nemzetben még az Íróknak is megkülömböztető tulajdonságok láttatik lenni. ’S szerentsénkre ollyan Tudósunk próbálta ezen a’ maga erejét, a’ kiben, a’ bátorsággal eggyütt a’ szükséges tudomány és jó ízlés is eggyesülve vagyon; a’ kinek nyelvünk’ legújabb tsínosságának nem kevés részét köszönjük; ’s a’ kitől a’ tudós Publikum nem mást, hanem tsak jó és kedvellésre-méltó munkákat szokott várni.

A’ minden időbeli frantzia Tudósok’ fejedelme, a’ ki a’ XIV. Lajos’ századját mesterkézzel lefestette, azt írja az eredeti munka felől, hogy ez volt eggy azok közzűl, mellyek a’ frantzia nemzet’ ízlését formálni leginkább segítették, és hogy ez szoktatta legelsőben a’ frantziákat gondolkozásra, ’s gondolatjaiknak elevenen, tisztán és velősen való kifejezésére³. Lehetne e hát a’ magyar fordítás’ hasznos voltáról is kételkedni, ’s nem ígérhetnénk e neki a’ háladatos maradék előtt (hogy barátom’ érdeméről inkább szemérmetesen mint kérkedve szólljak) ennek a’ ditséretnek legalább eggy részét?

A’ Moralis Reflexiók itt eggyszerre három nyelven jelennek-meg. Azok a’ hazának nem eléggé háladatos gyermekei, a’ kik öseik’ nyelvét megvetvén, a’ helyett frantziáúl vagy németül szeretnek olvasni, azt nyerik, hogy erre, kivált az ő nekik legszükségesebb könyvre könnyebben szert tehetnek, ’s talám az olvasás közben eggyszer másszor tsak újságkívánásból is a’ magyar textusba belé tekintvén, hazai nyelvekről igazságosabban tanúlnak ítélni, ’s hajlandóbbak lesznek eránta való bal vélekedéseket levetkezni. Mások, a’ kik nyelvünket ugyan szeretik, de hozzá kevés bizodalommal viseltetnek, eggy tekintettel láthatják itt, hogy az a’ legtsínosabb nyelvekkel való öszvehasonlítást is legalább nem szégyenelheti, és hogy bár melly mostoha környűlállások között legyen is az azokkal való bajvívása, még sem mindenkor győzettetik-meg.

Kellemetes foglalatosság volna ezen utolsó igazságot példákkal bővebben megvilágosítani, az ezen könyvben előlfordúló gondolatokat kiszedegetvén azokat érdemek szerént megditsérni, ’s az eredeti írást a’ magyar fordítással gondosan eggybe-vetni. De azonkívül hogy ez, az ezen kevés árkusokból álló könyvetskéhez illendő Előbeszédnek határjain jóval túl vinne, az Olvasók közzűl is találkoznának, a’ kik azt nekem, legalább ezen a’ helyen, meg nem köszönnék. A’ könyvekből meríthető gyönyörűségnek legnagyobb édessége, azt mondja valahol HERDER, abban áll, ha az olvasás közben, mint valamelly magános sétálás’ alkalmatosságával, a’ midőn nem is reménylenénk, itt virágra, amott gyümöltsre, másutt ismét kellemetes forrásra akadunk, néhol pedig holmit kigyomlálni és jobbítani valót is találunk. – Hogy ezt a’ gyönyörűséget a’ figyelmetes Olvasók mennél elébb kóstolhassák, eggy szóval sem kívánom őket tovább tartóztatni. – Nemes-Dömölkön, Június’ 29dikén, 1805.

1. Ce que nous prenons pour des vertus n’est souvent qu’un assemblage de diverses actions et de divers intérêts que la fortune ou notre industrie savent arranger ; et ce n’est pas toujours par valeur et par chasteté que les hommes sont vaillans et que les femmes sont chastes.

A’ mit az ember virtusnak vesz, gyakorta nem egyéb, mint holmi cselekedetek’ ’s czélzások’ szövedéke, mellyeket a’ történet vagy tulajdon munkásságunk öszvefűzni tud; ’s nem mindenkor bátorságból bátor a’ férjfi, az asszony nem mindenkor tiszta-élet’ szeretetéből tiszta-életű.

2. L’amour-propre est le plus grand de tous les flatteurs.

Csapodárabb dolog nincs mint az önnszeretet.

3. Quelques découvertes que l’on ait faites dans le pays de l’amour-propre, il y reste encore bien des terres inconnues.

So viel Entdeckungen man auch im Gebiete der Eigenliebe gemacht hat: immer bleibt noch viel unbekanntes Land übrig.

Bár mennyi új föld találtatott légyen fel immár az önnszeretet’ tartományában, de még temérdek ismeretlen föld van hátra feltalálni való.

4. L’amour-propre est plus habile que le plus habile homme du monde.

Az önnszeretet fortélyosabb mint a’ legfortélyosabb ember.

5. La durée de nos passions ne dépend pas plus de nous que la durée de notre vie.

Kívánságaink’ tartóssága csak úgy áll rajtunk mint életünk’ hosszúra-nyúlása.

6. La passion fait souvent un fou du plus habile homme, et rend souvent habiles les plus sots.

A’ passzió az okos embert is fa-Jankóvá teszi néha, néha pedig Mihókból is okos embert csinál.

7. Ces grandes et éclatantes actions qui éblouissent les yeux, sont représentées par les politiques comme les effets des grands desseins, au lieu que ce sont d’ordinaire les effets de l’humeur et des passions. Ainsi la guerre d’Auguste et d’Antoine, qu’on rapporte à l’ambition qu’ils avoient de se rendre maîtres du monde, n’étoit peut-être qu’un effet de jalousie.

Grosse und glünzende Thaten, die das Auge blenden, werden von Politikern als Wirkungen grosser Plane vorgestellt, und gewöhnlich sind sie nur Kinder der Laune und Leidenschaft. So war der Krieg zwischen Augustus und Antonius, den man ihrem Ehrgeitze sich zu Herrn der Welt zu machen zuschreibt, vielleicht nur Wirkung der Eifersucht.

Azok a’ nagy tettek, mellyek csillogásaikkal elvakítják az álmélkodó szemet, úgy adattnak-elő a’ politicusok által, mint mélységes plánok’ resultátumai; pedig igen gyakran csak aprólékos passziók’ ’s eggy bohó gondolat’ munkája. ’S az a’ nagy had, melly Augustus és Antónius köztt folyt, talán csak eggy szép asszony’ szerelme miatt borította-el vérrel a’ földet, nem azért, a’ mint állítatik, hogy eggyike vagy másika urává tégye magát a’ világnak.

8. Les passions sont les seuls orateurs qui persuadent toujours: elles sont comme un art de la nature, dont les règles sont infaillibles; et l’homme le plus simple qui a de la passion persuade mieux que le plus éloquent qui n’en a point.

Egyedűl a’ passzió tud minden esetben győzni indításaival. Ő mintegy mestersége a’ természetnek; reguláji hibázhatatlanok; ’s a’ legeggyűgyűbb ember, ha általa hevítetik, győzedelmesebben hat hallgatóira, mint a’ legékesebben-szólló, kit az nem hevít.

9. Les passions ont une injustice et un propre intérêt, qui fait qu’il est dangereux de les suivre, et qu’on s’en doit défier lors même qu’elles paroissent le p[l]us raisonnables.

Az indúlat igazságtalan ’s önn hasznát tekinti, és e’ miatt veszedelmes kalaúz, kit még akkor is félve kell követnünk, midőn józannak látszik.

10. Il y a dans le coeur humain une génération perpétuelle de passions, en sorte que la ruine de l’une est presque toujours l’établissement d’une autre.

Az emberi szívben úgy rajzanak az indúlatok mint a’ méh a’ rajzás’ idejében; úgy hogy az eggyiknek vége csak nem mindenkor kezdete a’ másiknak.

11. Les passions en engendrent souvent qui leur sont contraires: l’avarice produit quelquefois la prodigalité, et la prodigalité l’avarice; on est souvent ferme par foiblesse, et audacieux par timidité.

Eggy indúlat néha más ellenkező indúlatot szűl: a’ fösvénység vesztegetést, a’ vesztegetés fösvénységet. Az ember néha nyakas – mert gyenge: néha mérész – mert fél.

12. Quelque soin que l’on prenne de couvrir ses passions par des apparences de piété et d’honneur, elles paroissent toujours au travers de ces voiles.

Palástold az indúlatot a’ kegyesség’ és becsűletszeretete’ palástjával a’ hogy’ tetszik, de az ugyan mindég kiüti magát alóla.

13. Notre amour-propre souffre plus impatiemment la condamnation de nos goûts que de nos opinions.

Az önnszeretet nehezebben szenvedi, ha kedves fantaziáink nem nyernek javallást, mint midőn állításainkban ellenkeznek velünk.

14. Les hommes ne sont pas seulement sujets à perdre le souvenir des bienfaits et des injures, ils haïssent même ceux qui les ont obligés, et cessent de haïr ceux qui leur ont fait des outrages; L’application à récompenser le bien et à se venger du mal leur paroît une servitude à laquelle ils ont peine à se soumettre.

Nicht bloss leicht vergessen können die Menschen Wohlthalten und Beleidigungen, selbst hassen können sie ihre Wohlthäter, und ihre Beleidiger zu hassen aufhören. Das Bestreben, Gutes für Gutes und Böses für Böses zurückzugeben, däucht ihnen ein Zwang, dem sie sich ungern unterwerfen.

Az ember azon felyűl hogy el tudja felejteni mind a’ vett jót mind a’ megbántást, sokszor azt, a’ ki vele jól tett, gyűlőli, azt pedig, a’ ki bántotta, megszűn gyűlőlni. Nehéz szolgálatnak tetszik neki az a’ kéntelenség, hogy a’ jóért jót, a’ rosszért rosszat fizessen-vissza.

15. La clémence des princes n’est souvent qu’une politique pour gagner l’affection des peuples.

Az Uralkodók’ leereszkedése néha csak fortélyoskodás; – a’ Nép’ hajlandóságát akarják rajta megvásárlani.

16. Cette clémence dont on fait une vertu, se pratique tantôt par vanité, quelquefois par paresse, souvent par crainte, et presque toujours par tous les trois ensemble.

Diese Herablassung, die man zur Tugend macht, geht bald aus Eitelkeit, zuweilen aus Verdrossenheit, oft aus Furcht, und fast immer aus allen dreyen zugleich hervor.

Ez a’ virtusnak nézett kegyesség néha hiúságból ered, néha únatkozásból; gyakorta félelemből is; ’s csaknem mindenkor mind a’ háromból eggyszersmind.

17. La modération des personnes heureuses vient du calme que la bonne fortune donne à leur humeur.

Die Mässigung glücklicher Menschen liegt in dem ruhigen Gleichgewicht, welches das Glück ihrem Humor mittheilt.

A’ szerencsés emberek’ mérséklete azon nyúgodalomból ered, mellyet az ő kedveknek a’ reájok mosolygó szerencse nyújt.

18. La modération est une crainte de tomber dans l’envie et dans le mépris que méritent ceux qui s’enivrent de leur bonheur; c’est une vaine ostentation de la force de notre esprit; enfin la modération des hommes dans leur plus haute élévation est un désir de paroître plus grands que leur fortune.

A’ mérséklet attól való tartalék, hogy azon irígységnek ’s megvetésnek ne legyünk tárgyaivá, mellyet azok érdemlenek, a’ kik magokat szerencséjek által el hagyták részegítetni. Hiú fitogtatása lelkünk’ nagy voltának. A’ legfenntebb karba helyzetteknél pedig arra való vágyás, hogy nagyobbaknak tetszhessenek mint azok a’ dolgok, mellyek őket nagyokká tették.

19. Nous avons tous assez de force pour supporter les maux d’autrui.

Wir sind alle stark genug, die Unfälle Anderer zu ertragen.

Mindenikünk elég erővel bír elviselni a’ más’ baját.

20. La constance des sages n’est que l’art de renfermer leur agitation dans leur cœur.

A’ Bölcsek’ rettenthetetlen volta csak az a’ mesterség, melly elfedve tudja vélek tartani szíveknek zivatarjait.

21. Ceux qu’on condamne au supplice affectent quelquefois une constance et un mépris de la mort, qui n’est en effet que la crainte de l’envisager; de sorte qu’on peut dire que cette constance et ce mépris sont à leur esprit ce que le bandeau est à leurs yeux.

Sokan a’ halálra-ítéltettek közzűl bátor lélekkel látszanak megvetni a’ halált. Ez az ő bátorságok nem egyéb, mint az a’ félelem, hogy nem mernek szeme közzé nézni a’ halálnak. E’ szerint azt lehet mondanunk, hogy ez a’ bátorság, ez a’ halál’ megvetése épen az az ő lelkeknek, a’ mi szemeknek a’ szemkötény.

22. La philosophie triomphe aisément des maux passés et des maux à venir; mais les maux présens triomphent d’elle.

A’ philosophia könnyen triumfál az elmúlt bajon és a’ jövendőn: a’ jelenvaló őrajta triumfál.

23. Peu de gens connoissent la mort: on ne la souffre pas ordinairement par résolution, mais par stupidité et par coutume; et la plupart des hommes meurent, parcequ’on ne peut s’empêcher de mourir.

Ritka ember ismeri a’ halált. Közönségesen azt nem eltökéllésből állják-ki, hanem megbutúlásból és szokásból; ’s a’ legtöbb ember azért hal-meg, mert nem kerűlhette-el, hogy meg haljon.

24. Lorsque les grands hommes se laissent abattre par la longueur de leurs infortunes, ils font voir qu’ils ne les soutenoient que par la force de leur ambition, non par celle de leur ame; et qu’à une grande vanité près, les héros sont faits comme les autres hommes.

Midőn a’ nagy ember a’ tartós nyomorúság alatt meg csökken, azt bizonyítja, hogy ő nem lelke’ hanem kevélysége’ nagy volta által tűrte baját, és hogy a’ nagy-ember egyedűl abban volt nagyobb másoknál, hogy büszkesége nagyobb a’ másokénál.

25. Il faut de plus grandes vertus pour soutenir la bonne fortune que la mauvaise.

Főbb virtusok kellenek a’ szerencse’ kedvezéseit kitűrni, mint üldözéseit.

26. Le soleil ni la mort ne se peuvent regarder fixement.

Halált, napot, nem nézhetni pislogás nélkűl.

27. On fait souvent vanité des passions, même les plus criminelles ; mais l’envie est une passion timide et honteuse que l’on n’ose jamais avouer.

Az ember gyakran kérkedik erőtlenségeivel, igen néha a’ legvétkesebbel is. De az irígység félénk ’s világot-kerűlő erőtlenség; azt soha nem merjük láttatni.

28. La jalousie est en quelque manière juste et raisonnable, quisqu’elle ne tend qu’à conserver un bien qui nous appartient, ou que nous croyons nous appartenir; au lieu que l’envie est une fureur qui ne peut souffrir le bien des autres.

A’ féltékenység bizonyos tekintetben eszes és igazságos indúlat, mert az ő czélja az, hogy birtokában maradhassunk annak, a’ mi miénk, vagy a’ mit miénknek tartunk. De az irígység az a’ neme a’ dühödtségig-ment őrűlésnek, a’ melly nem tűrheti, hogy más boldog.

29. Le mal que nous faisons ne nous attire pas tant de persécutions et de haine que nos bonnes qualités.

Az a’ rossz, a’ mit követünk, nem von ránk annyi gyűlőlséget és bántást, mint a’ mi jó rajtunk vagyon.

30. Nous avons plus de force que de volonté; et c’est souvent pour nous excuser à nous-mêmes, que nous nous imaginons que les choses sont impossibles.

Több bennünk az erő, mint az akarat ezt az erőt használni; ’s sokszor csak azért tartunk ezt ’s amazt lehetetlennek, hogy kimenthessük magunkat magunk előtt.

31. Si nous n’avions point de défauts, nous ne prendrions pas tant de plaisir à en remarquer dans les autres.

Ha nem volnának magunknak hibáink, nem gyönyörködnénk olly igen, másokban lelhetni azt.

32. La jalousie se nourrit dans les doutes; elle devient fureur, ou elle finit, sitôt qu’on passe du doute à la certitude.

Die Eifersucht nährt sich mit Zweifeln, und sie wird rasend oder hört auf, sobald man vom Zweifel zur Gewissheit übergeht.

A’ féltékenység kétségből él, ’s dühösséggé lesz vagy egészen megszűn, mihelytt a’ kétséget bizonyosság váltja-fel.

33. L’orgueil se dédommage toujours, et ne perd rien lors même qu’il renonce à la vanité.

A’ kevélység mindég talál poltolékot, ’s nem veszt semmit, még midőn a’ magasztalást eltiltja is.

34. Si nous n’avions point d’orgueil, nous ne nous plaindrions pas de celui des autres.

Ha nem volnánk magunk kevélyek, nem fakadnánk-ki mások ellen, hogy azok.

35. L’orgueil est égal dans tous les hommes, et il n’y a de différence qu’aux moyens et à la manière de le mettre au jour.

Der Stolz ist sich bey allen Menschen gleich, und nur in den Mitteln und in der Weise ihn zu äussern, ist er verschieden.

A’ kevélység egyenlő mindenben, ’s a’ külömbség csak abban áll, hogy azt ki mi által és miként érezteti.

36. Il semble que la nature, qui a si sagement disposé les organes de notre corps pour nous rendre heureux, nous ait aussi donné l’orgueil pour nous épargner la douleur de connoître nos imperfections.

Úgy tetszik, hogy a’ természet a’ ki a’ mi boldogságunkra olly bölcsen szerkeztette testünk’ orgánjait, a’ kevélységet is azért adta belénk, hogy bennünket tökélletlenségeinknek kínos érzésétől megkíméljen.

37. L’orgueil a plus de part que la bonté aux remontrances que nous faisons à ceux qui commettent des fautes; et nous ne les reprenons pas tant pour les en corriger, que pour leur persuader que nous en sommes exempts.

Több része van a’ kevélységnek, mint a’ jószívűségnek, azon oktatásokban, mellyeket azoknak adunk a’ kik hibáztak; ’s mi őket nem annyira azért feddjük hogy jobbakká tétessenek, hanem hogy nékiek ezt mutassuk, hogy mi mentek vagyunk az ő fogyatkozásaiktól.

38. Nous promettons selon nos espérances, et nous tenons selon nos craintes.

A’ szerint ígérünk, a’ hogy’ szívünk reményl, ’s a’ szerint álljuk szavunkat, a’ hogy’ az retteg.

39. L’intérêt parle toutes sortes de langues et joue toutes sortes de personnages, même celui de désintéressé.

A’ haszonkereset minden nyelvet beszéll, minden rollt játszik; még a’ haszon-nem-kereső’ rollját is játsza, ha megszorúl.

40. L’intérêt qui aveugle les uns, fait la lumière des autres.

A’ haszonkereset ennek béfogja a’ szemét, annak megnyitja.

41. Ceux qui s’appliquent trop aux petites choses deviennent ordinairement incapables des grandes.

A’ ki sokat űz apróságos dolgokat, közönségesen alkalmatlanná tészi magát nagy dolgoknak űzésére.

42. Nous n’avons pas assez de force pour suivre toute notre raison.

Az ember nem bir elég erővel, szavát fogadni mindég az eszének.

43. L’homme croit souvent se conduire lorsqu’il est conduit; et pendant que par son esprit il tend à un but, son cœur l’entraine insensiblement à un autre.

Oft glaubt der Mensch, sich selbst zu leiten, wenn er geleitet wird, und während sein Verstand nach diesem Ziele strebt, führt sein Herz ihn unvermerkt nach jenem.

Az ember sokszor azt hiszi, hogy maga intézi magát, pedig intéztetik; ’s azalatt míg az okosság eme’ czél felé vonsza, szíve alattomban ama’ felé húzza-el.

44. La force et la foiblesse de l’esprit sont malnommées ; elles ne sont en effet que la bonne ou la mauvaise disposition des organes du corps.

Nem jól van mondva: az elme’ ereje vagy gyengesége, igazán szóllván az nem egyéb, mint a’ test’ orgánjainak jó vagy rossz dispositiója.

45. Le caprice de notre humeur est encore plus bizarre que celui de la fortune.

Kedvtelésünk’ állhatatlansága felyűlmúlja a’ legváltozóbb szerencse’ játsziságát.

46. L’attachement ou l’indifférence que les philosophes avoient pour la vie n’étoit qu’un goût de leur amour-propre, dont on ne doit non plus disputer que du goût de la langue ou du choix des couleurs.

Az a’ nagy vágyakozás vagy hidegség, mellyet a’ philosophusok az élet eránt mutattak, az ő önnszereteteknek eggy különös és nékiek-tulajdon ízlete, mellyen épen úgy nem kell disputálni, mint azon nem, hogy más meg más száj és szem külömböző étket ’s színt szeret.

47. Notre humeur met le prix à tout ce qui nous vient de la fortune.

A’ szerencsének minden adománya a’ mi tetszésünktől nyeri-meg a’ maga becsét.

48. La félicité est dans le goût et non pas dans les choses; et c’est par avoir ce qu’on aime qu’on est heureux, non par avoir ce que les autres trouvent aimable.

A’ boldogság az ízletben fekszik, nem a’ dolgokban magokban; ’s annak birtoka tesz bennünket boldoggá, a’ mit mi szeretünk, nem annak, a’ mit más tart érdemesnek a’ szeretetre.

49. On n’est jamais si heureux ni si malheureux qu’on se l’imagine.

Nem vagyunk sem olly igen szerencsések sem olly igen szerencsétlenek soha, mint véljük.

50. Ceux qui croient avoir du mérite se font un honneur d’être malheureux, pour persuader aux autres et à eux-mêmes qu’ils sont dignes d’être en butte à la fortune.

A’ kik azt hiszik, hogy bennek érdem vagyon, kevélykednek abban hogy szerencsétlenek; magokkal és másokkal akarják látatni, hogy ők méltók, a’ kikkel ölbe kapjon a’ Sors.

51. Rien ne doit tant diminuer la satisfaction que nous avons de nous-mêmes que de voir que nous désapprouvons dans un temps ce que nous approuvions dans un autre.

Nichts muss unsre Selbstzufriedenheit so sehr vermindern, als die Wahrnehmung, dass wir oft heute verwerfen, was wir morgen billigen.

Alig van valami, a’ mi a’ magunkkal való szertelen megelégedést inkább fogyaszthatja mint az a’ tapasztalás, hogy ma nem javallhatjuk a’ mit tegnap javallottunk.

52. Quelque différence qui paroisse entre les fortunes, il y a une certaine compensation de biens et de maux qui les rend égales.

Bey der grossen Ungleichheit der Glücksgüter waltet doch eine gewisse Vertheilung von Gütern und Uebeln ob, die alle gleich macht.

Bár melly nagy légyen a’ külömbség, mellyet az emberek körűl szerencséjekre nézve tapasztalunk, az mindazáltal bizonyos, hogy az ő szerencséjek ’s terheik köztt van eggy bizonyos poltolék, melly alkalmasint egyenlővé tészen mindent.

53. Quelques grands avantages que la nature donne, ce n’est pas elle seule, mais la fortune avec elle, qui fait les héros.

Bár melly nagyok légyenek azon elsőségek, mellyeket a’ természet osztogat, mindazáltal nem egyedűl ő tészi a’ héróst, hanem ővele eggyütt a’ szerencse.

54. Le mépris des richesses étoit dans les philosophes un désir caché de venger leur mérite de l’injustice de la fortune par le mépris des mêmes biens dont elle les privoit; c’étoit un secret pour se garantir de l’avilissement de la pauvreté ; c’étoit un chemin détourné pour aller à la considération, qu’ils ne pouvoient avoir par les richesses.

Verachtung des Reichthums war bey den Philosophen ein geheimer Trieb, ihre Verdienste an dem ungerechten Schicksale durch Geringschätzung eben der Güter, die es ihnen versagte, zu rächen. Es war die Kunst, sich vor den Demüthigungen der Armuth zu schützen. Es war ein Umweg, den sie zu der Achtung nahmen, die sie nicht durch Reichthum gewinnen konnten.

A’ gazdagság’ megvetése a’ philosophusokban titkos arra törekedés volt, hogy a’ magok’ érdemeikért az igazságtalan szerencsén épen azon javak által, mellyeket az őtőlök megtagadott, bosszút állhassanak. Meg akartak menekedni általa a’ szegénység’ alázatjaitól. Ezen tekervényes úton igyekeztek jutni tekintetre, hová gazdagság által nem juthattanak.

55. La haine pour les favoris n’est autre chose que l’amour de la faveur. Le dépit de ne la pas posséder se console et s’adoucit par le mépris que l’on témoigne de ceux qui la possédent; et nous leur refusons nos hommages, ne pouvant pas leur ôter ce qui leur attire ceux de tout le monde.

Midőn azok ellen dudogunk, kiket a’ szerencse felvitt, azt mutatjuk, hogy magunk szeretnénk olly szerencsések lenni mint ők. Azon támadt bánatunk, hogy a’ szerencse’ kedvezését nem érheténk-el, enyhűlést és vígasztalást talál azoknak gyűlőlésében, a’ kik azt elérték; ’s megtagadjuk tőlök hódolásunkat, minthogy azt, a’ mi nékiek közönséges hódolást szerzett, tőlök el nem vehetjük.

56. Pour s’établir dans le monde, on fait tout ce qu’on peut pour y paroître établi.

Ha ki lábat akar kapni a’ nagy-világban, egész erővel igyekszik mutatni, hogy azt már kapott.

57. Il semble que nos actions aient des étoiles heureuses ou malheureuses, à qui elles doivent une grande partie de la louange et du blâme qu’on leur donne.

Úgy tetszik, mintha az emberek’ cselekedeteit valamelly szerencsés vagy szerencsétlen csillagzatok intéznék, kiknek nagy részben köszönhetik azon dicséretet vagy gáncsot, melly azokra háramlik^*.

58. Il n’y a point d’accidens si malheureux dont les habiles gens ne tirent quelque avantage, ni de si heureux que les imprudens ne puissent tourner à leur préjudice.

Nincs olly szerencsétlen történet, mellyből az eszes ember hasznot ne vonjon, sem olly szerencsés, mellyből kárt ne tudjon magára húzni a’ gondolatlan.

59. La fortune tourne à l’avantage de ceux qu’elle favorise.

A’ szerencse minden eseteket hasznokra fordítja azoknak, a’ kiket kedvébe fogadott.

60. La sincérité est une ouverture de cœur. On la trouve en fort peu de gens; et celle que l’on voit d’ordinaire n’est qu’une fine dissimulation pour attirer la confiance des autres.

A’ character’ igaz voltát szívömledezés teszi. Kevés emberben találjuk azt; ’s a’ mit közönségesen látunk, nem egyéb mint a legravaszbb fortély, mellyel meg akarjuk nyerni másoknak bízodalmát.

61. L’aversion du mensonge est souvent une imperceptible ambition de rendre nos témoignages considérables, et d’attirer à nos paroles un respect de religion.

Oft ist Abscheu vor Lügen nichts, als versteckter Ehrgeits, unsern Aussagen Gewicht und unsern Worten Eideswerth zu verschaffen.

A’ hazugság’ útálatja sokszor csak titkos büszkeség, tekintetet adni állatásinknak, ’s szavainkat olly tiszteletessé tenni mint másoknak esküvéseik.

62. La verité ne fait pas autant de bien dans le monde que ses apparences y font de mal.

Az igazság soha nem szűl annyi jót a’ világon, mint ál fénye kárt.

63. Il n’y a point d’éloges qu’on ne donne à la prudence : cependant, quelque grande qu’elle soit, elle ne sauroit nous assurer du moindre évènement.

Mi magasztalásokat nem ád az ember az okosságnak! És még is, légyen ő bár melly nagy, a’ legkissebb dolog’ szerencsés elsűlése eránt sem állhat soha jót.

64. Un habile homme doit régler le rang de ses intérêts, et les conduire chacun dans son ordre. Notre avidité le trouble souvent, en nous faisant courir à tant de choses à la fois, que pour désirer trop les moins importantes, on manque les plus considérables.

Az eszes embernek a’ maga nézéseit rendbe kell szedni tudni, ’s érteni kell, mellyíket mellyíke után hajtsa vége felé. A’ mohon-kapás sokszor öszvetéveszti a’ rendet, ’s olly sokféle dolgokhoz nyúlat velünk eggyszerre, hogy midőn a’ szükségteleneket űzzük, elmúlasztjuk a’ fontosokat.

65. La bonne grace est au corps ce que le bon sens est à l’esprit.

A’ jó-mód az a’ testnek, a’ mi a’ léleknek a’ természetes józan ész.

66. Il est difficile de définir l’amour: ce qu’on en peut dire est que, dans l’ame, c’est une passion de régner; dans les esprits, c’est une sympathie; et dans le corps, ce n’est qu’une envie cachée et délicate de posséder ce que l’on aime, après beaucoup de mystères.

Es ist schwer zu sagen, was Liebe ist. Nur dies weiss man von ihr: in der Seele ist sie Leidenschaft zu herrschen; im Verstande, Sympathie; im Körper, ein versteckter geheimnissvoller Drang zu besitzen, was man liebt.

Nehéz meghatározni, mi a’ szerelem. Csak azt tudjuk róla mondani, hogy a’ lélekben uralkodásra-vágyás; az elmében sympathia; a’ testben valamelly ismeretlen kívánság bírni a’ mit szeretünk, nagy titkolódások mellett.

67. S’il y a un amour pur et exemt du mélange de nos autres passions, c’est celui qui est caché au fond du cœur, et que nous ignorons nous-mêmes.

Ha vagyon tiszta, minden más passziótól ment szerelem, úgy az bizonyosan az, melly rejtve fekszik a’ szív’ mélyében, és a’ mellyet magunk sem ismerünk.

68. Il n’y a point de déguisement qui puisse longtemps cacher l’amour où il est, ni le feindre oû il n’est pas.

Es giebt keine Verstellung, welche die Liebe da wo sie ist, lange verbergen, oder sie heucheln könnte, da wo sie nicht ist.

Nincs tettetés, melly sok ideig titkoljon szerelmet a’ hol van, és a’ melly sok ideig színlje, a’ hol nincs.

69. Il n’y a guére de gens qui ne soient honteux de s’être aimés quand ils ne s’aiment plus.

Es giebt wenig Leute, die sich nicht schämten, einander geliebt zu haben, wenn sie einander nicht mehr lieben.

Kevesen vannak, a’ kik ne pirúlnának hogy egymást szerették, mikor többé nem szeretik.

70. Il faut demeurer d’accord, à l’honneur de la vertu, que les plus grands malheurs des hommes sont ceux où ils tombent par leurs crimes.

A’ virtus’ dicsőségére kéntelenek vagyunk megvallani, hogy az embereknek azok a’ legnagyobb szerencsétlenségeik, a’ mellyekbe tulajdon vétkek által estenek.

71. Si on juge de l’amour par la plupart de ses effets, il ressemble plus à la haine qu’à l’amitié.

Ha a’ szerelmet legtöbbszöri míveinél fogva akarjuk megítélni, kéntelenek vagyunk azt mondani, hogy inkább hasonlít gyűlölséghez, mint barátsághoz.

72. On peut trouver des femmes qui n’ont jamais eu de galanterie; mais il est rare d’en trouver qui n’en aient jamais eu qu’ume.

Nem mondhatni, hogy nincs asszony, a’ kinek soha nem volt alattomos szerelme: de ritka felől mondhatni-el, hogy csak eggy volt.

73. Il n’y a que d’une sorte d’amour, mais il y en a mille différentes copies.

Es giebt nur Ein Original von der Liebe, aber tausend verschiedene Kopieen.

A’ szerelemnek csak eggy az originálja. Copiája ezer van, ’s mindeggyike külömböző.

74. L’amour, aussi bien que le feu, ne peut subsister sans un mouvement continuel, et il cesse de vivre dès qu’il cesse d’espérer ou de craindre.

A’ szerelem, valamint a’ tűz, nem tarthat szűnetlen gerjesztés nélkűl, ’s elalszik, mihelytt nincs mit remélnie vagy féltenie.

75. Il en est du véritable amour comme de l’apparition des esprits: tout le monde en parle, mais peu de gens en ont vu.

Az igaz szerelem’ dolga ollyan mint a’ kísérteteké: minden ember pengeti róla a’ nyelvét, ’s kevés van, a’ ki látta.

76. L’amour prête son nom à un nombre infini de commerces qu’on lui attribue, et où il n’a non plus de part que le doge à ce qui se fait à Venise.

A’ szerelem számtalan szövetkezéseknek kölcsönözi nevét, mellyekben csak annyi a’ része, mint a’ Szultánnak a’ Díván’ végzéseiben.

77. L’amour de la justice n’est, en la plupart des hommes, que la crainte de souffrir l’injustice.

Az igazság’ szeretete a’ legtöbb emberben csak attól való tartalék, hogy maga talál szenvedni igazságtalanságot.

78. Le silence est le parti le plus sûr pour celui qui se défie de soi-même.

Schweigen ist der sicherste Weg für den, der sich auf sich selbst nicht verlassen zu können glaubt.

A’ ki magához nem bízik, nem bánhat okosabban, mint ha hallgat.

79. Ce qui nous rend si changeans dans nos amitiés, c’est qu’il est difficile de connoître les qualités de l’ame, et facile de connoître celles de l’esprit.

Az, hogy illy változók vagyunk barátságainkban, onnan jő, mert nehéz kiismerni a’ lélek’ tulajdonságait, az elmééit könnyű.

80. Nous ne pouvons rien aimer que par rapport à nous, et nous ne faisons que suivre notre goût et notre plaisir quand nous préférons nos amis à nous-mêmes; c’est néanmoins par cette préférence seule que l’amitié peut être vraie et parfaite.

Wir lieben alles nur in Bezug auf uns; nur unserem Geschmack und Vergnügungen folgen wir, wenn wir unsre Freunde uns selbst vorziehen; und doch kann nur durch diesen Vorzug Freundschaft wahr und vollkommen werden.

Az ember magára nézve szeret mindent a’ mit szeret, ’s magát nézi, saját örömét keresi még akkor is, midőn barátjait elébe tészi magának. És még is a’ barátság csak az efféle áldozatok által lesz igazi szép barátság.

81. La réconciliation avec nos ennemis n’est qu’un désir de rendre notre condition meilleure, une lassitude de la guerre, et une crainte de quelque mauvais évènement.

Aussöhnung mit unsern Freunden ist nichts, als Verlangen, unsre Stimmung behäglicher zu machen, ist Ueberdruss des Krieges, und Besorgniss vor etwanigen schlimmen Folgen.

Midőn barátinkkal megbékélünk, egyedűl arra törekedünk, hogy állapotunkat jobbá tehessük. Belé úntunk a’ harczba, ’s attól tartunk, hogy végre még valami kedvetlen dolog talál érni.

82. Quand nous sommes las d’aimer, nous sommes bien-aises qu’on nous devienne infidéle, pour nous dégager de notre fidélité.

Mikor megúntunk szeretni, kedvesen vesszük, ha erántunk hűségtelenekké lesznek. Így szép szerrel szabadúlunk-meg a’ béklyó’ hordásától.

83. Il est plus honteux de se défier de ses amis que d’en être trompé.

Rútabb gyanakodni barátink ellen mint általok megcsalattatni.

84. Nous persuadons souvent d’aimer les gens plus puissans que nous, et néanmoins c’est l’intérêt seul qui produit notre amitié; nous ne nous donnons pas à eux pour le bien que nous leur voulons faire, mais pour celui que nous en voulons recevoir.

Sokszor elhitetjük magunkkal, hogy szeretjük a’ kik nagyobbak nálunknál. Pedig ez a’ mi szeretetünk nem egyéb, hanem haszonlesés. Nem azért tapadtunk beléjek hogy ők vegyék nekünk hasznunkat, hanem hogy mi vegyük nekik.

85. Notre défiance justifie la tromperie d’autrui.

Unser Misstrauen rechtfertigt den Betrug Andrer.

Bízatlanságunk igazolja a’ mások’ csalárd voltokat.

86. Comment prétendons-nous qu’un autre garde notre secret, si nous ne pouvons le garder nous-mêmes?

Hogyan kívánhatjuk, hogy más ki ne beszéllje titkunkat, ha magunk nem hallgathatjuk-el?

87. L’amour-propre nons augmente ou nous diminue les bonnes qualités de nos amis à proportion de la satisfaction que nous avons d’eux ; et nous jugeons de leur mérite par la manière dont ils vivent avec nous.

Az önnszeretet a’ szerint nagyítja vagy fogyasztja barátink’ jó tulajdonságaikat, a’ mint velek inkább vagy kevesebbé megelégedve vagyunk, ’s a’ szerint becsűljük érdemeiket, a’ hogy’ velünk bánnak.

88. Tout le monde se plaint de sa mémoire, et personne ne se plaint de son jugement.

Kiki hallatja azt a’ panaszt, hogy emlékezete gyenge: nem azt senki, hogy gyenge az értelme.

89. Il n’y en a point qui pressent tant les autres que les paresseux, lorsqu’ils ont satisfait à leur paresse, ils veulent paroître diligens.

Niemand treibt andere so drückend, als der Verdrossene, wenn er aus seiner Verdrossenheit erwacht ist, um thätig zu scheinen.

Senki sem unszol mást annyira szorgalomra mint a’ rest mikor belé únt a’ resteskedésbe ’s munkásnak akar látszani.

90. La plus grande ambition n’en a pas la moindre apparence lorsqu’elle se rencontre dans une impossibilité absolue d’arriver où elle aspire.

A’ legdühödtebb nagyra-vágyás is épen nem látszik nagyra-vágyásnak, mikor győzhetetlen akadályok köztt van, elérni oda, a’ hová igyekezett.

91. Détromper un homme préoccupé de son mérite, c’est lui rendre un aussi mauvais office que celui que l’on rendit à ce fou d’Athènes qui croyoit que tous les vaisseaux qui arrivoient dans le port étoient à lui.

Tükröt^* tartván annak elébe, a’ki önnmagába felette szerelmes, néki épen olly kelletlen szolgálatot nyújtnuk, mint midőn eggy valaki azt az Athénai őrűltet hozta volt eszére, a’ ki azt hitte, hogy minden hajó, melly a’ Piréeusban kiköt, övé.

92. Les vieillards aiment à donner de bons préceptes, pour se consoler de n’être plus en êtat de donner de mauvais exemples.

Az öregek örömest osztogatják a’ jó tanácsokat; sajnálják, hogy többé nem adhatnak rossz példát.

93. Les grands noms abaissent, au lieu d’élever, ceux qui ne les savent pas soutenir.

Grosse geerbte Namen drücken, wenn man sie nicht aufrecht erhalten kann, statt zu erheben, nieder.

A’ reánk szállt csillogó nevek, ha azokhoz képest nem élhetünk, a’ helyett hogy emelnének, földig nyomnak bennünket.

94. La marque d’un mérite extraordinaire est de voir que ceux qui l’envient le plus sont contraints de le louer.

Ein Beweis von ausserordentlichen Verdiensten ist dies: wenn die giftigsten Neider derselben gezwungen sind, ihre Lobredner zu werden.

Szer felett való érdemnek jele, ha legmérgesebb irígyeink kéntelenek magasztalóink lenni.

95. C’est une preuve de peu d’amitié, de ne s’appercevoir pas du refroidissement de celle de nos amis.

Es zeigt von lauer Freundschaft, wenn wir nicht bemerken, dass unsre Freunde lau werden.

Kevés barátságról mutat bennünk mások eránt észre nem venni hogy mások hülnek erántunk.

96. On s’est trompé lorsqu’on a cru que l’esprit et le jugement étoient deux choses différentes: le jugement n’est que la grandeur de la lumière de l’esprit; cette lumière pénetre le fond des choses; elle y remarque tout ce qu’il faut remarquer, et apperçoit celles qui semblent imperceptibles. Ainsi il faut demeurer d’accord que c’est l’étendue de la lumière de l’esprit qui produit tous les effets qu’on attribue au jugement.

Csalatkoznak a’ kik azt hiszik, hogy az elmésség és az értelem két külömböző dolog. Ez csak élesen-látása amannak. Ez az élesen-látás béhat minden dolog’ velejére, megsejti a’ mi sejteni való, ’s felkapja a’ mi rejtve akara maradni. E’ szerint meg kell vallanunk, hogy az mind az elme’ tisztán-látásának míve, a’ mit az értelem’ mívének veszünk.

97. Chacun dit du bien de son cœur, et personne n’en ose dire de son esprit.

Jedermann spricht gut von seinem Herzen, niemand wagt ein gleiches von seinem Verstande.

Kiki dicséri szíve’ jóságát. Elméje’ jóságáról minden hallgat.

98. La politesse de l’esprit consiste à penser des choses honnêtes et délicates.

Feinheit des Verstandes besteht darin, dass man reine und zarte Sachen denkt.

A’ széplelkűség abban áll, hogy az ember illendőséggel eggyező ’s kellemes képeknek adjon szállást lelkében.

99. La galanterie de l’esprit est de dire des choses flatteuses d’une manière agréable.

Az elmésség’ galanteriája abban áll, hogy kedves dolgokat kedves móddal tudjunk mondani.

100. Il arrive souvent que des choses se présentent plus achevées à notre esprit, qu’il ne les pourroit faire avec beaucoup d’art.

Oft stellen sich Dinge dem Verstande in so vollendeter Gestalt dar, als er sie durch grosse Kunst nicht hätte hervorbringen können.

A’ dolgok sokszor olly elvégzett alakban kelnek a’ lélek’ elébe, a’ hogy’ az őket a’ legnagyobb mesterkedéssel sem tudta volna maga elébe terjeszteni.

101. L’esprit est toujours la dupe du cœur.

Immer hat das Herz den Verstand zum Besten.

A’ szív mindég csínyt ejt az eszen.

102. Tous ceux qui connoissent leur esprit ne connoissent pas leur cœur.

Wer seinen Verstand kennt, kennt nicht immer sein Herz.

Nem következik, hogy a’ ki ismeri az eszét, szívét is ismeri.

103. Les hommes et les affaires ont leur point de perspective. Il y en a qu’il faut voir de près pour en bien juger, et d’autres dont on ne juge jamais si bien que quand on en est éloigné.

Tulajdon néző-pontja van mind az embernek, mind a’ dolgoknak; némellyiket közelről kell szemlélni hogy rólok helyesen ítélhessünk, némellyíkről akkor ítélünk igazán, ha távolról látjuk.

104. Celui-là n’est pas raisonnable à qui le hasard fait trouver la raison, mais celui qui la connoît, qui la discerne, et qui la gote.

Nem az az eszes ember, a’ ki vaktában tész’ eszes tettet, hanem a’ ki tudja mit kíván az ész, a’ ki szabadján választja azt, ’s benne él, hal.

105. Pour bien savoir les choses, il en faut savoir le détail ; et comme il est presque infini, nos connoissances sont toujours superficielles et imparfaites.

Hogy a’ dolgokat igazán ismerjük, arra az kívántatik, hogy legkissebb részeikben ismerjük; ’s minthogy ezek a’ részek felette sokak, isméretünknek mindég tökélletlennek kell maradni.

106. C’est une espèce de coquetterie de faire remarquer qu’on n’en fait jamais.

Eggy’ neme a’ koketteríenek, éreztetni, hogy bennünk nincs koketteríe.

107. L’esprit ne sauroit jouer long-temps le personnage du cœur.

Az elme nem játszhatja sokáig a’ szív’ rollját.

108. La jeunesse change ses goûts par l’ardeur du sang, et la vieillesse conserve les siens par l’accoutumance.

Az ifjú ember változtatja hajlandóságait, mert vére hév: az öreg ember megmarad a’ magáéi mellett, mert megszokta őket.

109. On ne donne rien si libéralement que ses conseils.

Mit nichts ist man freygebiger, als mit Rath.

Semmit sem osztogatunk szívesebben mint tanácsot.

110. Plus on aime une maîtresse, et plus on est près de la hair.

Minél forróbban szereted Kedvesedet, annál közelébb jársz azon ponthoz, hogy gyűlőld.

111. Les défauts de l’esprit augmentent en vieillissant, comme ceux du visage.

Die Fehler des Verstandes vermehren sich mit dem Alter, wie die Fehler der Blidung.

Az elme’ hijánosságai azon szerint nőnek esztendeinkkel, mint az ábrázatéi.

112. Il y a de bons mariages, mais il n’y en a point de délicieux.

Es giebt gute Ehen, aber keine köstliche.

Jó házasság van: nincs gyönyörűséges.

113. On ne se peut consoler d’être trompé par ses ennemis et trahi par ses amis, et l’on est souvent satisfait de l’être par soi-même.

Man ist untröstlich, von seinen Feinden betrogen und von seinen Freunden getäuscht zu seyn, und lässt es sich oft gefallen, wenn man es durch sich selbst ist.

Nem lelünk vígasztalást midőn barátjaink megcsaltanak, ’s ellenségeink csínyt ejtettek rajtunk: azon pedig, ha önmagunk csalhattuk-meg magunkat, gyakorta még örvendünk.

114. Il est aussi facile de se tromper soi-même sans s’en appercevoir, qu’il est difficile de tromper les autres sans qu’ils s’en apperçoivent.

Szint olly könnyű magunknak megcsalni önn-magunkat, a’ nélkűl hogy megsejtenénk, mint a’ melly nehéz másokat megcsalnunk, hogy ők meg ne sejtsék.

115. Rien n’est moins sincère que la manière de demander et de donner des conseils. Celui qui en demande paroît avoir une déférence respectueuse pour les sentimens de son ami, bien qu’il ne pense qu’à lui faire approuver les siens et à le rendre garant de sa conduite ; et celui qui conseille paye la confiance qu’on lui témoigne d’un zèle ardent et désintéressé, quoiqu’il ne cherche le plus souvent, dans les conseils qu’il donne, que son propre intérêt ou sa gloire.

Eggy eggy hamisbb bánás nincsen, mint a’ tanácskérés és a’ tanácsadás. A’ ki kéri, azt látszik mutatni, hogy tekintettel van barátja’ ítélete eránt; holott őtet csak arra szorítja, hogy javallja szándékát, ’s légyen kezesévé cselekedetének. Ellenben a’ ki tanácsot nyújt, buzgó ’s maga hasznát nem néző szívességgel látszik fizetni akarni a’ benne vetett bízodalmat; pedig inkábbára mindég a’ maga hasznát vagy dicsőségét keresi a’ nyújtott tanácsban.

116. La plus subtile de toutes les finesses est de savoir bien feindre de tomber dans les piéges qu’on nous tend ; et l’on n’est jamais si aisément trompé que quand on songe à tromper les autres.

Nincs messzebb vitt ravaszság, mint magunkat a’ kitett kelepczében észrevehetetlenűl megfogatni hagynunk; ’s soha sem járunk közelébb a’ csalattatáshoz, mint midőn mást akarunk reászedni.

117. L’intention de ne jamais tromper nous expose à être souvent trompés.

Der Vorsatz, nie zu betrügen, setzt uns in Gefahr, oft betrogen zu werden.

Az a’ szép feltétel, hogy mást soha meg nem csalunk, azon szerencsétlenségnek tesz-ki bennünket, hogy sokszor megcsalattassunk.

118. Nous sommes si accoutumés à nous déguiser aux autres, qu’à la fin nous nous déguisons à nous-mêmes.

Annyira megszoktuk a’ tettetést mások eránt, hogy végre magunk eránt is álorczába öltözünk.

119. On fait plus souvent des trahisons par foiblesse que par un dessein formé de trahir.

Többször csal az ember erőtlenségből mint akarva.

120. On fait souvent du bien pour pouvoir impunêment faire du mal.

Az ember sokszor jót tesz, hogy azután büntetlen’ tehessen rosszat.

121. Si nous résistons à nos passions, c’est plus par leur foiblesse que par notre force.

Ha megesik, hogy erőt vettünk indúlatainkon, köszönjük azt inkább az azok’ gyenge voltoknak, mint a’ magunk’ erőnknek.

122. On n’auroit guére de plaisir si l’on ne se flattoit jamais.

Man würde nie Freude haben, wenn man sich nie schmeichelte.

Kevés öröme volna az embernek, ha magának nem hízelkedhetnék.

123. Les plus habiles affectent toute leur vie de blâmer les finesses, pour s’en servir en quelque grande occasion et pour quelque grand intérêt.

A’ legfortélyosbb emberek mindég a’ fortély ellen csevegnek. Valamelly nagy alkalmatossággal, valamelly nagy czélra magok akarnak fortéllyal élni.

124. L’usage ordinaire de la finesse est la marque d’un petit esprit ; et il arrive presque toujours que celui qui s’en sert pour se couvrir en un endroit se découvre en un autre.

A’ ki mindég fortéllyal él, azt mutatja, hogy szűk értelemmel bír; ’s úgy tapasztalni, hogy a’ ki így az eggyik lyukat akarja köpenyegével eltakarni, a’ másikat fedi-fel.

125. Les finesses et les trahisons ne viennent que de manque d’habileté.

Ravaszkodás ’s hitszegés kis lélek’ jele.

126. Le vrai moyen d’être trompé, c’est de se croire plus fin que les autres.

Nincs igazbb út arra, hogy megcsalatassunk, mint magunkat okosabbaknak hinni másoknál.

127. Le premier mouvement de joie que nous avons du bonheur de nos amis ne vient pas toujours de la bonté de notre naturel, ni de l’amitié que nous avons pour eux ; c’est le plus souvent un effet de l’amour-propre, qui nous flatte de l’espérance d’être heureux à notre tour, ou de retirer quelque utilité de leur bonne fortune.

Barátink’ szerencséjén támadt örömünknek első mozdúlatja nem mindég jele szívünk’ jóságának és barátink’ igaz szeretetének. Sok ízben az csak az önnszeretet’ míve, melly nekünk azzal a’ reménnyel hízelkedik, hogy valaha mi is szerencsések leszünk, vagy azzal bíztat, hogy ennek az ő szerencséjeknek reánk is hárámlik valamelly haszna.

128. Il souffit quelquefois d’être grossier pour n’être pas trompé par un habile homme.

Sokszor elég, otrombának lenni, hogy az ember a’ legpróbáltabb csalfa’ kezei közzűl is kisikamljon.

129. La foiblesse est le seul défaut qu’on ne sauroit corriger.

Az erőtlenség az az eggy fogyatkozás, mellyen a’ javítás nem fog.

130. Le moindre défaut des femmes qui se sont abandonnées à faire l’amour, c’est de faire l’amour.

Der kleinste Fehler der galanten Weiber ist, dass sie galant sind.

Legkissebb hibája a’ szerelmet-tartó asszonyoknak a’ szerelmet-tartás.

131. Il est plus aisé d’être sage pour les autres que de l’être pour soi-même.

Es ist weit leichter für Andre, als für sich weise zu seyn.

Könnyebb más’ számára lennünk eszeseknek, mint a’ magunkéra.

132. Les seules bonnes copies sont celles qui nous font voir le ridicule des méchans originaux.

Die einzigen guten Kopien sind die, welche das Lächrliche erbärmlicher Originale ins Licht setzen.

Egyedűl azok a’ copiák jó copiák, mellyek érezhetőleg látatják a’ nyomorúlt originálok’ nevetségességeit.

133. On n’est jamais si ridicule par les qualités que l’on a que par celles que l’on affecte d’avoir.

Az embert soha nem teszik azok a’ különösségek, a’ mellyekkel bír, olly nevetségessé, mint a’ mellyekkel bírni szeretne.

134. On est quelquefois aussi différent de soi-même que des autres.

Man ist oft mit sich selbst so sehr in Widerspruch, als mit Andern.

Az ember sok esetekben hasonlatlanabb magához mint akárkihez egyébhez.

135. Il y a des gens qui n’auroient jamais été amoureux s’ils n’avoient jamais entendu parler de l’amour.

Némelly embernek eszébe sem jutna hogy szeressen, ha nem hallotta volna hogy más szeret.

136. On parle peu quand la vanité ne fait pas parler.

Man redet wenig, wenn die Eitelkeit uns nicht reden macht.

Keveset beszéll az ember, ha a’ hiúság nem beszéllteti.

137. On aime mieux dire du mal de soi-même que de n’en point parler.

Az ember kész rosszat is mondani magáról, csak magát emlegethesse.

138. Une des choses qui fait que l’on trouve si peu de gens qui paroissent raisonnables et agréables dans la conversation, c’est qu’il n’y a presque personne qui ne pense plutôt à ce qu’il veut dire, qu’à répondre précisément à ce qu’on lui dit. Les plus habiles et les plus complaisans se contentent de montrer seulement une mine attentive, en même temps que l’on voit dans leurs yeux et dans leur esprit un égarement pour ce qu’on leur dit, et une précipitation pour retourner à ce qu’ils veulent dire; au lieu de considérer que c’est un mauvais moyen de plaire aux autres, ou de les persuader, que de chercher si fort à se plaire à soi-même, et que bien écouter et bien répondre est une des plus grandes perfections qu’on puisse avoir dans la conversation.

Eggyik oka annak, hogy a’ társaságokban olly kevés az eszes és magát kedveltetni-tudó ember, az, hogy kiki inkább azon töri fejét, hogy mit mondjon, mint hogy illőleg mit feleljen. A’ kiknek legtöbb módjok van, megelégszenek vele, ha ott űlnek figyelmezni-látszó képpel, holott ki lehet látni szemeken, hogy elméjek távol kalandoz, ’s magokat elfelejtve, minden nyomon oda esnek-vissza, a’ mit mondani akartak volt. Nem látják, hogy épen nem szerencsés eszköz az a’ másoknak-tetszésre és a’ mások’ megnyerésére, midőn olly felette nyugtalanúl igyekszünk önmagunknak tetszeni; ’s hogy jól tudni figyelmezni ’s jól tudni felelni, eggyike a’ legelső tökélletességeknek, mellyek által a’ társaságokban magunkra fényt vonhatunk.

139. Un homme d’esprit seroit souvent bien embarrassé dans la compagnie des sots.

Az eszes ember sokszor el fogna azok köztt akadni, a’ kik nem azok.

140. Nous nous vantons souvent de ne nous point ennuyer; nous sommes si glorieux que nous ne voulons pas nous trouver de mauvaise compagnie.

Oft rühmen wir uns, keine lange Weile zu haben, und wir sind so stolz, dass wir uns in keiner einschläfernden Gesellschaft befinden wollen.

Gyakorta, magunknak-tetszve, azt mondjuk, hogy nem únatkozunk-meg magunkban, ’s büszkébbek vagyunk mint hogy megvallani akarhatnánk, hogy gyáva társaságban vagyunk.

141. Comme c’est le caractère des grands esprits de faire entendre en peu de paroles beaucoup de choses, les petits esprits, au contraire, ont le don de beaucoup parler et de ne rien dire.

Valamint a’ jó fejnek tulajdona, hogy kevés szóval sokat mond: úgy viszont tulajdona a’ rossznak, hogy sokat cseveg ’s nem mond semmit.

142. C’est plutôt par l’estime de nos propres sentimens que nous exagérons les bonnes qualités des autres, que par l’estime de leur mérite; et nous voulons nous attirer des louanges lorsqu’il semble que nous leur en donnons.

Inkább tulajdon ítéletünknek, mint az idegen érdemnek becsűlése cselekszi, hogy tisztelettel szóllunk a’ mások’ dicséretes tulajdonsága felől; ’s önn-magunknak vadászunk dicséretet, midőn úgy tetszik, hogy azt mi adunk másoknak.

143. On n’aime point à louer, et on loue jamais personne sans intérêt. La louange est une flatterie habile, cachée, et délicate, qui satisfait différemment celui qui la donne et celui qui la reçoit: l’un la prend comme une récompense de son mérite; l’autre la donne pour faire remarquer son équité et son discernement.

Az ember nem örömest dicsér, ’s nem dicsér semmit önnön haszna nélkűl. A’ dicséret ravasz, alattomos ’s szépnemű hízelkedés, melly kétféleképpen csiklándja azt a’ ki adja, és azt a’ kinek adatik. Eggyike úgy veszi, mint érdemeinek tartozó bérét, másika úgy adja, mint azt a’ módot, melly az ő lelke’ egyenességét ’s ítélete’ igazságos voltát éreztetheti másokkal.

144. Nous choisissons souvent des louanges empoisonées, qui font voir par contre-coup, en ceux que nous louons, des défauts que nous n’osons découvrir d’une autre sorte.

Wir wählen oft heimtückische Lobsprüche, die durch einen Gegenstoss an denen, die wir loben, die Fehler hervorspringen lassen, die wir auf keine andere Art bemerkbar zu machen wagen.

Az ember néha mérgezett magasztalásokat választ, mellyek a’ magok’ ellendöfések által a’ magasztalt személyeken olly fogyatkozásokat szemléletnek, mellyeket nem vala bátorságunk más úton kimutatni.

145. On ne loue d’ordinaire que pour être loué.

Közönségesen csak azért dicsérünk, hogy minket is dicsérjenek.

146. Peu de gens sont assez sages pour préférer le blâme qui leur est utile à la louange qui les trahit.

Kevés ember bír elég ésszel, elébe tenni a’ hasznos gáncsot az ártalmas dicséretnek.

147. Il y a des reproches qui louent, et des louanges qui médisent.

Van gáncs, a’ melly magasztalás: van dicséret, a’ melly gyalázat.

148. Le refus de la louange est un désir d’être loué deux fois.

Nem fogadni-el a’ dicséretet, sokszor csak annyi, mint azt akarni, hogy kétszer dicsérjenek.

149. Le désir de mériter les louanges qu’on nous donne fortifie notre vertu ; et celles qu’on donne à l’esprit, à la valeur, et à la beauté, contribuent à les augmenter.

Az a’ vágyás, melly meg akarja érdemleni a’ nyújtott dicséretet, lelkünknek új erőt ád a’ virtusra; elmésségünk’, vitéz voltunk’, szépségünk’ magasztalásai pedig gyarapítják azokat.

150. Il est plus difficile de s’empêcher d’être gouverné que de gouverner les autres.

Es ist weit schwerer, sich von Andern nicht beherrschen lassen, als Andere zu beherrschen.

Nehezebb az embernek magát kormányozni nem hagyni mint másokat kormányozni.

151. Si nous ne nous flattions point nous-mêmes, la flatterie des autres ne nous pourroit nuire.

Ha magunk nem hízelkednénk magunknak, a’ mások’ hízelkedése nékünk nem tenne kárt.

152. La nature fait le mérite, et la fortune le met en œuvre.

Érdemet a’ természet ád: a’ szerencse csak fénybe hozza.

153. La fortune nous corrige de plusieurs défauts que la raison ne sauroit corriger.

Das Glück verbessert manche Fehler an uns, welche die Vernunft nicht verbessern könnte.

A’ történet sok fogyatkozásinktól megment, mellyektől az ész meg nem tudott menteni.

154. Il y a des gens dégoûtans avec du mérite, et d’autres qui plaisent avec des défauts.

Es giebt Leute von Verdiensten, die widrig sind, und andre, die bey ihren Fehlern gefallen.

Némelly ember minden tökélletességei mellett szenvedhetetlen: más némelly minden hibáji mellett kedves.

155. Il y a des gens dont tout le mérite consiste à dire et à faire des sottises utilement, et qui gâteroient tout s’ils changeoient de conduite.

Vannak, kiknek minden érdemek abban áll, hogy a’ legsületlenebb szót ’s tettet is haszonnal tudják mondani ’s tenni, és a’ kik mindent fonákúl tennének, ha módjokat megváltoztatnák.

156. La gloire des grands hommes se doit toujours mesurer aux moyens dont ils se sont servis pour l’acquérir.

A’ nagy emberek’ dicséretét mindég azon módokhoz kell mérsékleni, mellyek által azt szerzették.

157. Les rois font des hommes comme des pièces de monnoies : ils les font valoir ce qu’ils veulent; et l’on est forcé de les recevoir selon leur cours, et non pas selon leur véritable prix.

Die Könige stempeln Menschen, wie Münzen: sie geben ihnen den Werth, welchen sie wollen; und man ist gezwungen, sie nach ihrem Kours, nicht aber nach ihrem Schroot, zu nehmen.

A’ királyok úgy bélyegzenek embert mint pénzt. Annak teszik, a’ minek akarják; ’s mi osztán kéntelenek vagyunk őket nem belső becsek, hanem a’ rajtok való nyomtaték szerint venni.

158. Ce n’est pas assez d’avoir de grandes qualités, il en faut avoir l’économie.

Nicht genug ist es, grosse Vorzüge zu haben: man muss damit zu wirthschaften wissen.

Nem elég, nagy tulajdonságokkal bírni: gazdálkodni is kell tudni velek.

159. Quelque éclatante que soit une action, elle ne doit pas passer pour grande lorsqu’elle n’est pas l’effet d’un grand dessein.

Légyen a’ tett bár melly ragyogó, de nagynak venni nem lehet, hanemha nagy szándék szűlte.

160. Il doit y avoir une certaine proportion entre les actions et les desseins, si on en veut tirer tous les effets qu’elles peuvent produire.

A’ tett és szándék köztt valamelly proportiónak kell lenni, ha mind azon kedvező következéseket akarjuk kihúzni belőlök, mellyeket szűlhetnek.

161. L’art de savoir bien mettre en œuvre de médiocres qualités dérobe l’estime, et donne souvent plus de réputation que le véritable mérite.

A’ középszerű tulajdonságokkal élni-tudás tekintetet lop magára, ’s gyakorta nagyobb nevet szerez mint a’ való érdem.

162. Il y a une infinité de conduites qui paroissent ridicules, et dont les raisons cachées sont très sages et très solides.

Ezer meg’ ezer bánást lehetne nevezni, mellyek nevetségeseknek tetszenek, és a’ mellyek még is igen bölcs, igen meggondolt okokon állanak.

163. Il est plus facile de paroître digne des emplois qu’on n’a pas que de ceux qu’on exerce.

Es ist weit leichter, der Würden werth zu scheinen, die man nicht besitzt, als derer, die man bekleidet.

Könnyebb méltóknak látszanunk azon méltóságokra, mellyekkel nem bírunk, mint a’ mellyeket viselünk.

164. Notre mérite nous attire l’estime des honnêtes gens, et notre étoile celle du public.

A’ jó emberek’ becsűlését érdemeink szerzik-meg: a’ világét csillagzataink.

165. Le monde récompense plus souvent les apparences du mérite que le mérite même.

A’ világ többször jutalmazza az érdem’ színét mint magát az érdemet.

166. L’avarice est plus opposée à l’économie que la libéralité.

Der Geitz ist der Wirthschaftlichkeit mehr entgegengesetzt, als die Freygebigkeit.

A’ fösvénység inkább van ellenére a’ gazdaságnak mint a’ bőven-költés.

167. L’espérance, toate trompeuse qu’elle est, sert au moins à nous mener à la fin de la vie par un chemin agréable.

Die Hoffnung, so trügerisch sie ist, dient wenigstens, uns auf anmuthigem Pfade zum Ziele des Lebens zu führen.

Bár melly csalfa a’ remény, legalább az a’ jó vagyon benne, hogy bennünket kies ösvényen vezet-el az élet’ határáig.

168. Pendant que la paresse et la timidité nous retiennent dans notre devoir, notre vertu en a souvent tout l’honneur.

Sokszor a’ restség és gyáva félelem tartóztatnak bennünket tisztünknek határai köztt, és még is az egész becsűlet virtusunkat éri értte.

169. Il est difficile de démêler si un procédé net, sincére et honnête, est un effet de probité ou d’habileté.

Nehéz dolog meghatározni, ha valamelly tiszta, igaz, szép tett jóságnak munkája-e, vagy ravaszságé.

170. Les vertus se perdent dans l’intérêt, comme les fleuves se perdent dans la mer.

A’ virtusok úgy enyésznek-el a’ haszonlesésben, mint a’ tenger’ árjaiban a’ folyamok.

171. Nous sommes si préoccupés en notre faveur, que souvent ce que nous prenons pour des vertus n’est que des vices qui leur ressemblent et que l’amour-propre nous déguise.

Annyira el vagyunk foglalva magunk eránt az önnszeretet által, hogy a’ mi nekünk virtusnak látszik, gyakorta nem egyéb, mint ahhoz hasonlító vétek, mellyet álorczában vezet felénk a’ hiúság.

172. Il y a diverses sortes de curiosités: l’une d’intérêt, qui nous porte à désirer d’apprendre ce qui nous peut être utile; et l’autre d’orgueil, qui vient du désir de savoir ce que les autres ignorent.

Es giebt zweyerley Arten von Neugier: des Eigennutzes, die uns antreibt, zu lernen, was nützen kann, und des Stolzes, die aus dem Triebe hervorgeht, zu wissen, was andre nicht wissen.

A’ tudni-szeretés’ viszketegségének sok neme vagyon; eggyik neme a’ haszonnézésé, melly bennünket annak buzdít tanúlására, a’ mi javunkra válhat: másik a’ kevélységé, melly azt akarja vélünk tudatni, a’ mit más nem tud.

173. Il vaut mieux employer notre esprit à supporter les infortunes qui nous arrivent, qu’à prévoir celles qui nous peuvent arriver.

Jobb hasznát veszzük az észnek, midőn arra fordítjuk, hogy tűrje-el a’ ránk jött bal eseteket, mint midőn azt akarjuk általa előre látni, a’ mik bennünket érni fognak.

174. La constance en amour est une inconstance perpétuelle, qui fait que notre cœur s’attache successivement à toutes les qualités de la personne que nous aimons, donnant tantôt la préférence à l’une, tantôt à l’autre: de sorte que cette constance n’est qu’une inconstance arrêtée et renfermée dans un même sujet.

A’ szerelem’ állandósága szűnetlen állhatatlanság, melly által szívünk a’ szeretett tárgynak mindenik tulajdonságaiba tapad, ’s majd ennek adja közöttök az elsőséget, majd amannak; úgy hogy ez az állandóság nem egyéb mint merő állhatatlanság, melly azon-eggy tárgyon lebdes és egyedűl arra szoríttatott.

175. Il y a deux sortes de constance en amour: l’une vient de ce que l’on trouve sans cesse dans la personne que l’on aime de nouveaux sujets d’aimer; et l’autre vient de ce qu’on se fait un honneur d’être constant.

A’ szerelembeli állandóságnak kettő a’ neme: az eggyik onnan ered, hogy a’ szeretett személyen mindég új okokat lelünk azt szeretni; a’ másik onnan, hogy becsűletet keresünk az állandóságban.

176. La persévérance n’est digne ni de blâme ni de louange, parcequ’elle n’est que la durée des goûts et des sentimens, qu’on ne s’ôte et qu’on ne se donne point.

Az állandóság nem érdemel sem gáncsot sem dicséretet; mert az olly képzeletek’ ’s érzések’ tartóssága, mellyeket sem nem adhatunk magunknak, sem le nem rázhatunk.

177. Ce qui nous fait aimer les nouvelles connoissances n’est pas tant la lassitude que nous avons des vieilles, ou le plaisir de changer, que le dégoût de n’être pas assez admirés de ceux qui nous connoissent trop, et l’esperance de l’être davantage de ceux qui ne nous connoissent pas tant.

Bennünket az új ismerkedések felé nem annyira a’ régiekbe-únatkozás vagy a’ csere’ kívánatossága vonsz, mint az azon támadott neheztelés, hogy azok által, a’ kik bennünket jól ismertek, nem csudáltatunk eléggé, vagy annak reméllése, hogy azok által, a’ kik még kevésbé ismérnek, inkább fogunk csudáltatni.

178. Nous nous plaignons quelquefois légèrement de nos amis, pour justifier par avance notre légèreté.

Oft beklagen wir uns nur leichthin über unsre Freunde, um in voraus unsre Unbeständigkeit zu rechtfertigen.

Megesik, hogy barátink ellen könnyűleg panaszkodunk; hogy előre mentek légyünk közelítő elhűlésünk miatt.

179. Notre repentir n’est pas tant un regret du mal que nous avons fait, qu’une crainte de celui qui nous en peut arriver.

Megbánásunk nem annyira bánkódó megismérete az általunk elkövetett rossznak, mint azon rossztól való tartalék, mellyet az reánk vonszhat.

180. Il y a une inconstance qui vient de la légèretè de l’esprit, ou de sa foiblesse qui lui fait recevoir toutes les opinions d’autrui; il y en a une autre qui est plus excusable, qui vient du dégoût des choses.

Van eggy állhatatlanság, melly az ész’ könnyűségéből vagy gyengeségéből úgy ered, hogy amaz a’ mások’ vélekedéseiket mind reá tolja az észre; és eggy másik inkább menthető, melly únatkozásból ered.

181. Les vices entrent dans la composition des vertus, comme les poisons entrent dans la composition des remèdes. La prudence les assemble et les tempére, et elle s’en sert utilement contre les maux de la vie.

Die Laster mischen sich zum Stoffe der Tugenden, wie die Gifte zum Stoffe der Heilmittel. Die Klugheit sammlet und versetzt sie, und bedient sich ihrer mit Nutzen gegen die Uebel im menschlichen Leben.

Néha a’ vétek segélli a’ virtust, mint a’ hogyan a’ méreg hasznos az orvosi szerekre. Az okosság választást tesz bennek ’s mérsékli, ’s hasznosan él velek az élet’ bajai ellen.

182. Il y a des crimes qui deviennent innocens et même glorieux par leur éclat, leur nombre, et leur excès. De là vient que les voleries publiques sont des habiletés, et que prendre des provinces injustement s’apelle faire des conquêtes.

Némelly vétkek ártatlanokká, sőt még dicséretesekké is lesznek ragyogások, számok ’s nagy voltok által. Innen vagyon, hogy fényes nappal lopni, élni-tudás’ mesterségének tartatik, ’s egész tartományokat igazságtalanúl elfoglalni, katonai virtusnak.

183. Nous avouons nos défauts pour réparer par notre sincérité le tort qu’ils nous font dans l’esprit des autres.

Az ember megvallja a’ maga botlásait, hogy a’ szép vallástét által azt a’ kárt, mellyet ezek néki a’ mások’ itéletében ejtettenek, jóvá tegye.

184. Il y a des héros en mal comme en bien.

A’ rossznak azonként vagynak hérósai mint a’ jónak.

185. On ne méprise pas tous ceux qui ont des vices, mais on méprise tous ceux qui n’ont aucune vertu.

Nem mind útáltatnak azok, a’ kiknek vannak vétkeik: de igen mind azok, a’ kikben nincs semmi érdem.

186. Le nom de la vertu sert à l’intérêt aussi utilement que les vices.

A’ virtus’ nevezete szint úgy sikeresen szolgálja a’ haszonlesést mint a’ vétek.

187. La santé de l’ame n’est pas plus assurée que celle du corps; et quoique l’on paroisse éloigné des passions, on n’est pas moins en danger de s’y laisser emporter que de tomber malade quand on se porte bien.

Die Gesundheit der Seele ist nicht fester als die Gesundheit des Körpers; und wenn man von Leidenschaften entfernt scheint, ist man nicht weniger in Gefahr, von ihnen hingerissen, als krank zu werden, wenn man sich wohl befindet.

A’ lélek’ egésséges volta nem tartósbb mint a’ testé; ’s ámbár úgy tetszik, hogy minden indúlattól mentek vagyunk, szint olly könnyű elragadtatnunk általok, mint hirtelen megbetegednünk, midőn semmi bajunk nincs.

188. Il semble que la nature ait prescrit à chaque homme dès sa naissance des bornes pour les vertus et pour les vices.

Úgy tetszik, hogy a’ természet minden ember körűl kiszabta, mihelytt született, mind virtusainak, mind vétkeinek a’ határt.

189. Il n’appartient qu’aux grands hommes d’avoir de grands défauts.

Nur grossen Menschen kömmt es zu, grosse Fehler zu haben.

Csak nagy-embereknek áll jól nagy fogyatkozásokkal bírni.

190. On peut dire que les vices nous attendent dans le cours de la vie comme des hôtes chez qui il faut successivement loger; et je doute que l’expérience nous les fit éviter s’il nous étoit permis de faire deux fois le même chemin.

Azt mondhatni, hogy a’ botlások az embert úgy várják az élet’ útján mint azok a’ fogadósok, kiknél egymás után bé kell szállani; ’s nagyon kétlem, hogy ha még eggyszer megtehetnénk útunkat, a’ káros tapasztalás el tudná e őket velünk kerűltetni?

191. Quand les vices nous quittent, nous nous flattons de la créance que c’est nous qui les quittons.

Mikor a’ vétek oda-hagyta az embert, ő azzal a’ képzelettel hízelkedik magának, hogy a’ vétket ő hagyta-oda.

192. Il y a des rechûtes dans les maladies de l’ame comme dans celles du corps. Ce que nous prenons pour notre guérison n’est le plus souvent qu’un relâche ou un changement de mal.

A’ lélek’ nyavalyájiban szint úgy vannak visszarogyások mint a’ testéiben. A’ mit gyógyulásnak vettünk, sokszor nem egyéb mint rövid pihenés, vagy új neme a’ nyavalyának.

193. Les défauts de l’ame sont comme les blessures du corps: quelque soin qu’on prenne de les guérir, la cicatrice paroît toujours; et elles sont à tout moment en danger de se rouvrir.

A’ lélek’ hibáji ollyanok mint a’ test’ sebei. Gyógyítsuk a’ hogy’ tetszik, mindég meglátszik forradása, ’s soha sem tudjuk bizonyosan, nem fakadnak e fel megint.

194. Ce qui nous empêche souvent de nous abandonner à un seul vice est que nous en avons plusieurs.

Was uns oft verhindert, einem einzelnen Laster nachzuhangen, ist dies, dass wir mehrere haben.

Sokszor az embert az vonja-el eggy véteknek űzésétől, hogy többet űz eggynél.

195. Nous oublions aisément nos fautes lorsqu’elles ne sont sues que de nous.

Wir vergessen unsre Vergehungen leicht, wenn niemand darum weiss, als wir.

Könnyen felejtjük botlásainkat, ha magunkon kivűl nincs senki a’ ki tudja.

196. Il y a des gens de qui l’on ne peut jamais croire du mal sans l’avoir vu; mais il n’y en a point de qui il nous doive surprendre en le voyant.

Vannak, a’ kik felől el nem hihetjük, hogy rosszat követhetnek-el, ha nem láttuk hogy elkövették: de senki sincs, a’ kin csudálkozzunk hogy elkövethette, ha látjuk hogy elkövette.

197. Nous élevons la gloire des uns pour abaisser celle des autres; et quelquefois on loueroit moins M. le Prince et M. de Turenne, si on ne les vouloit point blâmer tous deux.

Ezt és amazt dicsérjük, hogy ezt és amazt annál inkább gyalázhassunk; ’s megesik, hogy Pétert és Pált kevésbé magasztalnánk, ha az nem volna czélunk, hogy mind kettejeket gáncsoljuk.

198. Le désir de paroître habile empêche souvent de le devenir.

Annak óhajtása, hogy jártasoknak tartattassunk, azt cselekszi, hogy nem leszünk soha azok.

199. La vertu n’iroit pas si loin si la vanité lui tenoit compagnie.

A’ virtus nem menne olly messzére, ha a’ hiúság eggyütt nem menne vele

200. Celui qui croit pouvoir trouver en soi-même de quoi se passer de tout le monde, se trompe fort ; mais celui qui croit qu’on ne peut se passer de lui, se trompe encore davantage.

A’ ki azt hitette-el magával, hogy el lehet mások nélkűl, nagyon megcsalja magát: de még inkább csalatkozik, a’ ki azt hiszi, hogy mások nem lehetnek-el nélkűle.

201. Les faux honnêtes gens sont ceux qui déguisent leurs défauts aux autres et à eux-mêmes. Les vrais honnêtes gens sont ceux qui les connoissent parfaitement et les confessent.

Unächt redliche Menschen sind die, welche vor Andern und sich selbst ihre Fehler verstecken; wahrhaft redliche die, welche sie genau kennen und eingestehen.

Nem-igazán-becsűletes ember, a’ ki a’ maga hibájit mások előtt ’s maga előtt elrejti. Az igazán-becsűletes ember, a’ ki tökélletesen ismeri hibáját, ’s nem átallja^* megvallani.

202. Le vrai honnête homme est celui qui ne se pique de rien.

Az igazán-becsűletes ember, a’ ki semmiben nem affectál tökélletességet.

203. La sévérité des femmes est un ajustement et un fard qu’elles ajoutent à leur beauté.

Szép asszonyaink’ begyessége pipere és orczafesték; nevelni akarják általa szépségeket.

204. L’honnêteté des femmes est souvent l’amour de leur réputation et de leur repos.

Az ő feddhetetlen viseletek gyakorta csak becsűletek’ féltése ’s bajkerűlés.

205. C’est être véritablement honnête homme que de vouloir être toujours exposé à la vue des honnêtes gens.

Az igazán derék-ember, a’ ki mindég akarja, hogy lássák a’ derék-emberek.

206. La folie nous suit dans tous les temps de la vie. Si quelqu’un paroît sage, c’est seulement parceque ses folies sont proportionnées à son âge et à sa fortune.

A’ bolondság nyomon jár eggyütt velünk az életnek minden szakain. Ha ez vagy amaz eszesnek tetszik, az onnan jő, mert az ő bolondságai korához ’s vagyonjához hozzá illenek.

207. Il y a des gens niais qui se connoissent et qui emploient habilement leur niaiserie.

Es giebt Tröpfe, die wissen, dass sie es sind, und den Ruf für solche zu gelten geschickt zu nutzen verstehen.

Vannak gubók, a’ kik tudják hogy gubók, ’s hasznát tudják venni hogy gubók.

208. Qui vit sans folie n’est pas si sage qu’il le croit.

A’ ki nem követ-el holmi bohóságot, koránt sincs annyi esze mint gondolja.

209. En vieillissant on devient plus fou et plus sage.

Minél tovább él az ember, annál inkább nő, ’s fogy is eggyszersmind, az esze.

210. Il y a des gens qui ressemblement aux vaudevilles, qu’on ne chante qu’un certain temps.

Sok ember ollyan mint némelly nóta; minden dallja eggy ideig, ha melly bohó ’s ízetlen is.

211. La plupart des gens ne jugent des hommes que par la vogue qu’ils ont, ou par leur fortune.

Az ember’ becsét legtöbben azon tolongás szerint szabják-meg, a’ melyet körűltte látnak, vagy erszénye szerint.

212. L’amour de la gloire, la crainte de la honte, le dessein de faire fortune, le desir de rendre notre vie commode et agréable, et l’envie d’abaisser les autres, sont souvent les causes de cette valeur si célebre parmi les hommes.

Dicsőség’ szeretete, szégyenvallástól való félelem, fenntebb polczokra vágyás, az a’ kívánság, hogy életünknek több kényt ’s kedvességet adhassunk, hogy lenyomhassunk másokat, ezek sokszor az okai annak a’ nagylelkűségnek, melly olly czifra nevet nyert az emberek között.

213. La valeur est dans les simples soldats un métier périlleux qu’ils ont pris pour gagner leur vie.

Közönséges katonákban a’ vitézség veszedelmes kézimunka, mellyre azért adták oda magokat, hogy élődhessenek.

214. La parfaite valeur et la poltronnerie complette sont deux extrémités où l’on arrive rarement. L’espace qui est entre deux est vaste, et contient toutes les autres espèces de courage. Il n’y a pas moins de différence entre elles qu’entre les visages et les humeurs. Il y a des hommes qui s’exposent volontiers au commencement d’une action, et qui se relâchent et se rebutent aisément par sa durée. Il y en a qui sont contens quand ils ont satisfait à l’honneur du monde, et qui font fort peu de chose au-delà. On en voit qui ne sont pas toujours également maîtres de leur peur; d’autres se laissent quelquefois entraîner à des terreurs générales; d’autres vont à la charge parcequ’ils n’osent demeurer dans leurs postes. Il s’en trouve en qui l’habitude des moindres périls affermit le courage, et les prépare à s’exposer à de plus grands. Il y en a qui sont braves à coups d’epées, et qui craignent le coups de mosquet; d’autres sont assurés aux coups de mousquet, et appréhendent de se battre à l’epée. Tous ces courages de différentes espèces conviennent, en ce que la nuit augmentant la crainte et cachant les bonnes et les mauvaises actions, elle donne la liberté de se ménager. Il y a encore un autre ménagement plus général; car on ne voit point d’homme qui fasse tout ce qu’il seroit capable de faire dans une occasion s’il étoit assuré d’en revenir; de sorte qu’il est visible que la crainte de la mort diminue quelque chose de la valeur.

A’ tökélletes vitézség és a’ tökélletes gyávaság két végpont, hová ritka ember jut-el. Temérdek a’ kettő köztt a’ hézag, ’s magában foglalja a’ katonai virtusnak minden egyéb nemeit, mellyek olly hasonlatlanok egymáshoz mint az emberek’ ábrázatjaik ’s gondolkozások. Némelly keresi a’ veszélyt a’ csata’ elején, de tüze lankad és elalszik, ha tart a’ csata. Eggy másik megelégli, ha megfelelt annak a’ mit tőle az úgy nevezett becsűlet kívánt, ’s ennél többet nem teszen. Ez nem mindenkor tud erőt venni félelmén: azt néha megszállja a’ köz rettegés; amaz pedig néki megy’ a’ tűznek, mert posztján nem mer veszteg maradni. Némelly magát kis veszélyekhez szoktatja, ’s ez által bátorságot kap, nagyoknak készűlvén ellenekbe. Némelly bátran kél szabdalkozásra ’s a’ puskától fél: némelly a’ puskától nem fél ’s a’ kardtól retteg. Mind ezen külömböző nemei a’ bátorságnak öszvejőnek abban, hogy a’ félelmet-nevelő ’s mind nagy mind nem-nagy tetteket elfedő éj mindennek szabadon hagyja a’ maga kímélését, ha néki úgy tetszik. ’S ezen maga-kímélésnek van még eggy közönségesebb oka is: Senki sem tesz’ annyit, a’ mennyit fogna, ha tudná hogy ott nem marad; ’s innen világos, hogy a’ haláltól való félelem bágyasztja a’ vitézséget.

215. La parfaite valeur est de faire sans témoins ce qu’on seroit capable de faire devant tout le monde.

Wahre Tapferkeit besteht darin, dass man ohne Zeugen thut, was man unter aller Welt Augen zu thun fähig wäre.

Az igaz vitézség abban áll, hogyha valaki tanú nélkűl megteszi azt, a’ mit az egész világ’ szemléltére fogna tenni tudni.

216. L’intrépidité est une force extraordinaire de l’ame, qui l’éleve au-dessus des troubles, des désordres, et des émotions que la vue des grands périls pourroit exciter en elle: c’est par cette force que les héros se maintiennent en un état paisible, et conservent l’usage libre de leur raison dans les accidens les plus surprenans et les plus terribles.

A’ rettenhetetlenség az a’ rend kivűl való ereje a’ léleknek, melly által felyűlemelkedik minden réműlésen, tartalékon ’s ijedtségen, a’ miket a’ nagy veszély’ látása támaszthatna; ’s ez az erő az, a’ melly a’ hérósokat hideg vérrel hagyja lenni, ’s azt cselekszi, hogy ők a’ legrettenetesebb ’s legváratlanabb esetekben is fejeknek tökélletesen hasznát vehetik.

217. L’hypocrisie est un hommage que le vice rend à la vertu.

A’ képmutatás az a’ tisztelet, mellyel a’ gonoszság hódol a’ virtusnak.

218. La plupart des hommes s’exposent assez dans la guerre pour sauver leur honneur; mais peu se veulent toujours exposer autant qu’il est nécessaire pour faire réussir le dessein pour lequel ils s’exposent.

Sokan vannak a’ kik a’ harczban eléggé kitészik magokat, hogy becsűleteket megtarthassák: de ritka, a’ ki mindég kész légyen, magát annyira kitenni, a’ mennyire szükség, hogy az az ügy, melly miatt magát kitette, győzzön.

219. On ne veut point perdre la vie, et on veut acquérir de la gloire; ce qui fait que les braves ont plus d’adresse et d’esprit pour éviter la mort, que les gens de chicane n’en ont pour conserver leur bien.

Az ember nem szeretné elveszteni életét, ’s szeretne dicsőségre jutni. Ez cselekszi, hogy a’ kik egymást ököllel bántják, több okossággal ’s gyakorlottsággal bírnak elhárítani a’ halált, mint a’ kik pennával szurkálódnak, megtartani vagyonjokat.

220. Il n’y a guère de personnes qui dans le premier penchant de l’âge ne fassent connoître par où leur corps et leur esprit doivent défaillir.

Kevés ember van, a’ ki belépvén érettebb korába, el ne árúlná, hol fogna teste is elméje is legelébb hanyatlást érzeni.

221. Il en est de la reconnoissance comme de la bonne foi des marchands, elle entretient le commerce; et souvent nous ne payons pas parcequ’il est juste de nous acquitter, mais pour trouver plus facilement des gens qui nous prêtent.

Es ist mit der Erkenntlichkeit, wie mit Treu und Glauben unter Kaufleuten: sie unterhält den gesellschaftlichen Verkehr; und wir bezahlen nicht, weil es billig ist abzutragen, sondern um desto leichter jemand zu finden, der uns borgt.

A’ háládatosság ollyan portéka, mint a’ kereskedők köztt az ígérettartás; az tartja-fenn az adást, vevést; ’s gyakorta nem azért fizetünk, mert illő lefizetni a’ mivel tartozunk, hanem hogy bizonyosabban kapjunk embert a’ ki kölcsön adjon, ha ismét megszorúlunk.

222. Tous ceux qui s’acquittent des devoirs de la reconnoissance ne peuvent pas pour cela se flatter d’être reconnoissants.

Nicht alle, welche die Pflichten der Erkenntlichkeit abthun, können darum sich schmeicheln, erkenntlich zu seyn.

Azért hogy valaki a’ tartozat’ kötelességeinek megfelelt, nem mindég hízelkedhetik magának, hogy háládatos.

223. Ce qui fait le mécompte dans la reconnoissance qu’on attend des graces que l’on a faites, c’est que l’orgueil de celui qui donne et l’orgueil de celui qui reçoit ne peuvent convenir du prix du bienfait.

Hogy az ember olly csúfúl megcsalja magát calculusaiban, midőn a’ maga jótéteményeiért köszönetet vár, onnan jő, mert az adó’ kevélysége és a’ vevő’ kevélysége meg nem alkhatnak a’ jótét’ árán.

224. Le trop grand empressement qu’on a de s’acquitter d’une obligation est une espèce d’ingratitude.

Igen is nyugtalan’ igyekezni annak lefizetésén a’ mivel a’ vett jóért tartozunk, eggyik neme a’ háládatlanságnak.

225. On donne plus aisément des bornes à sa reconnoissance qu’à ses espérances et qu’à ses désirs.

Az ember hamarább szab határt háládatosságának, mint reményeinek ’s kívánságainak.

226. L’orgueil ne veut pas devoir, et l’amour-propre ne veut pas payer.

A’ kevélység tartozni nem akar, az önnszeretet fizetni nem.

227. Le bien que nous avons reçu de quelqu’un veut que nous respections le mal qu’il nous fait.

A’ mástól vett jó azt kívánja, hogy viseljük a’ tőle vett rosszat.

228. Rien n’est si contagieux que l’exemple, et nous ne faisons jamais de grands biens ni de grands maux qui n’en produisent de semblables. Nous imitons les bonnes actions par émulation, et les mauvaises par la malignité de notre nature, que la honte retenoit prisonnière, et que l’exemple met en liberté.

Semmi sincs ragadóbb mint a’ példa, ’s az ember nem tehet sem valamelly nevezetes jót, sem valamelly nevezetes rosszat, hogy az hasonló jót vagy rosszat ne szűljön. A’ jónak dicséretes vetélkedésből csináljuk mását, a’ rossznak természetünk’ visszásságából, mellyet a’ szégyen fogva tartott, a’ példa pedig szabadságba tett.

229. C’est une grande folie de vouloir être sage tout seul.

Es ist eine grosse Narrheit, allein weise seyn zu wollen.

Nagy bolondság az emberben, azt akarni, hogy csak neki légyen helyén az esze.

230. Quelque prétexte que nous donnions à nos afflictions, ce n’est souvent que l’intérêt et la vanité qui les causent.

Was für Gründe wir auch unserm Leide unterlegen, fast immer sind es Eigennutz und Eitelkeit, die es hervorbringen.

Adjunk kesergéseinknek bár melly hímes okot, annyi mindazáltal bizonyos, hogy azok csaknem mindég hiúságból ’s a’ magunk’ szer felett való szeretetéből erednek.

231. Il y a dans les afflictions diverses sortes d’hypocrisie. Dans l’une, sous prétexte de pleurer la perte d’une personne qui nous est chère, nous nous pleurons nous-mêmes; nous pleurons la diminution de notre bien, de notre plaisir, de notre considération ; nous regrettons la bonne opinion qu’on avoit de nous. Ainsi les morts ont l’honneur des larmes qui ne coulent que pour les vivans. Je dis que c’est une espèce d’hypocrisie, parceque dans ces sortes d’afflictions on se trompe soi-même. Il y a une autre hypocrisie qui n’est pas si innocente, parcequ’elle impose à tout le monde; c’est l’affliction de certaines personnes qui aspirent à la gloire d’une belle et immortelle douleur. Après que les temps qui consume tout, a fait cesser celle qu’elle avoient en effet, elles ne laissent pas d’opiniâtrer leurs pleurs, leurs plaintes, et leurs soupirs; elles prennent un personnage lugubre, et travaillent à persuader par toutes leurs actions que leur déplaisir ne finira qu’avec leur vie. Cette triste et fatigante vanité se trouve d’ordinaire dans les femmes ambitieuses. Comme leur sexe leur ferme tous les chemins qui menent à la gloire, elles s’efforcent de se rendre célébres par la montre d’une inconsolable affliction. Il y a encore une autre espèce de larmes qui n’ont que de petites sources, qui coulent et se tarissent facilement: on pleure pour avoir la réputation d’être tendre; on pleure pour être plaint; on pleure pour être pleuré, enfin on pleure pour éviter la honte de ne pleurer pas.

Beym Leidtragen finden mehrere Arten von Heucheley statt. Bald beweinen wir in einer geliebten Person uns selbst, wir beweinen den Abfall unsers Vermögens, unsrer Freuden, unsers Ansehns. So fällt auf die Todten die Ehre der Thränen, die den Lebenden fliessen. Ich sage, dies sey eine Art von Heucheley, weil man bey dieser Gattung von Leid sich selbst täuscht; es giebt eine andre, die nicht so unschuldig ist, weil sie alle Welt täuscht, die wenn gewisse Personen nach dem Ruhm einer schönen, einer ewigen Traurigkeit ringen. Wenn die alles lindernde Zeit die, welche sie wirklich fühlten, gestillt hat, so fahren sie immer noch hartnäckig fort, zu weinen, zu klagen, zu seuszen; sie spielen die Rolle der Wehklagenden, und streben, durch alle ihre Handlungen zu überführen, dass ihre Niederge schlagenheit nur mit ihrem Leben enden werde. Diese jammernde beschwerliche Eitelkeit findet man gewöhnlich bey Weibern, die auffallen wollen. Da ihr Geschlecht ihnen alle Zugänge zum Ruhm verschliesst, so quälen sie sich, durch Schautragen eines unüberwindlichen Grams berühmt zu werden. Es giebt noch eine andre Art von Thränen, die aus armen kleinen Quellen kommen und leicht fliessen und leicht stocken: man will sich den Ruf eines zarten Herzens, man will sich Thränen erweinen; und man weint endlich noch, um der Schande zu entgehen, dass man nicht geweint habe.

A’ kesergésekben sok neme lél helyt a’ képmutatásnak. Majd önnmagunkat siratjuk, midőn eggy szeretett személy’ halálán kesergünk; ’s illyenkor vagyonunknak, örömeinknek, tekintetünknek fogyását siratjuk; azon bánkódunk, hogy oda van a’ ki bennünket kedvellt. ’S e’ szerint azon könyű által melly csak az élőkért foly, a’ holtak tiszteltetnek. Azt mondom tehát, hogy ez eggyik neme a’ képmutatásnak, mert az efféle kesergésekben az ember önnmagát csalja-meg. De van eggy más képmutatás is, ’s az nincs illy ártatlan, mert mindent megcsal; az, midőn némellyek eggy örökké tartó szép kesergés’ dicsőségére vágynak. A’ minden kínt megenyhítő idő az általok valóban érzett fájdalmat már megenyhítette, ’s ők még is megmakacsítják magokat, ’s nem szűnnek-meg sírni, nyögni; a’ vígasztalhatatlant játszák, ’s minden cselekedetek el akarja hitetni a’ világgal, hogy bánatjok éltekkel eggyütt fogy-el. Ezt a’ bús, únadékos hiúságot leginkább a’ kevély asszonyszemélyeken tapasztaljuk. Minthogy nemek zárva tartja előttök a’ dicsőségnek minden nyíladékit, a’ vígasztalást nem lelhető epedés’ alakja által igyekeznek megkülömböztetni magokat. Továbbá van a’ sírásnak még eggy más neme is, melly nyomorúlt ’s kisded kútfőből ered; hamar fakad, hamar fogy. Sírnak, hogy őket érzékenyszívűeknek tartsuk; sírnak, hogy szánjuk; sírnak, hogy sirattassanak. Sokszor csak azért sírnak, mert szégyelnek nem sírni.

232. Nous ne regrettons pas toujours la perte de nos amis par la considération de leur mérite; mais par celle de nos besoins et de la bonne opinion qu’ils avoint de nous.

Barátink’ halálát siratván, sokszor nem az ő érdemeikre nézve siratjuk őket, hanem tulajdon szükségeinkre nézve, és hogy nincs az többé, a’ ki bennünket tekintetére méltóztatott.

233. Nous nous consolons aisément des disgraces de nos amis lorsqu’elles servent à signaler notre tendresse pour eux.

Könnyen lél az ember vígasztalást barátja’ szerencsétlenségét keseregvén, ha az módot ád, erántok való szívességünket látszatóvá tenni.

234. Il semble que l’amour-propre soit la dupe de la bonté, et qu’il s’oublie lui-même lorsque nous travaillons pour l’avantage des autres. Cependant c’est prendre le chemin le plus assuré pour arriver à ses fins; c’est prêter à usure sous prétexte de donner; c’est enfin s’acquérir tout le monde par un moyen subtil et délicat.

Úgy látszik, hogy az önnszeretet játéka a’ jószivűségnek, és hogy az elfeletkezett magáról, midőn a’ mások’ javán dolgozik. Pedig nem választhat bizonyosbb ösvényt czélja felé. Dús^* uzsorára ád kölcsön midőn ingyen látszik adni, ’s a’ legszebb, legravaszbb móddal mindent megnyér magának.

235. Nul ne mérite d’être loué de sa bonté s’il n’a pas la force d’être méchant; tout autre bonté n’est le plus souvent que paresse ou impuissance de la volonté.

Senki nem érdemes hogy szíve’ jósága miatt dicsértessék, hanemha elég erővel bír, rossz is lehetni. Minden más jóság inkábbára tunyaság ’s akaratnak tehetetlensége.

236. Il n’est pas si dangereux de faire du mal à la plupart des hommes que de leur faire trop de bien.

Sok emberrel kevésbbé veszedelmes rosszúl bánni, mint igen is jól.

237. Rien ne flatte plus notre orgueil que la confiance des grands, parceque nous la regardons comme un effet de notre mérite, sans considerer qu’elle ne vient le plus souvent que de vanité ou d’impuissance de garder le secret. Ainsi on peut dire, que la confiance est quelquefois comme un relachement de l’ame, qui cherche à se soulager du poids dont elle est pressée.

Hiúságunkat semmi nem csiklándja inkább mint a’ Nagyok’ bizodalma, mert azt saját érdemünk’ mívének nézzűk, ’s felejtjük hogy az őnálok hiúságból eredhet, vagy onnan, hogy nem tudják magokba zárni titkokat. E’ szerint azt mondhatni, hogy az efféle meghitel mintegy eltikkadása a’ léleknek; könnyíteni akar általa az őtet nyomó terhen.

238. On peut dire de l’agrément séparé de la beauté, que c’est une symétrie dont on ne sait point les règles, et un rapport secret des traits ensemble, et des traits avec les couleurs et l’air de la personne.

Azt mondhatni, hogy a’ kecs, különvéve a’ szépségtől, eggy valamelly symmetria, mellynek regulájit nem ismerjük; eggy valamelly titkos sympathiája a’ vonásoknak egymáshoz, s’ a’ vonásoknak a’ színekhez és az egész külsőhöz.

239. La coquetterie est le fond et l’humeur des femmes; mais toutes ne la mettent pas en pratique, parceque la coquetterie de quelques unes est retenue par la crainte ou par la raison.

Az asszonyi szívnek csalfáskodás a’ fő charaktere; abból van szőve egész valóságok. De nem veszi munkába mindenike, mert némellyiknél a’ félelem, némellyiknél az okosság fogva tartja.

240. On incommode souvent les autres, quand on croit ne les pouvoir jamais incommoder.

Sokszor megesik, hogy elúntatunk másokat, midőn azt hisszük, hogy nem fognánk soha elúntathatni.

241. Il y a peu de choses impossibles par elles-mêmes, et l’application pour les faire réussir nous manque plus que les moyens.

Es giebt wenig an sich unmögliche Dinge; und mehr Verdrossenheit als Armuth an Hülfsmitteln ist es wenn man sie nicht möglich macht.

Kevés dolog van magában-lehetetlen; ’s inkább vagyunk elégséges eltökéllésnek híjával végre hajtani feltéteinket, mint eszközöknek, mellyek oda vigyenek.

242. La souveraine habilité consiste à bien connoitre le prix des choses.

A’ legfőbb eszesség a’ dolgok’ űzésében abban áll, hogy igazán ismerjük a’ dolgok’ becsét.

243. C’est une grand habilité que de savoir cachér son habilité.

Grosse Weltklugheit ist die, die sich zu verbergen versteht.

Nagy okosság a’ dolgok’ űzésében, elrejteni tudni az okosságot.

244. La fidélité qui paroît en la plupart des hommes, n’est qu’une invention de l’amour-propre pour attirer la confinance: c’est un moyen de nous élever au-dessus des autres, et de nous rendre dépositaires des choses les plus importantes.

A’ hűség sokakban csak önnszeretet’ fortélya, megnyerni másoknak bízodalmát; arra szolgáló eszköz, hogy magunkat másoknál feljebb vigyük, ’s igen fontos dolgok’ depositáriusivá tegyük.

245. La magnanimité méprise tout pour avoir tout.

A’ nagyszívűség megvét mindent, hogy bírjon mindent.

246. L’interêt met en œuvre toutes sortes de vertus et de vices.

Der Eigennutz giebt allen Arten von Tugenden und Lastern den Schwung.

A’ haszonlesés munkába vesz minden virtust, minden vétket.

247. L’humilité n’est souvent qu’une feinte soumission dont on se sert pour soumettre les autres: c’est un artifice de l’orgueil, qui s’abaisse pour s’élever; et, bien qu’il se transforme en mille maniéres, il n’est jamais mieux déguisé et plus capable de tromper que lorsqu’il se cache sous la figure de l’humilité.

Az alázatosság sokszor csak színlelt hunyászkodás^*, hogy másokat megalázhassunk. Álnok mestersége a’ kevélységnek, melly lelapúl hogy felszállhasson; és, öltözzék bár ezer meg’ ezer alakba, de jobban soha el nem rejtezett, csalni soha sem alkalmatosabb, mint midőn az alázatosság’ álorczáját vészi-fel.

248. Il y a des personnes à qui les défauts sient bien, et d’autres qui sont disgraciées par leurs bonnes qualités.

Einigen Leuten stehen Fehler gut; andre sind, bey ihren guten Eigenschaften widrig.

Némellynek jól áll még a’ hiba is: némelly a’ legjobb tulajdonság által is visszás.

249. Il est aussi ordinaire de voir changer les goûts qu’il est extraordinaire de voir changer les inclinations.

A’ melly közönséges dolog azt látni, hogy tetszéseink változnak: olly szokatlan azt látni, hogy hajlandóságaink változzanak.

250. Il n’y a’ pas moins d’éloquence dans le ton de la voix, dans les yeux, et dans l’air de la personne qui parle, que dans le choix des paroles.

Az ékesen-szóllás nem áll kevésbé a’ szózatban, szemben, a’ Szóllónak külsőjében, mint a’ szók’ megválasztásában.

251. La véritable éloquence consiste à dire tout ce qu’il faut, et à ne dire que ce qu’il faut.

Az igazi ékesen-szóllás abban áll, hogy azt mondjuk a’ mit kell, és csak azt mondjuk a’ mit kell.

252. Tous les sentimens ont chacun un ton de voix, des gestes, et des mines qui leur sont propres; et ce rapport, bon ou mauvais, agréable ou désagréable, est ce qui fait que les personnes plaisent ou déplaisent.

Tulajdon hangzatja van minden érzésnek, tulajdon kéz- és testmozgása, tulajdon játéka a’ szem’ tekintéseivel; és ezeknek eggyüvéillése, ha jó vagy nem jó, cselekszi, hogy ím’ ez tetszik, amaz nem tetszik.

253. Dans toutes les professions chacun affecte une mine et un extérieur pour paroître ce qu’il veut qu’on le croie. Ainsi on peut dire que le monde n’est composé que de mines.

Az ember minden státusban bizonyos külsőt, bizonyos alakos tartást vész magára, hogy annak láttassék a’ minek szeretne tartattni. E’ szerint el lehet mondani, hogy a’ világ merő alakjáték.

254. La gravité est une mystère du corps, inventé pour cacher des défauts de l’esprit.

A’ gravitás testnek ravaszsága, melly arra való, hogy az elme’ hibájit fedezze-el.

255. La flatterie est une fausse monnoie qui n’a de cours que par notre vanité.

A’ csapodárság hamis pénz; annak csak a’ mi hiúságunk ád kelletet.

256. Le plaisir de l’amour est d’aimer; et l’on est plus heureux par la passion que l’on a que par celle que l’on donne.

Das Vergnügen bey der Liebe ist, zu lieben, und man ist glücklicher durch die Gefühle, die man hat, als die man einflösst.

A’ szerelem’ minden becse szeretésben áll; ’s a’ szerelmes boldogabb azon érzések által a’ mellyekkel bír, mint a’ mellyeket gerjeszt.

257. La civilité est un désir d’en recevoir, et d’être estimé poli.

A’ társasági kedveltetés arra való vágyás, hogy velünk nyájasan bánjanak, ’s jó-tónusú embereknek tartassunk.

258. L’éducation que l’on donne d’ordinaire aux jeunes gens est un second amour-propre qu’on leur inspire.

Die Erziehung, die man gewöhnlich jungen Leuten giebt, ist eine zwey-zweyte Eigenliebe, die man ihnen einflösst.

A’ fiatal-embereknek adott nevelés új kényeztetés az önnszeretetre.

259. Il n’y a point de passion où l’amour de soi-même regne si puissamment que dans l’amour; et l’on est souvent plus disposé à sacrifier le repos de ce qu’on aime qu’à perdre le sien.

Egy indúlatban sem érezteti magát annyira a’ magunk’ szeretete mint a’ szerelemben; ’s gyakorta készebbek vagyunk szeretett tárgyunknak egész nyúgodalmát feldúlni, mint legkissebb részét elveszteni a’ magunkénak.

260. Ce qu’on nomme libéralité n’est le plus souvent que la vanité de donner, que nous aimons mieux que ce que nous donnons.

Was man Freygebigkeit nennt, ist fast immer eine Eitelkeit, die das Geben lieber hat, als die Gaben.

A’ mit adakozásnak neveznek, csaknem mindég eggy bizonyos hiúság, melly feljebb becsűli az adhatást mint a’ mit ád.

261. La pitié est souvent un sentiment de nos propres maux dans les maux d’autrui: c’est une habile prévoyance des malheurs où nous pouvons tomber. Nous donnons du secours aux autres pour les engager à nous en donner en de semblables occasions; et ces services que nous leur rendons sont, à proprement parler, un bien que nous faisons à nous-mêmes par avance.

A’ szánakozás gyakorta tulajdon fájdalmunknak érzése a’ más’ fájdalmában; sebes előlátása azoknak, a’ mik minket is érhetnek. Segéllünk másokat, hogy hasonló esetekben mások is segélljenek minket; ’s ezen másoknak nyújtott szolgálatok, igazán szóllván, olly jótétek, mellyeket előre nyújtunk önnmagunknak.

262. La petitesse de l’esprit fait l’opiniàtreté: nous ne croyons pas aisément ce qui est au-delà de ce que nous voyons.

A’ lélek’ szegény-volta makacsságot szűl; ’s ritkán esik-meg, hogy hitünk tovább hasson, mint a’ meddig szemünk lát.

263. C’est se tromper que de croire qu’il n’y ait que les violentes passions, comme l’ambition et l’amour, qui puissent triompher des autres. La paresse, toute languissante qu’elle est, ne laisse pas d’en être souvent la maîtresse; elle usurpe sur tous les desseins et sur toutes les actions de la vie, elle y détruit et y consume insensiblement les passions et les vertus.

Csalatkozik a’ ki elhitette magával, hogy egyedűl a’ hánykódó indúlatok, a’ millyetén a’ nagyra-vágyás és szerelem, vehetnek erőt a’ többieken. Az unalom, bár mi rest és tunya, gyakorta meggyőzi őket. Kiterjeszti hatalmát minden feltételre, minden czélra; ’s észrevehetetlenűl fojt és emészt-meg minden indúlatot, minden virtust.

264. La promptitude à croire le mal sans l’avoir assez examiné est un effet de l’orgueil et de la paresse. On veut trouver des coupables, et l’on ne veut pas se donner la peine d’examiner les crimes.

Az a’ készség, a’ mellyel megvizsgálás nélkűl hisszük-el a’ rosszat mások felől, kevélységből ered és restelkedésből. Vétkest akarunk kapni, ’s nem akarjuk fárasztani magunkat a’ bizonyságok’ megfontolásával.

265. Nos recusons des juges pour les plus petits intérêts; et nous voulons bien que notre réputation et notre gloire dépendent du jugement des hommes qui nous sont tous contraires, ou par leur peu jalousie, ou par leur préoccupation, ou par leur peu de lumière; et ce n’est que pour les faire prononcer en notre faveur que nous exposons en tant de manières notre repos et notre vie.

Nem nyugszunk-meg olly bírákban, kiknek legkissebb interesszéjek is collisióban vagyon a’ miénkkel, ’s olly emberek’ ítéletére bízzuk jó-nevünket ’s becsűletünket, a’ kik vagy irígységből, vagy mivel előre el vannak ellenünk foglalva, ’s néha csak szűk-értelműségből is, velünk nyilván ellenkezésben vannak. ’S egyedűl azért tészük-ki olly sok esetekben nyugodalmunkat ’s életünket, hogy az ő voksaikat nyerhessük-meg.

266. Il n’y a guère d’homme assez habile pour connoître tout le mal qu’il fait.

Kein Mensch ist scharfsichtig genug, alles das Böse, das er stiftet, aufzufinden.

Nincs olly éleslátású ember, a’ ki mind érezze a’ kárt, mellyet tészen.

267. L’honneur acquis est caution de celui qu’on doit acquérir.

Errungene Ehre ist Bürge für die zu erringende.

A’ nyert becsűlet nyerendőkre való kötelezés.

268. La jeunesse est une ivresse continuelle; c’est la fiévre de la raison.

Az ifjúság szűnetlen részegűltség, észnek hideglelése az.

269. On aime à deviner les autres, mais on n’aime pas à être deviné.

Az ember szeret más’ szívébe látni; ha az övébe látnak, azt nem szereti.

270. Il y a des gens qu’on approuve dans le monde, qui n’ont pour tout mérite que les vices qui servent au commerce de la vie.

Sok ember tetszik a’ közönséges életben, pedig nincs bennek semmi érdem, hanemha azok a’ vétkes tulajdonságok, mellyek a’ társaságos szövetkezést segéllik.

271. C’est une ennuyeuse maladie que de conserver sa santé par un trop grand régime.

Alkalmatlan betegeskedés szoros vigyázat által nyerni-meg az egésséget.

272. Le bon naturel, qui se vante d’être si sensible, est souvent étouffé par le moindre intérêt.

A’ jószívűség, melly olly igen óhajt ragyogni érzékeny voltával, gyakran a’ legcsekélybb haszon’ súgára által is elfojtatik.

273. L’absence diminue les médiocres passions et augmente les grandes, comme le vent éteint les bougies et allume le feu.

A’ távollét fogyasztja a’ középszerű passziót, a’ nagyot gerjeszti, mint a hogy’ a’ szél eloltja a’ mécset, a’ szövétneket lángoltatja.

274. Les femmes croient souvent aimer, encore qu’elles n’aiment pas: l’occupation d’une intrigue, l’émotion d’esprit que donne la galanterie, la pente naturelle au plaisir d’être aimées, et la peine de refuser, leur persuadent qu’elles ont de la passion, lorsqu’elles n’ont que de la coquetterie.

Az asszonyok sokszor azt hiszik, hogy szeretnek, pedig még nem szeretnek. Elméjek a’ szerelem’ játékos menetele által el van foglalva, fantáziájok lángot kapott, titkos vonzódást^* érzenek a’ szerettetés’ örömei felé, küszködnek magokkal szeretőjiknek magokat megadni; ’s mind ez elhitette velek hogy szeretnek, pedig csak kokettíroznak.

275. Ce qui fait qu’on est souvent mécontent de ceux qui négocient, c’est qu’ils abandonnent presque toujours l’intérêt de leurs amis pour l’intérêt du succés de la négociation, qui devient le leur par l’honneur d’avoir réussi à ce qu’ils avoient entrepris.

Az, hogy a’ Negociánsok’ barátságtalansága ellen sokszor panaszra kell fakadnunk, onnan ered, mert ők igen is készek barátjaiknak javokat a’ kereskedés’ szerencsés folytának feláldozni, melly azon dicsőségnél fogva, hogy elsűlt a’ mihez fogtak, nékiek saját interesszéjekké vál.

276. Quand nous exagérons la tendresse que nos amis ont pour nous, c’est souvent moins par reconnoissance que par le désir de faire juger de notre mérite.

Midőn barátainknak erántunk mutatott jóságokat nagyítva hirdetjük, azt bizonyosan nem annyira háládatosságunk’ nagy voltából cselekesszük, mint azon kívánságból, hogy a’ mi becsünket mások érezzék.

277. L’approbation que l’on donne à ceux qui entrent dans le monde vient souvent de l’envie secrete que l’on porte à ceux qui y sont établis.

Nyájasan-fogadása azoknak, a’ kik a’ nagy világba most lépnek-fel, gyakorta titkos gyűlölést árúl-el azok eránt, a’ kik ott már ragyognak.

278. L’orgueil qui nous inspire tant d’envie nous sert souvent aussi à la modérer.

A’ kevélység, melly sokszor irígységet lehell belénk, sokszor ezen irígységet mérsékli is.

279. Il y a des faussetés déguisées qui représentent si bien la vérité, que ce seroit mal juger que de ne s’y pas laisser tromper.

Vannak ál hamisságok is, mellyek olly természetesen játszák az igazat, hogy kevés értelmet gyanítatna maga felől, a’ ki magát általok megcsalatni nem hagyná.

280. Il n’y a pas quelquefois moins d’habileté à savoir d’un bon conseil qu’à se bien conseiller soi-même.

Oft bedarf es nicht geringerer Klugheit, einen guten Rath zu nutzen, als sich selbst vortheilhaft zu rathen.

Néha nem kívántatik kevésbb okosság élni tudni a’ jó tanáccsal, mint jó tanácsot adni önnmagunknak.

281. Il y a des méchans qui seroient moins dangereux s’ils n’avoient aucune bonté.

Van eggy neme a’ rosszaknak, kik koránt sem volnának annyira veszedelmesek, ha bennek semmi jó nem volna.

282. La magnanimité est assez bien définie par son nom même; néanmoins on pourroit dire que c’est le bon sens de l’orgueil, et la voie la plus noble pour recevoir des louanges.

Der Edelmuth ist durch seine Benennung schon erklärt: dennoch könnte man sagen, er sey der gesunde Verstand des Stolzes, und das edelste Mittel, Lob zu erwerben.

A’ széplelkűség már eléggé meg vagyon magyarázva neve által: azonban azt mondhatni felőle, hogy ő a’ büszkeség’ józansága, ’s a’ legnemesbb út, dicséretre jutni.

283. Il est impossible d’aimer une seconde fois ce qu’on a véritablement cessé d’aimer.

Lehetetlen másod’ ízben szeretni, a’ mit szeretni igazán megszüntünk eggyszer.

284. C’est moins la fertilité de l’esprit qui nous fait trouver plusieurs expédiens sur une même affaire, que ce n’est le défait de lumière qui nous fait arrêter à tout ce qui se présente á notre imagination, et qui nous empêche de discerner d’abord ce qui est le meilleur.

Nem annyira leleményes elmének jele az, midőn valaki sok módot talál, baján könnyíteni, hanem a’ gyengélkedő értelemé inkább, mint a’ melly mindenen felakad, a’ mi magát képzeletének elébe tolja, ’s meg nem tudja választani, mi a’ sok köztt a’ legjobb.

285. Il y a des affaires et des maladies que les remèdes aigrissent en certains temps; et la grande habilité consiste à connoître quand il est dangereux d’en user.

Némelly elakadás, némelly betegség még nehezebbé vál a’ segéllő eszközök által, ’s mély belátás kívántatik arra, hogy kiismerjük, mikor kell velek élni.

286. La simplicité affectée est une imposture délicate.

Verstellte Einfalt ist eine feine Heucheley.

A’ színlelt eggyűgyűség igen elmés csalárdság.

287. Il y a’ plus de défauts dans l’humeur que dans l’esprit.

Több hiba van a’ rossz-kedvben, mint az akaratban.

288. Le mérite des hommes a sa saison aussi bien que les fruits.

Az ember’ érdemeinek szint úgy meg van a’ maga érlelő ideje mint a’ föld’ terméseinek.

289. On peut dire de l’humeur des hommes comme de la plupart des bâtimens, qu’elle a’ diverses faces, les unes agréables et les autres désagréables.

Az emberek’ kedvszesszenései felől azt lehet mondani, a’ mit némelly architectúrai munkák felől, hogy külömböző nézetjek vagyon: némellyíke kedves, némellyíke visszás.

290. La modération ne peut avoir le mérite de combattre l’ambition et de la soumettre; elles ne se trouvent jamais ensemble. La modération est la langueur et la paresse de l’ame, comme l’ambition en est l’activité et l’ardeur.

A’ mérsékletre nem illik az a’ dicséret, hogy a’ nagyra-vágyást megtámadja és meggyőzi. A’ kettő soha nem jár eggy úton. A’ mérséklet bágyadtsága ’s nyugta a’ léleknek: a’ nagyravágyás heve és munkássága.

291. Nous aimons toujours ceux qui nous admirent, et nous n’aimons pas toujours ceux que nous admirons.

Beständig haben wir Die lieb, die uns bewundern, und nicht immer Die, welche wir bewundern.

Mindég szeretjük a’ kik bennünket csudálnak, de nem szeretjük mindenkor a’ kiket mi csudálunk.

292. Il s’en faut bien que nous ne connoissions toutes nos volontés.

Koránt se hidd, hogy tudod mindég, mit akarsz.

293. Il est difficile d’aimer ceux que nous n’estimons point; mais il ne l’est pas moins d’aimer ceux que nous estimons beaucoup plus que nous.

Es ist schwer, Die lieb zu haben, die wir nicht schätzen; aber eben so schwer ist es, Die lieb zu haben, die wir weit höher schätzen, als uns.

Bajos dolog azt szeretni a’ kit nem becsűlünk: de nem kevésbé bajos azokat szeretnünk a’ kiket sokkal feljebb becsűlünk magunknál.

294. Les humeurs du corps ont un cours ordinaire et réglé qui meut et tourne imperceptiblement notre volonté: elles roulent insensiblement, et exercent successivement un empire secret en nous; de sorte qu’elles ont une part considérable à toutes nos actions, sans que nous le puissions connoître.

A’ test’ éltető nedveinek rendes és kiszabott folyamatjok vagyon, melly észrevehetetlenűl költögeti ’s kormányozza az akaratot; alattomban van mozgások, ’s titkos uralkodást gyakorlanak rajtunk; ’s ekként igen nevezetes részek van minden cselekedetinkben, a’ nélkűl hogy azt magunk tudnánk.

295. La reconnoissance dans la plupart des hommes n’est qu’une forte et secrete envie de recevoir de plus grands bienfaits.

A’ háládatosság a’ legtöbb emberekben csak arra való titkos vágyás, hogy nagyobb jótéteket végyenek.

296. Presque tout le monde prend plaisir à s’acquitter prend plaisir à s’acquitter des petites obligations; beaucoup de gens ont de la reconnoissance pour les médiocres; mais il n’y a presque personne qui n’ait de l’ingratitude pour les grandes.

Csaknem minden ember örömmel fizeti-le a’ mivel kisded kedvezésekért tartozik; sokan háládatosok középszerű jótétekért is: de alig van eggy, a’ ki nagyért volna az.

297. Il y a’ des folies qui se prennent comme les maladies contagieuses.

Némelly bolondság úgy ragad-el mint némelly nyavalya.

298. Assez de gens méprisent le bien, mais peu savent le donner.

Manche Leute verschmähen Geld und Gut, aber wenige sind stark genug, es weg zu geben.

Sok ember nem becsűli a’ pénzt és gazdagságot: de ritka bír elég erővel, másnak adni.

299. Ce n’est d’ordinaire que dans de petits intérêts que nous prenons le hasard de ne pas croire aux apparences.

Közönségesen csak kis tekintetű dolgokban szánjuk-el magunkat, nem hinni a’ külső színnek.

300. Quelque bien qu’on nous dise de nous, on ne nous apprend rien de nouveau.

Mondjanak rólad bár mennyi jót, újságot ugyan előtted nem mondanak.

301. Nous pardonnons souvent à ceux qui nous ennuient; mais nous ne pouvons pardonner à ceux que nous ennuyons.

Hogy bennünket más úntatott-el, azt néki meg tudjuk bocsátani: nem azt néki soha, hogy mi úntattuk-el őtet.

302. L’intérêt, que l’on accuse de tous nos crimes, mérite souvent d’être loué de nos bonnes actions.

Der Eigennutz, dem wir alle unsre Untugenden aufbürden, verdient oft die Ehre unserer guten Handlungen.

A’ haszonvadászást azzal vádoljuk, hogy ő az oka minden botlásunknak: pedig igen sokszor ő az oka legszebb tetteinknek is.

303. On ne trouve guère d’ingrats tant qu’on est en état de faire du bien.

Man findet selten Undankbare, so lange man im Stande ist, Gutes zu thun.

Ritkán akadsz háládatlanra, míg módod van jól tenni.

304. Il est aussi honnête d’être glorieux avec soi-même qu’il est ridicule de l’être avec les autres.

Épen úgy nem illetlen önnmagunk miatt büszkélkedni, mint a’ hogy’ más miatt kevélykedni nevetséges.

305. On a fait une vertu de la modération, pour borner l’ambition des grands hommes, et pour consoler les gens médiocres de leur peu de fortune et de leur peu de mérite.

Virtust csináltunk a’ mérsékletből, hogy határ vetessék^* a’ Nagyok’ negédségének, ’s a’ középszerű emberkék vígasztalást találjanak, hogy nekik kevés érték, kevés érdem jutott.

306. Il y a des gens destinés à être sots, qui ne font pas seulement des sottises par leur choix, mais que la fortune même contraint d’en faire.

Sok ember felől el vala végezve, hogy gubó maradjon; ’s az efféle gubók a’ magok’ bohóságaikat nem mindég szabad választások szerint csinálják, hanem azért, mivel a’ sors mintegy reá szorítja őket.

307. Il arrive quelquefois des accidens dans la vie, d’où il faut être un peu fou pour se bien tirer.

Az embert e’ világon sok olly viszontagság éri, hogy eggy kisség bolondnak kell lennie, hogy bajából jól kifejtődhessék.

308. S’il y a des hommes dont le ridicule n’ait jamais paru, c’est qu’on ne l’a pas bien cherché.

Ha ezen vagy amazon nevetséges oldalokat nem láttunk, az egyedűl onnan vagyon, mert nem néztük-meg szemesen.

309. Ce qui fait que les amans et les maitresses ne s’ennuient point d’être ensemble, c’est qu’ils parlent toujours d’eux-mêmes.

Dass Liebhaber und Geliebte nie lange Weile haben, wenn sie bey einander sind, kommt daher, dass sie beständig von sich selbst sprechen.

Hogy a’ Szerelmes és Kedvese el nem únnak eggyütt-lenni, eggyütt-csevegni, annak az az oka, mert mindég magok felől foly közttök a’ beszéd.

310. Pourquoi faut-il que nous ayons assez de mémoire pour retenir jusqu’aux moindres particularités de ce qui nous est arrivé, et que nous n’en ayons pas assez pour nous souvenir combien de fois nous les avons contées à la même personne?

Miért kell annyi emlékezéssel bírnunk, hogy a’ rajtunk történteket legaprólékosbb különösségekig megtartjuk, ’s miért nem bírunk annyival, hogy eszünkbe jusson, hány ízben beszélltük-el immár ugyan-azon személynek?

311. L’extrême plaisir que nous prenons à parler de nous-mêmes nous doit faire craindre de n’en donner guère a’ ceux qui nous écoutent.

Az a’ szertelen öröm, mellyet nekünk az ád, ha magunk felől szóllhatunk, megsejdítethetné, hogy azzal nem sok örömet adunk másnak.

312. Ce qui nous empêche d’ordinaire de faire voir le fond de notre cœur à nos amis n’est pas tant la défiance que nous avons d’eux que celle que nous avons de nous-mêmes.

Was uns gewöhnlich hindert, unsre Freunde auf den Grund unsers Herzens blicken zu lassen, ist nicht sowohl Misstrauen gegen sie, als gegen uns selbst.

Hogy barátinkkal szívünk’ mélyéig nem hagyunk látatni, az nem annyira az erántok mint a’ magunk eránt való bízatlanságból ered.

313. Les personnes foibles ne peuvent étre sincéres.

Gyenge ember nem lehet nyíltszívű.

314. Ce n’est pas un grand malheur d’obliger des ingrats; mais c’en est insupportable d’être obligé à un mal-honnête homme.

Es ist kein grosses Unglück, Undankbaren Gutes gethan, aber ein unerträgliches ist es, einem schlechten Menschen Verbindlichkeit zu haben.

Háládatlannal közleni jótétet, nem felette nagy baj: de elviselhetetlen baj, rossz embernek köszönni jót.

315. On trouve des moyens pour guérir de la folie, mais on n’en trouve point pour redresser un esprit de travers.

Man hat Mittel, Narrheiten zu heilen, aber keines, einen schiefen Kopf gerade zu setzen.

Kigyógyítni az őrjöngőst, arra találhatni szert: nem arra soha, hogy az hozattassék helyre, a’ kinek az esze kificzamlott.

316. On ne sauroit conserver long-temps les sentimens qu’on doit avoir pour ses amis et pour ses bienfaiteurs, si on se laisse la liberté de parler souvent de leurs défauts.

Kihal az emberben a’ hűség, mellyel barátja ’s jóltevőji eránt tartozik, ha szabadságot enged magának, gyakorta szóllani azoknak fogyatkozásaik felől.

317. Louer les princes des vertus qu’ils n’ont pas, c’est leur dire impunément des injures.

Olly tulajdonságokért magasztalni a’ Nagyokat, mellyekkel nem bírnak, annyi mint őket szembe szidalmazni.

318. Nous sommes plus près d’aimer ceux qui nous haïssent que ceux qui nous aiment plus que nous ne voulons.

Wir sind näher daran, Die lieb zu gewinnen, die wir hassen, als die uns mehr lieben, als wir wollen.

Közelébb járunk hozzá, hogy gyűlőlőinket szeressük, mint azokat, a’ kik bennünket inkább kedvellnek mint magunk akarjuk.

319. Il n’y a que ceux qui sont méprisables qui craignent d’être méprisés.

Csak annak van oka meg-vettetéstől tartani, a’ ki méltó hogy megvettessék.

320. Notre sagesse n’est pas moins à la merci de la fortune que nos biens.

Az ember’ esze szint úgy laptája a’ szerencsének mint az erszénye.

321. Il y a dans la jalousie plus d’amour-propre que d’amour.

A’ féltékenységben több az önnszeretet mint a’ szeretet.

322. Nous nous consolons souvent par foiblesse des maux dont la raison n’a pas la force de nous consoler.

Elménk’ gyengesége gyakorta olly esetekben is talál vígasztalást, mellyeknek az ész’ egész ereje sem nyújthat azt.

323. Le ridicule déshonore plus que le deshonneur.

A’ mi nevetséges, nagyobb gyalázatot vonsz reánk mint a’ gyalázat.

324. Nous n’avouoons de petits défauts que pour persuader que nous n’en avons pas de grands.

Wir gestehen bloss darum kleine Fehler ein, um Andre zu überreden, dass wir keine grossen haben.

Kisded hibákat egyedűl azért vallunk magunkra, hogy azt hitethessük-el másokkal, hogy bennünk nincsenek nagyok.

325. L’envie est plus irréconciliable que la haine.

Az irígység engesztelhetetlenebb mint a’ harag.

326. On croit quelquefois haïr la flatterie, mais on ne hait que la manière de flatter.

Sokszor azt hiszed, hogy útálod a’ hízelkedést, holott csak a’ módját nem szereted, a’ mellyel neked hízelkednek.

327. On pardonne tant que l’on aime.

Míg szeretünk, minden meg vagyon bocsátva.

328. Il est plus difficile d’être fidéle à sa maîtresse quand on est heureux que quand on en est maltraité.

Nehezebb híven maradni, midőn Kedvesünk visszonozza érzésünket, mint midőn keménykedik.

329. Les femmes ne connoissent pas toute leur coquetterie.

Az asszonyok magok sem tudják mennyire kokettek.

330. Les femmes n’ont point de sévérité complette sans aversion.

Nincs igazán-kemény asszony, hanemha imádója szenvedhetetlennek tetszik előtte.

331. Les femmes peuvent moins surmonter leur coquetterie que leurs passions.

Az asszonyoknak nehezebb csélcsapságokon erőt venni mint lángokon.

332. Dans l’amour la tromperie va presque toujours plus loin que la méfiance.

A’ szerelemben csaknem mindég tovább megyen a’ csalás mint a’ bízatlanság.

333. Il y a une certaine sorte d’amour dont l’excés empêche la jalousie.

Van eggy neme a’ szerelemnek, melly nagyobb, mint hogy hozzája férhessen a’ féltés.

334. Il en est de certaines bonnes qualités comme des sens; ceux qui en sont entièrement privés ne peuvent ni les appercevoir ni les comprendre.

Némelly szép tulajdonságról elmondhatni a’ mit az érzékek körűl tapasztalunk: a’ ki nem bír velek, meg nem foghatja hogy lehessenek.

335. Lorsque notre haine est trop vive, elle nous met au-dessous de ceux que nous haïssons.

Wenn unser Hass sehr lebhaft ist, so setzt er uns über die, welche wir hassen, hinaus.

Midőn gyűlőlségünk igen eleven, lejjebb ejt bennünket gyűlőlségünk’ tárgyainál.

336. Nous ne ressentons nos biens et nos maux qu’à proportion de notre amour-propre.

Szerencsénk’ ’s szerencsétlenségünk’ nagy vagy kis voltát az önnszeretet szabja-meg.

337. L’esprit de la plupart des femmes sert plus à fortifier leur folie que leur raison.

Bey den meisten Weibern dient der Witz mehr, ihre Thorheiten auszubilden, als ihren Verstand.

Az elmésség az asszonyoknál közönségesen arra való, hogy bolondságaikban erősödjenek-meg általa, nem az eszességben.

338. Les passions de la jeunesse ne sont guère plus opposées au salut que la tiédeur des vieilles gens.

Az ifjú kor’ lángja nehezen lesz inkább ellenére a’ jónak mint az öreg kor’ fagya.

339. L’accent du pays où l’on est né demeure dans l’esprit et dans le coeur comme dans le langage.

A’ honni accentus örökké megmarad az elmében és szívben, valamint a’ szóejtésben.

340. Pour être un grand homme il faut savoir profiter de toute sa fortune.

Um ein grosser Mann zu seyn, muss man sein Glück in seinem ganzen Umfange zu nutzen verstehn.

Hogy nagy légy, egész szerencsédet kell használni tudnod.

341. La plupart des hommes ont, comme les plantes, des propriétés cachées que le hasard fait découvrir.

A’ legtöbb embernek titkos tulajdonságai vannak, valamint a’ plántáknak, mellyeket a’ történet fedez-fel.

342. Les occasions nous font connoître aux autres, et encore plus à nous-mêmes.

A’ környűlállások ismertetnek-meg bennünket másokkal, és még inkább önnmagunkkal.

343. Il ne peut y avoir de régle dans l’esprit ni dans le cœur des femmes si le tempérament n’en est d’accord.

Az asszonyi ész és szív csak azt a’ törvényt ismeri, mellyet a’ vér’ hevessége mond jónak.

344. Nous ne trouvons guère de gens de bon sens que ceux qui sont de notre avis.

Wir trauen niemand gesunden Menschenverstand zu, als dem, der mit uns gleich denkt.

Az ember azt hiszi, hogy egyedűl annak van helyén az esze, a’ ki eggy értelemben van vele.

345. Quand on aime, on doute souvent de ce qu’on croit le plus.

A’ ki szeret, gyakran a’ felől is kételkedik, a’ mi felől tökélletesen meg van győződve.

346. Le plus grand miracle de l’amour, c’est de guérir de la coquetterie.

Legfőbb csudatéte a’ szerelemnek az, midőn a’ koketterieből gyógyítja-meg az asszonyi szívet.

347. Ce qui nous donne tant d’aigreur contre ceux qui nous font des finesses, c’est qu’ils croient être plus habiles que nous.

A’ mi bennünket olly annyira elkeserít azok ellen a’ kik rajtunk csínyt ejtettek, az annak képzelése, hogy ők szemesebbeknek hiszik magokat nálunknál.

348. On a bien de la peine à rompre, quand on ne s’aime plus.

Nem könnyű akkor megszegni a’ szeretetet, mikor elhűlt már a’ szív.

349. On s’ennuie presque toujours avec les gens avec qui il n’est pas permis de s’ennuyer.

Csaknem mindég únatkozás szállja-meg az embert azok köztt, a’ kik körűl megúnatkozni nem szabad.

350. Un honnête homme peut être amoureux comme un fou, mais non pas comme un sot.

Az eszes ember szerethet úgy mint az őrűlt, de nem mint a’ bolond.

351. Il y a de certains défauts qui bien mis en œuvre brillent plus que la vertu même.

Es giebt gewisse Fehler, die, geschickt heraus gehoben, heller glänzen, als die Tugend selbst.

Némelly hiba, ha vele bánni tudnak, magánál a’ virtusnál is inkább csillog.

352. On perd quelquefois des personnes qu’on regrette plus qu’on n’en est affligé, et d’autres dont on est affligé et qu’on ne regrette guère.

Néha ollyak halnak-el körűlttünk, a’ kiket inkább szánunk mint kesergünk: néha ollyak, a’ kiket inkább kesergünk mint szánunk.

353. Nous ne louons d’ordinaire de bon cœur que ceux qui nous admirent.

Inkábbára igazán csak azokat dicsérjük, a’ kik bennünket csudálnak.

354. Les petits esprits sont trop blessés des petites choses; les grands esprits les voient toutes et n’en sont point blessés.

Kis lelkeknek nagyon fájnak a’ kicsinységek. A’ nagy lelkek is érzik a’ bántást, de általa meg nem bántatnak.

355. L’humilité est la véritable preuve des vertus chrétiennes: sans elle nous conservons tous nos défauts, et ils sont seulement couverts par l’orgueil, qui les cache aux autres, et souvent à nous-mêmes.

Az alázatosság igazi próbaköve a’ keresztyéni virtusnak. Ez nélkűl minden hibáink megmaradnak, csak hogy fogva tartja a’ kevélység, melly őket mások, sőt gyakran magunk előtt is elrejti.

356. Les infidélités devroint éteindre l’amour; et il ne faudroit point être jaloux quand on a sujet de l’être: il n’y a que les personnes qui évitent de donner de la jalousie qui soient dignes qu’on en ait pour elles.

Untreue sollte die Liebe auslöschen, und man müsste nicht eifersüchtig seyn, wenn man wahren Grund dazu hätte. Nur die, welche jede Ursache zur Eifersucht vermeiden, sind der Eifersucht werth.

A’ hűségtelenségnek el kellene oltani a’ szeretetet, ’s nem kellene féltésre gerjedni, ha a’ féltésnek van helye. Egyedűl azok érdemlik hogy féltsük, a’ kik nem adnak okot hogy féltsük.

357. On se décrie beaucoup plus auprès de nous par les moindres infidélités qu’on nous fait, que par les plus grandes qu’on fait aux autres.

A’ legkissebb hűségtelenség által is útáltabbá teszi előttünk magát a’ vétkes, ha az ellenünk vagyon elkövetve, mint a’ legnagyobb által, melly más ellen követtetett.

358. La jalousie naît toujours avec l’amour, mais elle ne meurt pas toujours avec lui.

A’ féltékenység mindenkor eggyütt támad a’ szerelemmel, de nem eggyütt hal-meg vele.

359. La plupart des femmes ne pleurent pas tant la mort de leurs amans pour les avoir aimés que pour paroître plus dignes d’être aimées.

A’ legtöbb asszony nem annyira szerelemből siratja’ férje’ halálát, mint azon kívánságból, hogy érdemesnek tessék újobban szerettetni.

360. Les violences qu’on nous fait nous font souvent moins de peine que celles que nous nous faisons à nous-mêmes.

A’ melly erőszakot mások követnek-el rajtunk, az nekünk sokszor kevésbbé fáj, mint a’ mit magunk követünk-el magunkon.

361. On sait assez qu’il ne faut guère parler de sa femme ; mais on ne sait pas assez qu’on devroit encore moins parler de soi.

Dass man nicht von seiner Frau sprechen müsse, weiss man ziemlich allgemein; aber nicht so allgemein weiss man, dass man noch weniger von sich selbst sprechen müsse.

Hogy feleségeink felől szóllani nem illik, azt a’ világ alkalmasint megtanúlta: de azt nem tanúlta-meg olly formán, hogy még kevésbé illik, magunk felől szóllani.

362. Il y a de bonnes qualités qui dégénerent en défauts quand elles sont naturelles, et d’autres qui ne sont jamais parfaites quand elles sont acquises: il faut, par exemple, que la raison nous rende ménagers de notre bien et de notre confiance, et il faut au contraire que la nature nous donne la bonté et la valeur.

Némelly jó tulajdonság hibává változik-el, ha természeti, némelly ismét soha nem lesz tökélletes, ha szerezve vagyon. Példának okáért: hogy takarékosan kell mind pénzünkkel mind bízodalmunkkal bánnunk, arra bennünket megtanít az ész: de jó szívet, bátor lelket a’ természettől kell kapnunk.

363. Quelque défiance que nous ayons de la sincérité de ceux qui nous parlent, nous croyons toujours qu’ils nous disent plus vrai qu’aux autres.

So misstrauisch wir auch gegen die Aufrichtigkeit mancher Menschen sind, die uns etwas sagen, so glauben wir doch beständig, dass sie gegen uns wahrer sind, als gegen Andre.

Bár melly kevés hitelt nyújtunk is ennek vagy amannak midőn nekünk valamit mond: mindazáltal azt hisszük, hogy nekünk csak-ugyan inkább mond igazat mint másnak.

364. Il y a peu d’honnêtes femmes qui ne soient lasses de leur métier.

Kevés tisztes asszony van, a’ ki belé ne únjon mesterségébe.

365. La plupart des honnêtes femmes sont des trésors cachés, qui ne sont en sûreté que parcequ’on ne les cherche pas.

A’ mi tisztes asszonyaink rejtett kincsek; de csak azért vannak bátorságban, mert senki nem kereste.

366. Les violences qu’on se fait pour s’empêcher d’aimer sont souvent plus cruelles que les rigueurs de ce qu’on aime.

Az a’ küszködés, mellybe nékünk szerelmünk’ elfojtása kerűl, sokszor kínosabb mint a’ szeretett személy’ minden hidegsége.

367. Il n’y a’ guère de poltrons qui connoissent toujours toute leur peur.

A’ gyáva ritkán tudja egészen mennyire gyáva ő.

368. C’est presque toujours la faute de celui qui aime, de ne pas connoitre quand on cesse de l’aimer.

Csaknem mindenkor annak a’ hibája, a’ ki szeret, ha meg nem sejdíti, hogy már nem szerettetik.

369. On craint toujours de voir ce qu’on aime quand on vient de faire des coquetteries ailleurs.

Man scheut beständig den Anblick dess, das man liebt, wenn man eben anderwärts erobernde Netze ausgelegt hatte.

Mindég reszket az ember meglátni a’ kit szeret, ha alattomban kaczérkodott.

370. Il y a de certaines larmes qui nous trompent souvent nous-mêmes, après avoir trompé les autres.

Es giebt eine Art von Thränen, die oft uns selbst täuschen, nachdem sie Andre getäuscht haben.

Van eggy neme a’ sírásnak, melly megcsalván másokat, végre sokszor önnmagunkat is megcsal.

371. Si l’on croit aimer sa maitresse pour l’amour d’elle, on est bien trompé.

A’ ki azt hiszi, hogy Szépjét Szépje miatt szereti, nagyon csalatkozik.

372. On doit se consoler de ses fautes quand on a la force de les avouer.

Man kann sich über seine Fehler beruhigen, wenn man stark genug ist, sie einzugestehen.

Az ember nyugton lehet hibáji miatt, ha elég ereje van, megvallani.

373. L’envie est détruite par la véritable amitié, et la coquetterie par le véritable amour.

Wahre Freundschaft verdrängt den Neid, wahre Liebe die Koketterie.

Az igazi barátság eltolja az irígységet; a’ kaczérságot az igazi szerelem.

374. Le plus grand défaut de la pénétration n’est pas de n’aller point jusqu’au but, c’est de la passer.

Az élesen-látásnak nem az a’ legfőbb hibája hogy nem hat-el a’ czélig, hanem hogy túlhat rajta.

375. On donne des conseils, mais on n’inspire point de conduite.

Tanácsot könnyű adni: bár sikert is adhatna véle az ember!

376. Quand notre mérite baisse, notre goût baisse aussi.

Wenn unsre Vorzüge sinken, sinkt auch unser Geschmack.

Ha becsünk alább száll, alább szállanak ízleteink is.

377. La violence qu’on se fait pour demeurer fidéle à ce qu’on aime ne vaut guère mieux qu’une infidélité.

Az az erőlködés, a’ mellyel állandóak igyekszünk lenni szerelmünkben, nem sokkal jobb a’ hitszegésnél.

378. Nos actions sont comme les bouts-rimés, que chacun fait rapporter à ce qui lui plaît.

Tetteink ollyanok mint a’ versek’ sorain az eggyező két szótag; kiki oda alkalmaztatja, a’ hová tetszik.

379. L’envie de parler de nous, et de faire voir nos défauts du côté que nous voulons biens les montrer, fait une grande partie de notre sincérité.

Az ember’ szertelen vágyása, magát emlegetni, ’s az a’ kívánság, hogy hibáji abban a’ fényben nézettessenek, a’ mellyben magunk szeretjük, nagy részben okai nyíltszívűségünknek.

380. On ne devroit s’étonner que de pouvoir encore s’étonner.

Azon az eggyen kellene csudálkoznunk, hogy még tudunk csudálkozni.

381. On est presque également difficile à contenter quand on a beaucoup d’amour et quand on n’en a plus guère.

Csaknem épen olly nehéz annak tenni valamit kedvére a’ ki hévvel szeret, mint a’ ki már nem szeret.

382. Il n’y a point de gens qui aient plus souvent tort que ceux qui ne peuvent souffrir d’en avoir.

Senkinek sincs többször nem igaza, mint a’ ki épen nem tűrheti, hogy igaza ne legyen.

383. Un sot n’a pas assez d’étoffe pour être bon.

Gubónak nincs miből jó lenni.

384. Si la vanité ne renverse pas entièrement les vertus, du moins elle les ébranle toutes.

Wenn die Eitelkeit auch nicht gerade alle Tugenden umwirft, so erschüttert sie doch alle.

Ha a’ hiúság fel nem döntögeti is mind a’ virtust, legalább mindeniket megtántorgatja.

385. Ce qui nous rend la vanité des autres insupportable, c’est quelle blesse la nôtre.

A’ mások’ hiúságát az tészi előttünk eltűrhetetlenné, hogy a’ miénknek ád döfést.

386. On renonce plus aisément à son intérêt qu’à son goût.

Könnyebb lemondani hasznunkról mint hajlandóságunkról.

387. La fortune ne paroit jamais si aveugle qu’à ceux à qui elle ne fait pas de bien.

Senkinek sem látszik a’ szerencse olly vaknak, mint a’ kinek nem kedvezett.

388. Il faut gouverner la fortune comme la santé: en jouir quand elle est bonne, prendre patience quand elle est mauvaise, et ne faire jamais de grands remèdes sans un extrême besoin.

A’ szerencsével úgy kell bánni mint az egésséggel: használni kell ha kedvez, tűrni kell ha nyom, ’s csak épen akkor nyúlni erőszakos szerekhez, midőn a’ legnagyobb szükség kívánja.

389. L’air bourgeois se perd quelquefois à l’armée; mais il ne se perd jamais à la cour.

Az alszületési mód néha lefaragódik a’ katonai életben, nem más szolgálatban soha egészen.

390. On peut être plus fin qu’un autre, mais non pas plus fin que tous les autres.

Ravaszabb mint más, lehet az ember: de ravaszabb mint más minden nem lehet.

391. On est quelquefois moins malheureux d’être trompé par ce qu’on aime, que d’en être détrompé.

Oft ist man minder unglücklich, von einer geliebten Person betrogen zu werden, als zu wissen, dass man betrogen wird.

Az ember néha kevésbé szerentsétlen az által, hogy Kedvese megcsalta, mint az által, hogy tudja hogy megcsalta.

392. Oa garde long-temps son premier amant quand on n’en prend pas un second.

Man behält seinen ersten Liebhaber lange, wenn man sich keinen zweyten zugelegt.

Sok ideig bírja első szeretőjét, a’ ki mást nem veszen mellé.

393. Nous n’avons pas le courage de dire en général que nous n’avons point de défauts, et que nos ennemis n’ont point de bonnes qualités; mais en détail nous ne sommes pas trop éloignés de le croire.

Nem merjük általjában állatni, hogy nincsenek fogyatkozásaink ’s ellenséginkben nincsenek jeles tulajdonságok: de eggyes esetekben igen közel vagyunk hozzá, hogy higyjük.

394. De tous nos défauts celui dont nous demeurons le plus aisément d’accord c’est la paresse: nous nous persuadons qu’elle tient à toutes les vertus paisibles, et que, sans détruire entièrement les autres elle en suspend seulement les fonctions.

Eggy hibánkat sem valljuk-meg készebben mint a’ restséget. Azt hisszük, hogy az minden nyugodalmas virtust magában foglal, és hogy ő nem oltja-el a’ több virtust, hanem azoknak munkásságokat csak felfüggeszti.

395. Il y a une élévation qui ne dépend point de la fortune; c’est un certain air qui nous distingue et qui semble nous destiner aux grandes choses; c’est un prix que nous nous donnons imperceptiblement à nous-mêmes; c’est par cette qualité que nous usurpons les déférences des autres hommes; et c’est elle d’ordinaire qui nous met plus au-dessus d’eux que la naissance, les dignités, et le mérite même.

Vagyon eggy bizonyos neme az emelkedésnek, melly nem függ a’ szerencsétől; eggy bizonyos felsőség, melly bennünket nagy dolgokra látszik elrendelni; eggy érdem, mellyet észrevehetetlenűl magunk adunk önnmagunknak. Ez másokat tiszteletre hajt erántunk, ’s feljebb emel náloknál, mint a’ hogy’ születés, hívatal, sőt maga az érdem is emelhetnének.

396. Il y a du mérite sans élévation, mais il n’y a point d’élévation sans quelque mérite.

Es giebt Verdienste, die nicht empor kommen, aber kein Emporkommen ohne einiges Verdienst.

Van érdem emelkedés nélkűl: de emelkedés nincs valamelly érdem nélkűl.

397. L’élévation est au mérite ce que la parure est aux belles personnes.

Az emelkedés az az érdemre nézve, a’ mi a’ szépségre nézve az öltözködés.

398. Ce qui se trouve le moins dans la galanterie, c’est de l’amour.

Was man bey der Galanterie am wenigsten findet, ist – Liebe.

A’ mit legkevésbbé találunk-fel a’ szerelem’ lepdeséseiben az – a’ szerelem.

399. La fortune se sert quelquefois de nos défauts pour nous élever; et il y a des personnes incommodes, dont le mérite seroit mal récompensé si l’on n’étoit bien aise d’acheter leur absence.

A’ szerencse néha hibáinkon kap hogy bennünket felemeljen; ’s vannak holmi alkalmatlanok, kiknek rosszúl fogna megjutalmaztatni érdemek, ha jelen-nem-léteket örömest meg nem vásárlanánk.

400. Il semble que la nature ait caché dans le fond de notre esprit des talens et une habilité que nous ne connoissons pas: les passions seules ont le droit de les mettre au jour, et de nous donner queluefois des vues plus certaines et plus achevées que l’art ne pourroit le faire.

Úgy tetszik, hogy a’ természet lelkeink’ rejtekeiben olly ajándékokat ’s ösztönöket tett-le, mellyeket magunk sem ismerünk. A’ passzióké az a’ jus, hogy őket kinyilatkoztassák, ’s előnkbe bizonyosbb és töröttebb útat terjesszenek, mint a’ mesterség tehetne.

401. Nous arrivons tout nouveaux aux divers âges de la vie, et nous y manquons souvent d’expérience malgré le nombre des années.

Járatlanúl lépünk-fel az életnek mindenik korába, ’s tapasztalás nélkűl maradunk, bár meddig éltünk is.

402. Les coquettes se font honneur d’être jalouses de leurs amans, pour cacher qu’elles sont envieuses des autres femmes.

A’ kaczér asszony betsűletet keres abban, hogy féltékenynek mutatja magát imádója eránt. Nem akarná magát elárúlni, hogy irígyen néz más szép asszonyokat.

403. Il s’en faut bien que ceux qui s’attrapent à nos finesses nous paroissent aussi ridicules que nous nous le paroissons à nous-mêmes quand les finesses des autres nous ont attrapés.

Koránt se hidd, hogy a’ kiknél fortélyosabb valál, olly nevetségesek neked, mint te vagy az önnmagadnak, mikor téged ők szedtek rá.

404. Le plus dangereux ridicule des vieilles personnes qui ont été aimables, c’est d’oublier qu’elles ne le sont plus.

Veszedelmesbb nevetségesség nem érheti azokat a’ koros személyeket, a’ kik valaha szépek voltak, mint midőn felejtik, hogy nem azok többé.

405. Nous aurions souvent honte de nos plus belles actions si le monde voyoit tous les motifs qui les produisent.

Gyakorta pirúlnánk legszebb tetteink miatt, ha a’ világ tudná azoknak minden indító okait.

406. Le plus grand effort de l’amitié n’est pas de montrer nos défauts à un ami, c’est de lui faire voir les siens.

Die höchste Stufe der Freundschaft ist nicht, einem Freunde unsre Fehler, sondern ihm seine bemerkbar zu machen.

Nem az a’ legfőbb erőlködése a’ barátságnak, midőn barátunknak őnn hibánkat felfedjük, hanem az, midőn az övéket^* látatjuk vele.

407. On n’a guère de défauts qui ne soient plus pardonnables que les moyens dont on se sert pour les cacher.

Keiner unserer Fehler ist so unverzeichlich, als die Mittel, die wir anwenden, ihn zu verstecken.

Hibáinknak eggyike sincs olly bocsáthatatlan, mint azon módok, mellyekkel azokat elfedezni igyekszünk.

408. Quelque honte que nous ayons méritée, il est presque toujours en notre pouvoir de rétablir notre réputation.

So grosse Schande wir uns auch zugezogen haben könnten: fasst immer ist es in unserer Gewalt, unsern guten Ruf wieder herzustellen.

Bár melly nagy gyalázatot vont is reánk botlásunk, de csakugyan inkábbára magunkon áll, visszaszerzeni becsűletünket.

409. On ne plaît pas long-temps quand on n’a qu’une sorte d’esprit.

Man gefällt nicht lange, wenn man nur Eine Art von Witz hat.

Nem tetszhetik sokáig, a’ kinek csak eggynemű elmésség jutott.

410. Les fous et les sots ne voient que par leur humeur.

A’ bolond Mihókok és a’ fa-Jankók mindent húmorok’ pápaszemén által néznek.

411. L’esprit nous sert quelquefois à faire hardiment des sottises.

Az elme gyakorta igen nevezetes szolgálatokat tesz körűlttünk, oktalan lépéseket tenni.

412. La vivacité qui augmente en vieillissant ne va pas loin de la folie.

A’ hanyatlás’ esztendeivel nőttön-nevekedő elevenség nem messze jár az őrűltségtől.

413. En amour celui qui est guéri le premier est toujours le mieux guéri.

A’ szerelemben az gyógyúlt-meg legigazábban, a’ ki leghamarább gyógyúlt-meg.

414. Les jeunes femmes qui ne veulent point paroître coquettes, et les hommes d’un âge avancé qui ne veulent pas être ridicules, ne doivent jamais parler de l’amour comme d’une chose où ils puissent avoir part.

A’ kaczéroknak látszani nem akaró asszonyok és a’ korba eredt férjfiak, a’ kik nem szeretnék nevetségesekké tenni magokat, jól cselekszik, ha a’ szerelem felől nem szóllnak úgy, mintha abban nékiek is lehetne részek.

415. Nous pouvons paroître grands dans un emploi au-dessous de notre mérite; mais nous paroissons souvent petits dans un emploi plus grand que nous.

Az érdemünk alatt való hívatalokban nagyoknak mutathatjuk magunkat: de az ollyanban, a’ melly nagyobb nálunknál, gyakran kissebbeknek tetszünk.

416. Nous croyons souvent avoir de la constance dans les malheurs, lorsque nous n’avons que de l’abattement; et nous les souffrons sans oser les regarder, comme les poltrons se laissent tuer de peur de se défendre.

Wir glauben Standhaftigkeit im Unglück zu haben, wenn es bloss Ermattung ist, und wir dulden es, ohne es ins Auge zu fassen, gerade wie Kleinmüthige sich niederhauen lassen, vor lauter Furcht sich zu wehren.

Gyakran azt hisszük, hogy bátor szívvel viseljük a’ csapást, holott elcsüggedésben vagyunk, ’s szemébe nem mervén pillantani a’ veszélynek, úgy tűrjük azt mint azok a’ gyávák, a’ kik öszvetett kézzel szenvedik a’ nyakazást, mert nem merik magokat védeni.

417. La confiance fournit plus à la conversation que l’esprit.

A’ bizakodás inkább segélli a’ társaságos eggyüttléteket mint az elmésség.

418. Toutes les passions nous font faire des fautes; mais l’amour nous en fait faire de plus ridicules.

Jede Leidenschaft verleitet uns zu Fehlern, aber die Liebe zu den lächerlichsten.

Minden heves indúlat botlásra tudja az embert tántorítani: de a’ szerelem a’ legnevetségesebbre tántorítja.

419. Peu de gens savent être vieux.

Kevés ember tud lenni öreg.

420. Nous nous faisons honneur des défauts opposés à ceux que nous avons: quand nous sommes foibles, nous nous vantons d’être opiniâtres.

Büszkélkedünk az olly hibákkal, mellyek ellenkezésben vannak a’ miéinkkel. Ha félénkek ’s gyengék vagyunk, makacsoknak akarunk látszani.

421. La pénétration a un air de deviner qui flatte plus notre vanité que toutes les autres qualités de l’esprit.

Az éles belátás azt sejdíteti rajtunk, hogy jövendőlés’ lelkével bírunk; ’s hiúságunk ebben több örömet lél, mint az elmének minden egyéb tulajdonságaiban.

422. La grace de la nouveauté et la longue habitude, quelque opposées qu’elles soient, nous empêchent également de sentir les défauts de nos amis.

Az újság’ kecse és a’ hosszas szokás, ámbár egymással egészen ellenkeznek, egyenlően vannak gátlásunkra, meglátni barátink’ fogyatkozásait.

423. La plupart des amis dégoûtent de l’amitié, et la plupart des dévots degoutent de la devotion.

Die meisten Freunde werden der Freundschaft überdrüssig, die meisten Andächtigen der Andacht.

A’ legtöbb barát belé csömörlik a’ barátságba: a’ legtöbb áhítatos az áhítatosságba ún belé.

424. Nous pardonnons aisément à nos amis les défauts qui ne nous regardent pas.

Könnyen el tudjuk nézni barátink’ hibájit, mikor nem minket érdekelnek.

425. Les femmes qui aiment pardonnent plus aisément les grandes indiscretions que les petites infidélités.

A’ lángoló asszony könnyebben megbocsátja a’ nagy titok’ kifeccsentését mint a’ kis hűségtelenséget.

426. Dans la vieillesse de l’amour, comme dans celle de l’âge, on vit encore pour les maux, mais on ne vit plus pour les plaisirs.

A’ szeretet’ vénségében, mint az élet’ agg korában, immár tsak bajainak érzése miatt élünk, nem gyönyörűségeinek.

427. Rien n’empêche tant d’être naturel que l’envie de la paroître.

Nichts verhindert so sehr, ungekünstelt zu seyn, als Begierde, es zu scheinen.

Azt, hogy természetesek legyünk, semmi nem gátolja^* annyira, mint annak szertelen óhajtása, hogy természetesnek tessünk.

428. C’est en quelque sorte se donner part aux belles actions que de les louer de bon cœur.

Osztozik az idegen szép tettben, ha ki azt szívesen magasztalja.

429. La plus véritable marque d’être né avec de grandes qualités, c’est d’être né sans envie.

Der wahre Beweis, dass man mit grossen Vorzügen geboren sey, ist ohne Neid geboren seyn.

A’ legigazibb bizonysága annak, hogy ez vagy amaz nagy tulajdonsággal született, az, ha irígység nélkűl született.

430. Quand nos amis nous ont trompés, on ne doit que de l’indifférence aux marques de leur amitié; mais on doit toujours de la sensibilité à leurs malheurs.

Haben unsre Freunde uns getäuscht, so dürfen wir Gleichgültigkeit bey ihren Freundschaftsversicherungen, aber nie Hartherzigkeit bey ihrem Unglücke zeigen.

Ha barátom megcsalt, elég hidegséget éreztetnem barátsága’ biztatásai eránt, de nem kell soha örömet, midőn baj érte.

431. La fortune et l’humeur gouvernent le monde.

Szerencse és vak ösztön kományozza a’ világot.

432. Il est plus aisé de connoître l’homme en général que de connoître l’homme en particulier.

Könnyebb az embert az egész nemében mint eggyenként kitanúlni.

433. On ne doit pas juger du mérite d’un homme par ses grandes qualités, mais par l’usage qu’il en sait faire.

Man muss auf die Verdienste eines Menschen nicht nach seinen grossen Vorzügen, sondern nach dem Gebrauche schliessen, den er davon macht.

Az ember’ érdemét nem nagy tulajdonságaiból kell megítélni, hanem arról, hogy azokkal mint tud élni.

434. Il y a une certaine reconnoissance vive qui ne nous acquitte pas seulement des bienfaits que nous avons reçus, mais qui fait même que nos amis nous doivent en leur payant ce que nous leur devons.

Van eggy neme az elevenebb háládatosságnak, melly nem egyedűl azt fizeti-le a’ mit vett, hanem jóltevőinket mintegy kénszeríti is, adósainknak tartani magokat, midőn nékiek azt adtuk-meg, a’ mit tőlök vevénk.

435. Nous désirerions peu de choses avec ardeur si nous connoissions parfaitement ce que nous désirons.

Nem kapnánk holmin olly mohon, ha tökélletesen ismernénk a’ mit óhajtunk.

436. Ce qui fait que la plupart des femmes sont peu touchées de l’amitié, c’est qu’elle est fade quand on a senti l’amour.

Hogy sok asszony olly kevés becset érez a’ barátságban, az onnan jő, mert a’ barátság a’ szerelem után ízetlen.

437. Dans l’amitié, comme dans l’amour, on est souvent plus heureux par les choses qu’on ignore que par celles que l’on sait.

A’ barátságban, mint a’ szerelemben, boldogabbak vagyunk holmi által a’ mit nem tudunk, mint a’ mit tudunk.

438. Nous essayons de nous faire honneur des défauts que nous ne voulons pas corriger.

Még kérkedni szeretnénk azon hibáinkkal, mellyekről nem akarunk lemondani.

439. Les passions les plus violentes nous laissent quelquefois du relâche, mais la vanité nous agite toujours.

A’ leghevesbb indúlatok is engednek néha pihenést, de a’ hiúság szüntelen hánykódásban tart bennünket.

440. Les vieux fous sont plus fous que les jeunes.

A’ vén bolondok bolondabbak mint a’ fiatalok.

441. Lorsque la fortune nous surprend en nous donnant une grande place sans nous y avoir conduits par degrés, ou sans que nous nous y soyons élevés par nos espérances, il est presque impossible de s’y bien soutenir et de paroître digne de l’occuper.

Midőn a’ szerencse valamelly nagy polczra emelés által meglep bennünket, ’s nem grádicsonként vitt fel oda, vagy ha reményeink által már előre nem hatottunk-el reá, csaknem lehetetlen, hogy magunkat jól tartsuk benne, ’s reá érdemeseknek tessünk.

442. Notre orgueil s’augmente souvent de ce que nous retranchons de nos autres défauts.

Kevélységünk gyakorta hízik azon hibákkal, mellyeket magunkról levetettünk.

443. Il n’y a’ point de sots si incommodes que ceux qui ont de l’esprit.

Keine beschwerlichern Tröpfe, als die witzigen.

Nincs alkalmatlanabb bolond mint az elmés bolond.

444. Il n’y a point d’homme qui se croie en chacune de ses qualités au-dessous de l’homme du monde qu’il estime le plus.

Nincs ember a’ világon, a’ ki eggyik vagy másik tulajdonságában kevésbbre becsűlje magát mint a’ kit a’ világon legfeljebb becsűl.

445. Dans les grandes affaires on doit moins s’appliquer à faire naître des occasions qu’à profiler de celles qui se présentent.

Bey entscheidenden Gelegenheiten muss man minder suchen, neue Gelegenheiten zu erzeugen, als die zu nutzen, die sich darbieten.

Fontos alkalmatosságokban nem azon kell igyekezni, hogy új alkalmatosságokat tenyésztessünk, hanem hogy használni tudjuk a’ mik önnként jőnek.

446. Il n’y a guère d’occasions où l’on fit un méchant marché de renoncer au bien qu’on dit de nous, à condition de n’en dire point de mal.

Ritka eset, a’ hol rossz vásárt fognánk csinálni, ha lemondanánk azon jóról, mellyet rólunk ez ’s amaz mond, olly kötés alatt, hogy ne mondják azt a’ nem-jót, a’ mit mondhatnának.

447. Quelque disposition qu’ait le monde à mal juger, il fait encore plus souvent grace au faux mérite qu’il ne fait injustice au véritable.

Bár melly hajlandó a’ világ, hamisan ítélni, az csakugyan való, hogy többször ád kegyelmet a’ nem-való érdeminek, mint a’ valón követ igazságtalanságot.

448. On est quelquefois un sot avec de l’esprit, mais on ne l’est jamais avec du jugement.

Az ember néha tacskó minden elmésségével. De józan ésszel senki nem lehet tacskó.

449. Nous gagnerions plus de nous laisser voir tels que nous sommes, que d’essayer de paroître ce que nous ne sommes pas.

Többet nyernénk, ha ollyaknak mutatnánk magunkat a’ millyek vagyunk, mint midőn azoknak akarunk látszani a’ mik nem vagyunk.

450. Nos ennemis approchent plus de la vérité dans les jugemens qu’ils font de nous que nous n’en approchons nous-mêmes.

Ellenségeink közelébb járúlnak az igazsághoz, midőn felőlünk ítélnek, mint önnmagunk^*.

451. Il y a plusieurs remèdes qui guérissent de l’amour, mais il n’y en a point d’infaillibles.

Egynehány szere van a’ szerelemből való meggyógyúlhatásnak, de csalhatatlan nincsen eggy is.

452. Il s’en faut bien que nous connoissions tout ce que nos passions nous font faire.

Koránt sem tudjuk, hogy passzióink mire nem vihetnek.

453. La vieillesse est un tyran qui défend sur peine de la vie tous les plaisirs de la jeunesse.

Kemény bíró a’ vénség; halált mond az ifjúság’ örömeinek mindeggyikére.

454. Le même orgueil qui nous fait blâmer les défauts dont nous nous croyons exempts nous porte à mépriser les bonnes qualités que nous n’avons pas.

Ugyan-az a’ kevélység, melly zajgásra fakaszt bennünket mind azon hibák ellen, a’ mellyek nem a’ miéink, arra is indít, hogy becsmelve szólljunk azon jó tulajdonságok felől, mellyekkel nem bírunk.

455. Il y a souvent plus d’orgueil que de bonté à plaindre les malheurs de nos ennemis: c’est pour leur faire sentir que nous sommes au-dessus d’eux que nous leur donnons des marques de compassion.

Oft ist es mehr Stolz als Gutherzigkeit, wenn wir unsre Feinde im Unglücke beklagen. Um ihnen zu zeigen, dass wir über sie erhaben sind, geben wir ihnen Beweise unsers Mitleids.

Sokszor inkább kevélységből esik meg mint jószívűségből, hogy ellenségeinket, midőn csapás érte, szánjuk. Azért bizonyítunk erántok szánakozást, hogy érezzék, hogy mi őnáloknál nagyobbak vagyunk.

456. Il y a un excés de biens et de maux qui passe notre sensibilité.

Van jó is, rossz is, a’ mi érzékenységünket túlhaladja.

457. Il s’en faut bien que l’innocence trouve autant de protection que le crime.

Man glaube nur nicht, dass die Unschuld mehr Becshützer finde als das Laster.

Ne higyje senki, hogy az ártatlanság talál annyi pártfogót mint a’ vétek.

458. De toutes les passions violentes, celle qui sied le moins mal aux femmes, c’est l’amour.

Unter allen gewaltsamern Leidenschaften, steht den Weibern die Liebe am wenigsten schlecht.

Minden erőszakos indúlatok köztt a’ szerelem áll legkevésbbé rosszúl az asszonyoknak.

459. La vanité nous fait faire plus de choses contre notre goût que la raison.

Die Eitelkeit vermag uns öfter Dinge zu thun, die gegen unsern Geschmack sind als die Vernunft.

A’ hiúság többször tétet velünk ízlésünkkel ellenkezőt, mint az ész.

460. Il y a de méchantes qualités qui font de grands talens.

Némelly rossz tulajdonság nagy talentumokat nemz.

461. On ne souhaite jamais ardemment ce qu’on ne souhaite que par raison.

Soha sem kívánjuk azt igen mohon, a’ mit velünk csak az okosság kívántat.

462. Toutes nos qualités sont incertaines et douteuses en bien comme en mal, et elles sont presque toutes à la merci des occasions.

Minden tulajdonságaink bizonytalanok és kétségesek úgy a’ jóban mint a’ rosszban; és csaknem mindeggyik az alkalmatosság’ játéka.

463. Dans les premieres passions les femmes aiment l’amant; dans les autres elles aiment l’amour.

Bey der ersten Liebe haben die Weiber den Liebhaber, bey den folgenden, die Liebe lieb.

Az első szerelem alatt az asszonyok kedveseiket szeretik, a’ többi alatt a’ szerelmet.

464. L’orgueil a ses bizarreries comme les autres passions: on a honte d’avouer qu’on ait de la jalousie, et l’on se fait honneur d’en avoir eu et d’être capable d’en avoir.

A’ kevélységnek úgy vannak fonákságai mint minden más passziónak. Az ember szégyelli megvallani hogy féltékeny, ’s tetszik magának, hogy az tud lenni.

465. Quelque rare que soit le véritable amour, il est encore moins que la véritable amitié.

Bár melly ritka az igaz szerelem, az csakugyan nem olly ritka mint az igaz barátság.

466. Il y a peu de femmes dont le mérite dure plus que la beauté.

Ritka asszony, a’ kinek belső becse tovább tart mint szépsége.

467. L’envie d’être plaint ou d’être admiré fait souvent la plus grande partie de notre confiance.

Vertraulichen Herzensergiessungen liegt oft nichts zum Grunde, als das Verlangen, beklagt oder bewundert zu werden.

A’ biztos^* szívömlödözéseket gyakorta egyedűl az a’ kívánság fakasztja, hogy szánattassunk vagy csudáltassunk.

468. Notre envie dure toujours plus long-temps que le bonheur de ceux que nous envions.

Irígységünk szüntelen tovább tart mint azoknak boldogságok, a’ kiket irígylünk.

469. La même fermeté qui à résister à l’amour sert aussi à le rendre violent et durable; et les personnes foibles qui sont toujours agitées des passions n’en sont presque jamais véritablement remplies.

Dieselbe Festigkeit, die gegen Liebe schützt, dient auch, sie heftig und anhaltend zu machen; und schwache Menschen, die beständig ein Spiel der Leidenschaften sind, haben sehr selten wahre.

Épen az az erő, melly ellent áll a’ szerelemnek, hevessé és állandóvá is tészi azt; ’s a’ gyenge ember, a’ ki mindég játéka a’ passzióknak, ritkán érez igazit.

470. L’imagination ne sauroit inventer tant de diverses contrarietés qu’il y en a naturellement dans le cœur de chaque personne.

A’ képzelet nem teremthet annyi visszásságot mint a’ mennyi kinek-kinek szívében természet szerint vagyon.

471. Il n’y a que les personnes qui ont de la fermeté qui puissent avoir une véritable douceur; celles qui paroissent douces n’ont d’ordinaire que de la foiblesse, qui se convertit aisément en aigreur.

Egyedűl azokban lakhatik igaz szelídség, a’ kikben élesség is van. A’ kik szelídeknek látszanak, legtöbbnyire csak erőtlenek, ’s hirtelen kesernyékké válnak.

472. La foiblesse est plus opposée à la vertu que le vice.

A’ lélek’ erötlen volta inkább van ellenére a’ virtusnak mint a’ vétek.

473. Ce qui rend les douleurs de la honte et de la jalousie si aiguës, c’est que la vanité ne peut servir à les supporter.

Was den Schmerz der Schaam und Eifersucht so quälend macht, ist: dass die Eitelkeit nicht angewandt werden kann, ihn zu tragen.

A’ mi a’ szégyen’ és féltékenység’ kínjait olly élesekké teszi, az az, hogy a’ hiúság nem hagyja magát azoknak elviselésére fordítatni.

474. La bienséance est la moindre de toutes les lois, et la plus suivie.

Der Wohlstand wird nicht als Gesetz eingeschärft, und wird doch am meisten befolgt.

Az illendőség leghátrább áll tiszteink’ sorában, ’s még is olly gondosan teljesítetik, mintha legelől állana.

475. Un esprit droit a moins de peine de se soumettre aux esprits de travers que de les conduire.

Az egyenes észnek könnyebb a’ visszás fejnek engedni, mint azt gyeplőzni.

476. La timidité est un défaut dont il est dangereux de reprendre les personnes qu’on en veut corriger.

A’ félénkség olly fogyatkozás, a’ melly miatt nem piríthatjuk-meg nagy veszély nélkűl azokat, a’ kikben azt meg akarnánk változtatni.

477. Rien n’est plus rare que la véritable bonté : ceux même qui croient en avoir, n’ont d’ordinaire que de la complaisance ou de la foiblesse.

Nincs ritkább dolog az igazi jóságnál; az azokban is, a’ kik ezt bírni látszanak, csak kedvezet és gyengeség.

478. L’esprit s’attache par paresse et par constance à ce qui lui est facile ou agréable: cette habitude met toujours des bornes à nos connoissances; et jamais personne ne s’est donné la peine d’étendre et de la conduire son esprit aussi loin qu’il pouvoit aller.

Az ész restelkedésből, néha állhatatosságból, olly dolgokba tapad, mellyek könnyük és kedvesek. Ez a’ megszokás mindég határt vét isméreteinknek, ’s nincs ember, a’ ki addig igyekezett volna kivinni ’s kiszéleszteni értelmét, a’ meddig az érhetett vala.

479. On est d’ordinaire plus médisant par vanité que par malice.

Közönségesen inkább hiúságból mint rossz szívből szóllunk-meg mást.

480. Quand on a le cœur encore agité par les restes d’une passion, on est plus près d’en prendre une nouvelle que quand on est entièrement guéri.

Mikor a’ szív valamelly passziónak maradványai által még hányattatik, közelebb járunk eggy újba rogyni, mint mikor belőle tökélletesen kigyógyúltunk.

481. Ceux qui ont eu de grandes passions se trouvent toute leur vie heureux et malheureux d’en être guéris.

A’ ki hév indúlatokkal bírt, szerencsés is szerencsétlen is egész életében, hogy belőlök kigyógyúlt.

482. Il y a encore plus de gens sans intérêt que sans envie.

Csak ugyan több ember vagyon haszonlesés nélkűl mint irígység nélkűl.

483. Nous avons plus de paresse dans l’esprit que le corps.

Lelkünkben még több restelkedés űl mint testünkben.

484. Le calme ou l’agitation de notre humeur ne dépend pas tant de ce qui nous arrive de plus considérable dans la vie, que d’un arrangement commode ou désagréable de petites choses qui arrivent tous les jours.

Az ember’ csendes vagy nem-csendes húmora nem annyira attól függ, a’ mi nagy és nevezetes őtet az életben éri, mint azon kéjes vagy szorongató kis dolgoknak szövedékjétől inkább, melly mindennap adja-elő magát.

485. Quelque méchans que soient les hommes, ils n’oseroient paroître ennemis de la vertu; et lorsqu’ils la veulent persécuter, ils feignent de croire qu’elle est fausse, ou ils lui supposent des crimes.

Bár melly romlottak is az emberek, de úgy mutatni magokat csakugyan nem mérészlik, mint ellenségeit a’ virtusnak. ’S mikor a’ virtust üldözik, azt hazudják, hogy ők azt virtusnak nem látják, vagy vétket kennek reá.

486. On passe souvent de l’amour à l’ambition; mais on ne revient guère de l’ambition à l’amour.

Sok ember mégyen-által a’ szeretkőzésből dicsőségre-vágyásra^*: dicsőségre-vágyásból ritka tér vissza szeretkőzésre.

487. L’extrême avarice se méprend presque toujours; il n’y a point de passion qui s’éloigne plus souvent de son but, ni sur qui le présent ait tant de pouvoir au préjudice de l’avenir.

A’ legfőbb pontig ment fösvénység csaknem mindég megtéved. Nincs passzió, melly gyakrabban essék-el a’ maga czéljától, ’s a’ mostannak eggyen sincs a’ jövendő’ kárával annyi ereje.

488. L’avarice produit souvent des effets contraires: il y a un nombre infini de gens qui sacrifient tout leur bien à des espérances douteuses et éloignées; d’autres méprisent de grands avantages à venir pour de petits intérêts présens.

A’ fösvénység sokszor egészen ellenkező munkákat mível. Temérdek számú emberek minden vagyonjokat kétséges és távol reményeknek áldozzák-fel; mások ellenben megvetik a’ jövendő tetemes hasznot a’ mostaniaknak kedvekért.

489. Il semble que les hommes ne se trouvent pas assez de défauts: ils en augmentent encore le nombre par de certaines qualités singulières dont ils affectent de se parer; et ils les cultivent avec tant de soin, qu’elles deviennent à la fin des défauts naturels qu’il ne dépend plus d’eux de corriger.

Es scheint, als ob die Menschen noch nicht Fehler genug an sich fänden: sie vermehren ihre Anzahl noch durch gewisse seltsame Eigenheiten, mit denen sie sich ausschmücken, und sie bilden diese mit so viel Sorgfalt, dass sie am Ende natürliche Fehler werden, die abzulegen nachher nicht mehr in ihrer Gewalt stehn.

Úgy tetszik, hogy az emberek nem lelnek elég fogyatkozást magokon, mert bizonyos sajátságok által, mellyekkel magokat piperézik, még nevelik számokat, ’s ezeket olly gonddal mívelik, hogy végre természeti fogyatkozásokká válnak, ’s le nem rázhatják többé.

490. Ce qui fait voir que les hommes connoissent mieux leurs fautes qu’on ne pense, c’est qu’ils n’ont jamais tort quand on les entend parler de leur conduite: le même amour-propre qui les aveugle d’ordinaire, les éclaire alors, et leur donne des vues si justes, qu’il leur fait supprimer ou déguiser les moindres choses qui peuvent être condamnées.

Ein Beweis, dass die Menschen ihre begangenen Fehler besser einsehen, als man glaubt, ist dies: dass sie nie Unrecht haben, wenn sie von ihrem Benehmen sprechen. Eben die Eigenliebe, die sie verblendet, öffnet ihnen hier die Augen, und giebt ihnen einen so richtigen Blick, dass sie die kleinsten Umstände, die ihnen Rüge zuziehen könnten, unterdrücken oder überkleiden.

Eggy bizonysága, hogy az emberek a’ magok’ botlásaikat jobban ált’látják, mint véljük, az, hogy mikor tetteik felől szóllanak, mindég igazok vagyon. Ugyan-az az önnszeretet, melly őket vakítja, itt meg-nyitja szemeket, ’s olly igazán hagyja látni, hogy a’ leg apróságosabb környűlállást is, melly dorgálást érdemlene, vagy elhallgatják vagy felszépítve adják-elő.

491. Il faut que les jeunes gens qui entrent dans le monde soient honteux ou étourdis: un air capable et composé se tourne d’ordinaire en impertinence.

Fiatal embernek, midőn először lép-fel a’ világban, szemérmesnek kell lenni, vagy hebehurgyának. A’ ki ekkor csendesen bátor, többnyire szemtelen lesz idővel.

492. Les querelles ne dureroint pas long-temps, si le tort n’étoit que d’un côté.

A’ versengések nem tartanának sok ideig, ha csak az eggyik félé volna a’ hiba.

493. Il ne sert de rien d’être jeune sans être belle, ni d’être belle sans être jeune.

Kevésre mégyen vele a’ szép asszony ha fiatal de nem szép, vagy ha szép de nem fiatal.

494. Il y a des personnes si légères et si frivoles qu’elles sont aussi éloignées d’avoir de véritables défauts que des qualités solides.

Vannak olly charakter nélkűl való emberek, a’ kik szint olly kevéssé alkalmatosok igaz fogyatkozásokkal bírni mint becses tulajdonságokkal.

495. On ne compte d’ordinaire la premiere galanterie des femmes que lorsqu’elles en ont une seconde.

Közönségesen akkor esik szó az az asszonyok’ első csínytalanságok felől, mikor már a’ másodikat teszik.

496. Il y a des gens si remplis deux-mêmes, que, lorsqu’ils sont amoureux, ils trouvent moyen d’être occupé de leur passion, sans l’être de la personne qu’ils aiment.

Vannak némelly magokkal annyira eltölt emberek, hogy midőn szerelmesek, el tudnak foglalva lenni szerelmekkel, a’ nélkűl hogy a’ szeretett tárggyal elfoglalva volnának.

497. L’amour, tout agréable qu’il est, plaît encore plus par les manieres dont il se montre que par lui-même.

A’ szerelem, bár melly édes is, még is sokkal inkább tetszik megjelenése’ módjai miatt, mint önnmaga^* miatt.

498. Peu d’esprit avec de la droiture ennuie moins à la longue que beaucoup d’esprit avec du travers.

Wenig, aber treffender Witz, ermüdet in die Länge nicht so sehr, als viel aber schielender.

A’ nem sok, de igaz elme kevésbé úntatja-meg sokára magát mint a’ sok, de félszeg.

499. La jalouise est le plus grand de tous les maux, et celui qui fait le moins de pitié aux personnes qui le causent.

A’ féltékenység minden kínok köztt a’ legkínosabb, és épen azokat nem indítja szánakozásra, a’ kik annak okai.

500. Aprês avoir parlé de la fausseté de tant de vertus apparentes, il est raisonnable de dire quelque chose de la fausseté du mépris de la mort: j’entends parler de ce mépris de la mort que les païens se vantent de tirer de leurs propres forces sans l’espérance d’une meilleure vie. Il y a de la différence entre souffrir la mort constamment, et la mépriser. Le premier est assez ordinaire; mais je crois que l’autre n’est jamais sincere. On a écrit néanmoins tout ce qui peut le plus persuader que la mort n’est point un mal; et les hommes les plus foibles, aussi bien que les héros, ont donné mille exemples célebres pour établir cette opinion. Cependent je doute que personne de bon sens l’ait jamais cru; et la peine que l’on prend pour le persuader aux autres et à soi-même fait assez voir que cette entreprise n’est pas aisée. On peut avoir divers sujets de dégoûts dans la vie; mais on n’a jamais raison de mépriser la mort. Ceux même qui se la donnent volontairement ne la comptent pas pour si peu de chose, et ils s’en étonnent et la rejettent comme les autres lorsqu’elle vient à eux par une autre voie que celle qu’ils ont choisie. L’inégalité que l’on remarque dans le courage d’un nombre infini de vaillans hommes vient de ce que la mort se découvre différemment à leur imagination, et y paroît plus présente en un temps qu’en un autre. Ainsi il arrive qu’après avoir méprisé ce qu’ils ne connoissoient pas, ils craignent enfin ce qu’ils connoissent. Il faut éviter de l’envisager avec toutes ses circontances, si on ne veut pas croire qu’elle soit le plus grand de tous les maux. Le plus habiles et les plus braves sont ceux qui prennent de plus honnètes prétextes pour s’empêcher de la considérer; mais tout homme qui la sait voir telle qu’elle est, trouve que c’est une chose épouvantable. La nécessité de mourir faisoit toute la constance des philosophes. Ils croyoient qu’il falloit aller de bonne grace où l’on ne sauroit s’empêcher d’aller; et ne pouvant éterniser leur vie, il n’y avoit rien qu’ils ne fissent pour éterniser leur réputation, et sauver du naufrage ce qui en peut être garanti. Contentons-nous, pour faire bonne mine, de ne nous pas dire à nous-mêmes tout ce que nous en pensons, et espérons plus de notre tempérament que de ces foibles raisonnements qui nous font croire que nous pouvons approcher de la mort avec indifférence. La gloire de mourir avec fermeté, l’espérance d’être regretté, le desir de laisser une belle réputation, l’assurance d’être affranchi des misères de la vie, et de ne dépendre plus des caprices de la fortune, sont des remèdes qu’on ne doit pas rejeter; mais on ne doit pas croire aussi qu’ils soient infaillibles. Ils font pour nous assurer ce qu’une simple haie fait souvent à la guerre pour assurer ceux qui doivent approcher d’un lieu d’ où l’on tire. Quand on en est éloigné, on s’imagine quelle peut mettre â couvert; mais quand on en est proche on trouve que c’est un foible secours. C’est nous flatter, de croire que la mort nous paroisse de près ce que nous en avons jugé de loin, et que nos sentimens, qui ne sont que foiblesse, soient d’une trempe assez forte pour ne point souffrir d’atteinte par la plus rude de toutes les épreuves. C’est aussi mal connoître les effets de l’amour-propre, que de penser qu’il puisse nous aider à compter pour rien ce qui le doit nécessairement détruire; et la raison, dans laquelle on croit trouver tant de ressources, est trop foible en cette rencontre pour nous persuader ce que nous voulons. C’est elle au contraire qui nous trahit le plus souvent, et qui, au lieu de nous inspirer le mépris de la mort, sert à nous découvrir ce qu’elle a’ d’affreux et de terrible. Tout ce qu’elle peut faire pour nous est de nous conseiller d’en détourner les yeux pour les arrêter sur d’autres objets. Caton et Brutus en choisirent d’illustres. Un laquais se contenta il y a’ quelque temps de danser sur l’échafaud où il alloit être roué. Ainsi, bien que les motifs soient différens, ils produisent les mêmes effets; de sorte qu’il est vrai que, quelque disproportion qu’il y ait entre les grands hommes et les gens du commun, on a vu mille fois les uns et les autres recevoir la mort d’un même visage ; mais c’a toujours été avec cette différence, que, dans le mépris que les grands hommes font paroitre pour la mort, c’est l’amour de la gloire qui leur en ôte la vue; et dans les gens du commun, ce n’est qu’un effet de leur peu de lumieres qui les empêche de connoitre la grandeur de leur mal, et leur laisse la liberté de penser à autre chose.

Minekutána olly sok virtus’ ál színe felől szóllottunk, illő, hogy a’ halál’ megvetésének hibás okai felől is mondjunk valamit. Értem azt a’ halál’ megvetését, mellyet a’ hajdani Bőlcsek, a’ mint dicsekszenek, eggy jobb élet’ reménye nélkűl, önnmagokból^* merítettek. Külömböző két dolog, a’ halált bátor lélekkel tűrni és megvetni. Az elsőbb eléggé közönséges, de az utolsóbb, én leg alább úgy hiszem, soha sem volt való. Kimerítették az elhitetés’ minden mesterségét, hogy megmutattassék hogy a’ halál nem baj; ’s a’ leggyávább emberek, mint szintén az első karbeli hérósok, ezer nevezetes példát adtanak ennek megbizonyítására. Mindazáltal nagyon kétlem, hogy azt józan-fejű ember valaha hitte légyen. Az a’ nehézség, a’ mellybe azt magunkkal és másokkal elhitetni kerűl, eléggé mutatja, hogy a’ szándék nem könnyű. Sok okaink lehetnek, hogy az életet meg-únjuk: de nincs eggy is, hogy a’ halált megvessük. A’ halált még azok sem nézik csekélységnek, a’ kik önnként adják reá magokat; elre ttennek tőle, ’s kikerűlik, midőn más úton közelít feléjek^* mint a’ mellyet magok választottak. Az a’ külömbség, melly annyi nagylelkű ember’ bátorságán tapasztaltatik, onnan jő, mivel a’ halál az ő képzeleteknek külömböző alakok alatt, még pedig majd távolabb’, majd közelebb’, jelen-meg. Igy szokott megesni, hogy a’ mit nem ismertek, eleintén meg-vetették, ’s utoljára rettegik a’ mit ismernek. Kerűlni kell látását minden környűlállásaival, ha nem akarjuk hinni, hogy nálánál nincsen nagyobb rossz. A’ legokosabbak, legbátrabbak a’ legdíszesbb szemkötényt veszik-fel, hogy ne láthassák: de minden megvallja, ha a’ maga valóságában tudja látni, hogy ő a’ legirtóztatóbb dolog a’ világon. A’ Philosophusoknak minden állhatatosságok azon kéntelenség’ érzéséből állott, hogy meg kelletik halni. Azt tartották, hogy minthogy menni kell, jobb lesz szép szerével menni; ’s nem tehetvén élteket örökké-tartóvá, mindent elkövettek, hogy neveket tehessék azzá, ’s a’ hajótörésből meg-menthessék a’ mi megtarthatott. Elégedjünk-meg tehát vele, ha el akarjuk kerűlni a’ gyáva nyifogást, hogy ne mondogassuk magunknak mit tartunk róla, ’s várjunk többet a’ vér’ felhevűleteitől mint azon nyavalyás okoskodástól, melly azt hitegeti-el velünk, hogy halni lehet hideg vérrel. A’ bátor kimúlás’ dicsősége, annak reméllése hogy bennünket siratni fognak, annak óhajtása hogy magunk után ragyogó nevet hagyhassunk, az a’ bizonyosság hogy megszabadúlunk az élet’ nyomorúságai és a’ sors’ vak játszisága alól, olly vígasztalások, a’ mellyek megérdemlik, hogy becsben tartassanak: de épen ne higyjük, hogy csalhatatlan vígasztalások. Úgy öntenek belénk bátorodást, mint egy nyomorúlt vesszősövény nyújt azt a’ háborúban a’ seregnek, midőn lövés felé vezettetik; messzéről nézvén, úgy tetszik, hogy védelmekre lesz, de közelébbre érvén felé, látják, hogy semmi haszna nincs. Megcsaljuk magunkat, midőn azt hisszük, hogy a’ halál közelről is az, a’ minek távolról tetszett, és hogy érzéseink, mellyek merő gyengeségek, nem engednek leroskadnunk a’ bennünket érhető csapások’ legrettenetesebbike alatt. Az önnszeretet’ erejéről is hibásan itél pedig, a’ ki azt gondolja, hogy az csekélységnek fogja azt, a’ mi őtet elsemmíti, nézethetni. Osztán az értelem is, mellytől olly sok vígasztalást várunk, gyenge ezen ellenkezésben velünk elhitetni a’ mit olly igen óhajtanánk. Sőt inkább ő csal-meg legtöbbször, ’s a’ helyett hogy bennünket a’ halált megvetni tanítana, ő mutatja-ki, mi benne a’ legiszonyatosabb és rettentőbb. Mind az, a’ mit ő minekünk javunkra tehet, abból áll, hogy szemeinket róla elvonni ’s más tárgyakra erányozni tanácsolja. Cátó és Brútus igen ragyogó tárgyakat választottak. Eggy cseléd nem régiben azt látta a’ legjobbnak, hogy végigtánczolja a’ hóhérpolczot, a’ hol kerékbe töretett. Így eszközlenek a’ külömböző indító okok gyakorta ugyan-azon eggy munkát. Igaz tehát, hogy, bár melly nagy légyen a’ külömbség a’ fennt és alacsony lelkek között, ezer példáját lehetett látni, hogy mind ezek mind amazok bátran mentek a’ halálnak; de mindég azon eggy külömbséggel, hogy azon megvetésben, mellyet a’ nagy ember mutat a’ halál eránt, azt annak szeme elől a’ dicsőségre-vágyás vonta-el; a’ köz-embernél pedig a’ lélek’ kurta-látása cselekedte, hogy nem érzette a’ rossz’ nagy vóltát, ’s így szabadsága maradt egyébről gondolkozni.